(Az őszi Tihanyból 6.)
Minden örömöm megkétszerezem
azonmód, ahogy véled megfeleztem.
Óh, ostobák, kik nem kétszeresen
éltek, kik nem szerettek önfeledten,
nem osztódtok – nem csak szerelemben!
És ostobák mi, százszor ostobábbak,
kik nem hiszünk e szép példaadásnak,
fönnen kiáltja, csak sziveden áll, hogy
kapj egy helyett sorsot két milliárdat –
a szeretettől, mely soha el nem fogy.
azonmód, ahogy véled megfeleztem.
Óh, ostobák, kik nem kétszeresen
éltek, kik nem szerettek önfeledten,
nem osztódtok – nem csak szerelemben!
És ostobák mi, százszor ostobábbak,
kik nem hiszünk e szép példaadásnak,
fönnen kiáltja, csak sziveden áll, hogy
kapj egy helyett sorsot két milliárdat –
a szeretettől, mely soha el nem fogy.
Illyés Gyula (1902-1983), háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése