Az út mellett, ahogy fut,
csak bámulom, hogy milyen ünneplően színes,
mielőtt télre sápadna a táj...
A dombra nőtt erdőt mintha
óriás ecset spriccelte volna
színekkel tele.
A hófehér nyírfatörzsre
mint lángoszlop fut föl
a tűzvörös vadszőlőág.
Néhány sárga virág
a napot tükrözi vissza,
és millió színes bogyó
pöttyözi a mezőt.
Hatalmas, feszített szárnyú
madár köröz az égen,
az erdő szélén gulya legelész.
Amott, a földúton száraz kukoricaszárral
dúsan megpakolva ballag egy szekér.
Valamilyen szépség és bánat rezeg...
A szépség tőled van, Uram!
A bánat meg belőlem fakad...
Hisz Te magamnál is jobban ismersz,
előtted nincs titok...hát kérlek,
nyisd meg szám a tiszta szóra,
és nyisd meg szemem a jóra.
Bocsásd meg bűneim és
segíts, hogy hasznos legyek.
Az őszi elmúlással
mulaszd el érdemtelenségem,
mulaszd el gondjaim,
és add, hogy tisztára mosson szavad.
(1996.okt.14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése