Júniusban a Tisza, egyetlen napra kivirágzik,
Tükre felett sok ezernyi kérészlepke repked.
De egyik sem él addig, hogy a holnapi
Napot vidám násztánccal köszönthesse.
Temetővé lesz a Tisza, mikor kivirágzik.
Az életünk is ilyen rövidke kérészélet,
Alig létezünk, aztán a semmibe foszlik
Nem marad utánunk semmi sem mire
Árnyékország árnyéklakói a mának élnek,
sodródnak tehetetlen míg újra elnyeli
Őket a mélység éhes szája.
Kíváncsi turisták, látogatók nézik őket
Csodálkozó szemmel, mit sem sejtve
Arról, hogy közben magukat bámulják.
Semmit sem okulva, semmit sem tanulva!
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/350321
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése