Harmati Gyöngyi: A harmadik égig...

Két lábbal a göröngyös Földön lépkedek
Lelkem mégis a fényes egekbe vágyik, 
De még annál is jóval-jóval magasabbra
Fel-fel egészen a harmadik égig.

Kevés az nekem, hogy a madarakkal
Útra keljek, szárnyaim az első égben
Keringve a lenti tájat fürkészve újra
És újra a földi létben repdessenek,

Tétován ide és oda lavírozva a
Hétköznapok atomnyi gondjai,
Hegységnyi terhei között, nem akarok
Már mindenen aggodalmaskodni.

Régen úgy szerettem volna élni, mint az égi 
Madarak akik nem vetnek és nem is aratnak,
Sem csűrbe nem takarítanak, mégis meg van
Mindenük, mennyei Atyánk eltartja azokat.

A madarak röpte mára oly szűk és szoros lett,
Oda fel vágyom a csillagok közé, a végtelen
Égi rónán száguldana a lelkem fel egészen
A második égig, hol csend és békesség honol.

A bolygók és az égitestek megszámlálhatatlan
Seregei róják rendíthetetlenül, örök pályájukat.
Az éjszakai égbolt mélykék kárpitját milliárdnyi
Aprócska csillagszóró sziporkáival szórva telis-tele.

Mégis ez mind nem elég nekem, a harmadik ég
Az ami hívogat, lelkem sóvárgása nem hagy
Aludni. Istenemhez vágyom, Ki a kimondhatatlan
Szeretet és a felfoghatatlan igazságosság

Harmóniává szőtt köntösébe burkolódzva
Figyel és hallgat, nézi az emberek fiait
Ki fordul Hozzá, ki az ki Őt Látni szeretné? 
Annak leküldi soha el nem múló kegyelmét
Sebesen suhanó hószín angyalszárnyakon.

(2. Kor. 12: 2)

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.


Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/335740

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM