Baranyi Ferenc: Csöndtelenül...

 

A "törvénytelen" szeretők nem

fordítják fény felé az arcuk,

mosolyuk is árnyékba rejtett

s kétszer sötétebb a haragjuk.

Szeretni kölcsönágyra járnak

diszkrét csörgésű kulcscsomóval

egymás mezítlen melegéhez

szorongva érnek, mint a tolvaj.

Nem ismerik a gondtalan nász

fegyelmezetlen őrülését,

neszekre függesztett figyelmük

rándulni kész akár a vészfék.

Nem bújnak össze önfeledten,

csak félve egymáshoz lapulnak,

ernyedten is olyan feszültek,

mint puska ravaszán az ujjak.

Sivár magányuk sem magányos:

presszókban ülnek félaléltan,

egymás mellett egymásra várnak,

kettesben is emberkaréjban,

nem ismerik a délutáni

szelíd szieszták tiszta csöndjét,

ezer felől figyelt magányuk

sosem lesz páros egyedüllét,

sorsuk zsibongó hontalanság,

akár utcára kivetetté.

A "törvénytelen" szeretőket

a csönd hiánya űzi ketté.

(1966) Baranyi Ferenc (1937-    ), Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító.
Írói álneve: Francesco del Sarto