IGAZ TÖRTÉNET, Tisza Pál élete és tapasztalatai...2. rész: Minden egy szórólappal kezdődött...

 

                               IGAZ TÖRTÉNET, Tisza Pál élete és tapasztalatai...

                                 2. rész: Minden egy szórólappal kezdődött...
        (Az adventhittel való ismerkedés és a dombóvári szórványgyülekezet                                                                      megalakulása)
     
                                           

Családi fotó....

     
        A Tisza család már egy ideje Tolna megye egyik nagyobb városában, a kb. 18 ezer lelket számláló Dombóváron éli mindennapjait. Sikerült berendezkedniük az új házukban, beilleszkedtek a munkahelyük és a városuk életébe is. Pali bácsi felesége, Margit néni szokása szerint mindennap kiment az utcai kapuhoz, hogy megnézze érkezett-e küldemény a postaládájukba. Így tett azon a bizonyos napon is, nem is sejtve, hogy ettől az egyszerű kis tevékenységtől a családjuk megszokott élete teljesen más mederbe terelődik át. Margit néni a postaládájukban egy egyszerű kivitelű szórólapot talált, amelyen a helyi Művelődési Házba invitálták az embereket, ahol Dr. Reisinger János irodalomtörténész tartott előadást a Bibliából. A szórólapon olvasottak felkeltették Pali bácsi feleségének az érdeklődését, szívében felébredt a vágy, hogy ő is hallhassa. Örömmel vitte be a házba a meghívót, és mutatta meg férjének és az otthon élő kisebbik lányának is. Kérte őket, hogy kísérjék el az előadásra, amire lánya igent mondott. Pali bácsi viszont elzárkózott, katolikus vallására hivatkozva. Margit néni így kettesben ment el a lányával Annával. Várakozásukban nem csalódtak, a lelküket egyből megérintette a Bibliából megismert történet. Hazaérve elmesélték Pali bácsinak, hogy mennyire megszólító hatást tett rájuk az előadás és kérték, hogy legközelebb Ő is jöjjön el. Pali bácsi továbbra is kitartott véleménye mellett, később viszont meggondolta magát. Féltette feleségét és lányát nehogy rossz társaságba keveredjenek. Gondos férjként és szerető apaként nem hagyhatta őket "védelem nélkül". Elég volt azonban végig hallgatnia az előadást, és be kellett látnia, hogy felesleges volt az aggodalma. Számára is hihetetlen volt, hogy csupán egyetlen alkalom után a hozzáállása ennyire gyökeresen meg tudott változni, mondhatni 180 fokos fordulatot tett. Úgy járt, mint Saul a damaszkuszi úton. Innentől már szívesen ment, alig várta a következő alkalmakat, hogy hallhassa a jó hírt, az evangélium üzenetét. Különösen annak örült, hogy előadások után lehetett kérdéseket is feltenni, amire készségesen válaszoltak is. A kapott válaszok lassacskán előadásról előadásra minden kételyét, előítéletét eloszlatták a Szentírás nem ismert, illetve nem értett részeivel kapcsolatban. Az egyik alkalommal kaptak ajándékba egy Károli Gáspár fordítású Bibliát, amit naponként imádságos lelkülettel elkezdtek olvasni, igét igével összevetve tanulmányozták Isten szavát. Az igazság fénye kezdett beragyogni a szívükbe, lelkükbe. Felkeltették az érdeklődésüket E. G. White (1827-1915) amerikai keresztény írónő tollából származó könyvek. A Jézus élete és a Nagy Küzdelem c. írások gyakoroltak rájuk különösen nagy hatást. Ebben az időszakban még párhuzamosan részt vettek a katolikusok által szervezett előadásokon is, amelyek ugyanabban a Művelődési Házban, csak másik előadóteremben, más időpontban zajlottak. Annát annyira fűtötte a Bibliából megismert szeretet és világosság továbbadásának vágya, hogy katolikus társait is szerette volna elhívni ezekre a bibliai előadásokra. Megkérte a plébánost, hogy a következő bibliai előadás meghívóját kitehesse a templomban a padok szélére. Anna kérését püspöki jóváhagyás hiányában nem engedélyezték. Ez volt az a momentum ami elgondolkodtatta őket. Elhatározták, hogy innentől lelkiismeretük szavára hallgatva már csak a bibliai előadásokat helyezik előtérbe az életükben. Meggyőződtek arról, hogy valóban a Biblia és csakis egyedül a Biblia (Sola Scriptura elv) Isten szava, és ez lett a hitük egyedüli forrása, zsinórmértéke. A családból csatlakozott még hozzájuk a legifjabb generáció képviseletében, Pali bácsi unokája, Nikolett (Anna lánya) is. Ő akkoriban a helyi általános iskola felső tagozatán tanult, és rendszeresen részt vett az iskolai hittanórákon. Niki érdeklődését is megragadták a Biblia szeretettel átitatott szavai, kristálytiszta üzenetei, beteljesedett jövendölései, meghallotta bennük a jó pásztor (Jézus) hangját, ahogyan a Szentírásban is olvashatjuk: "Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem" (János 10: 27)

                      A nyolc alapelv....

     Az előadássorozat végéhez közeledve a hallgatók szomorúan konstatálták, hogy nyáron szünetelnek az előadások. Kérésükre az előadók megígérték, hogy ősztől újra találkoznak és az előadások is a megszokottak szerint folytatódnak tovább. A hallgatók örömmel vették tudomásul, hogy nyáron sem maradnak magukra, hanem különféle tábori összejövetelek közül válogathatnak. Pali bácsiék egy cseppet sem haboztak és éltek is ezekkel a táborozási lehetőségekkel. Többször eljutottak Törökkoppányba és egyszer még a távoli Bózsvára is elutaztak. Ezeken a tábori összejöveteleken nemcsak a Bibliát tanulmányozták közösen, hanem kirándulások, reggeli torna, zenei alkalmak, és kézműves programok is színesítették a napot, amibe bármelyik korosztály bekapcsolódhatott. Pali bácsi érdeklődését leginkább az Életmód-tábor keltette fel, melyre az egyik előadó hívta fel a figyelmét, ismerve gyenge lábakon álló egészségi állapotát. A tábornak azokban az években az ország tetején lévő festői szépségű Kékestető adott otthont. Pali bácsi itt hallott előszőr arról, hogy a Bibliában vannak az egészségünket óvó-védő igehelyek, intések is, ahogyan János 3. levelében olvashatjuk: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek." A kékestetői táborban megismerkedett az egészséges életmód alappilléreivel, melyek a következő összetevőkből állnak:
- Táplálkozás, - Víz, - Testmozgás, - Napfény, - Mértékletesség, - Levegő, - Pihenés, - Bizalom. Megtapasztalhatta annak az igazságát, hogy a testi, lelki és szellemi egészség mennyire értékes és ez egy rendkívüli ajándék, melyet Istentől kaptunk. A test, az értelem és a lélek működése a testünkben egységet képez, és amikor az egyiket negatív hatás éri, akkor bizony a másik is szenved. Pali bácsi lelkesen elolvasta még Dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték című könyvét, mely arról szólt, hogy milyen sok tudományosan is bebizonyított tény áll a rendelkezésünkre, arról, hogy eredményesen fel lehet venni a küzdelmet a betegségekkel szemben és lehetséges elérni a lehető legjobb egészséget a helyes táplálkozás és életmód segítségével. Saját magán megtapasztalhatta annak a szállóigévé vált mondásnak az igazságát, amely így hangzik: "Amit eszel, azzá leszel". Elkötelezettségét egy jobb, egészségesebb élet iránt azzal is bizonyította, hogy kitartóan véghez vitt egy nyolc hónapig tartó értisztító hatású fokhagyma-kúrát. Egészségi állapotában ezek hatására nagymérvű pozitív változást tapasztalt, életminősége ugrásszerűen javult. Az orvosok nem akartak hinni a szemüknek, illetve a leleteknek. Ennek köszönhetően nem kellett Pali bácsi szívét újra megoperálni. Nagyon örült az elért eredményeknek és nem győzött hálát adni a jó Istennek, hogy őt ide is el vezérelte és ezáltal testileg is épülni tud.  A nyolc alappillér és az alkalmazott kezelések hatásosságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még 87 évesen is mosolyogva tud mesélni életének erről a tapasztalatáról is. Azóta bármi miatt meg kell jelennie orvosi vizsgálaton, ellenőrzésen rendszerint elhangzik ez a csodálkozó megjegyzés, kissé hitetlenkedő fejcsóválás kíséretében: 
- Ezt nem hiszem el, ez valóságos csoda, hogy még életben van! 

                                        Merre tovább???

        Egy idő múlva azzal a sajnálatos ténnyel kellett szembesülniük, hogy akárhányszor szerettek volna termet bérelni a bibliai előadások számára a már megszokott módon a Művelődési Házban, sehogyan sem sikerült. Folytonosan azt a választ kapták:
- Sajnáljuk, de már minden termünk le van foglalva.
Valamit lépni kellett, új utat kellett keresni, de vajon az merre visz? Ezt a bíztató kezdetet
folytatni kell, az érdeklődő, Istent kereső  embereket nem lehet cserben hagyni. Ekkor érkezett egy váratlan segítség, az egyik hölgy, aki az előadásokat régebb óta látogatta,  felajánlotta erre a célra a városban található családi házát. A jó szándékú felajánlás a legjobbkor jött, de  sajnos mégsem ez volt a legjobb megoldás, bár átmenetileg valóban sokat segített. Hamarosan egyértelművé vált, hogy másik helyet kell keresniük. A hölgynek négy aprócska kisgyermeke volt, akikkel sokat kellett foglalkoznia. Érthető módon a gyermekek miatt nem lehetett mindig csendben zavartalanul megtartani az alkalmakat. A merre tovább, illetve hogyan tovább kérdése újra felmerült, amire a Tisza családtól érkezett megnyugtató válasz. Belső késztetést és erős lelki indíttatást érezve felajánlották, hogy dombóvári családi házukban egy nagyobb szobát berendeznek, átalakítanak biblia-körök, előadások és majd istentiszteleti alkalmak megtartására. Náluk már nincsenek kisgyermekek, nyugodt körülmények között tudják fogadni az érdeklődőket és a rendszeres látogatókat is. Az elhatározást megvalósítás is követte.
                                                   
                                                A gyülekezet megalakul...

     A Tisza család következő nagy döntése az volt, hogy szeretnének szövetséget kötni a jó Istennel, és a Keresztény Advent Közösséghez tartozni, amire a felnőttkori keresztségük tette rá a hitelesítő pecsétet. A család tagjai közül (Pali bácsi, felesége és Anna lánya) 2005. július 2.-án hárman egyszerre keresztelkedtek meg a Pécsett. Pali bácsi és Anna lánya keresztségi igéje, melyet lelki útravalóul kaptak így hangzik:
- "Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek..." (Ésa. 42: 6)
Margit néni (Pali bácsi felesége) keresztségi igéjét így olvashatjuk: 
- "Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad."
(Ésa. 54:10)
      Pali bácsi keresztsége kis híján meghiúsult, előző este heves rosszullétek kezdték gyötörni, próbára téve elhatározása szilárdságát, de a betegség sem tudta eltántorítani. Hiába minden szédülési roham, hőhullám, hiába rendetlenkedett a beteg, operált szíve. Pali bácsi rábízta sorsát a jó Istenre és bár nem sokat tudott aludni mégis megjelent a pécsi gyülekezetben. Különleges tapasztalatként élte át, hogy amint belépett a terembe, a rosszullétei is elmúltak. Hátra volt még egy másik nehézség is, gerincbetegsége nagymértékben akadályozta a keresztelőmedencébe történő bejutását, de kedves segítők által ez is megoldódott. Így most már minden akadály elhárult előle. Amikor ők hárman reggel elindultak Pécsre még csupán egymás családtagjai voltak, de mire estére átlépték a dombóvári házuk küszöbét már hittestvérekként kívánhattak egymásnak:
- Áldott, békés, jó éjszakát!
     Ettől az örömteli eseménytől számolhatjuk dombóvári szórványgyülekezet megalakulását. Eleinte kb. 20 fő látogatta az előadásokat, a biblia-kört, majd pedig szombatonként az istentiszteleti alkalmakat. Nemcsak Dombóvárról, hanem a környező falvakból is érkeztek emberek, pl. Nagyberkiből és Attalából is.  
                              Sorsfordító döntések....

        A család legidősebb lánya, Márta ekkor már Budapesten élt, de gyakran hazalátogatott a családjához. Itt azzal szembesült, hogy házuk egyik szobájában szombatonként istentiszteleteket tartanak, amit egyáltalán nem helyeselt. Egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy családja ennyire más irányba fordult. Amikor előszőr megkérték, hogy vegyen részt ő is az istentiszteleten és ne töltse ezt az időt családjától külön egy másik szobában, elutasította. A következő kérésnek már nem állt ellent. Kíváncsi is volt rá, hogy saját fülével meghallhassa mi is okozta ezt a nagy változást, ami miatt ez a radikális fordulat bekövetkezett a családjukban. Ekkor még különösebben nem érintette meg az ott elhangzott igehirdetés, az énekek is "furcsának" tűntek számára az elején, a megszokott katolikus énekekhez képest. Márta nehéz, emberpróbáló nehézségekkel küszködött abban az időben és az édesanyjától kért egy Bibliát, hogy otthon is tudja olvasni. Próbált válaszokat keresni az életében történt miértekre és ehhez már segítségül hívta a Szentírást. Arra gondolt, ha már a szülői házban meghallgatta az adventista igehirdetést, akkor lakóhelyén egy gyülekezetben is szívesen meghallgatná, hogy ott vajon milyen hatással lesz rá. Adott még egy esélyt saját magának. Itt már jobban megérintették a hallottak, de mégis leginkább az gyakorolt rá különösen mély benyomást, ahogyan fogadták, ahogyan viszonyultak hozzá. Ahogy belépett a terembe egyből megszólították, szívélyesen köszöntötték, hellyel kínálták és az istentisztelet után meghívták egy szerény közös ebédre majd kedvesen útjára bocsátották. Így utólag visszaemlékezve, hogy hol kezdett változni a véleménye ez a momentum tűnt számára döntőnek. Mártát Anna testvére meglátogatta Budapesten és együtt elmentek a Sola Scriptura Teológiai Főiskola egyik nyílt napjára, ahol egy pszichológus tartott előadást, a családi konfliktusokról, a gyermeknevelésről és az abban elkövetett hibákról. Az elhangzottak elgondolkodtatóak és egyben megszólító erővel bírtak számára. Márta ellenkezésének utolsó csírája végül is egy előadás-sorozat hatására oszlott el, ami a Jelenések könyvéről szólt. Megismerte belőle a világtörténelem összefüggéseit melyet a beteljesedett jövendölések is megerősítettek e kis könyvecske lapjain. Ezek hatására még közelebb került a bibliai tanítások elfogadásához. Sok kis apró lépés megtétele aztán elvezette Mártát arra a döntésre, hogy osztozzon szülei és testvére hitében. Megtörtént az amit kezdetben lehetetlennek tartott, Ő is csatlakozott családtagjaihoz és a keresztség mellett döntött, ami 2008-ban meg is történt Budapesten.  Vele együtt keresztelkedett meg még az egyik unokaöccse is, Vigh Ágnes készítette fel kettőjüket. Ebben az időben Márta édesanyja egy súlyos betegséggel, az agydaganattal próbálta felvenni a harcot. Sajnos sikertelenül, a betegség gyorsan, két hónap alatt lezajlott és Pali bácsi megözvegyült. Margit néni hatalmas fájdalmai közepette is, még a betegágyán is a szombatiskolai tanulmányt olvasta, meg akarta érteni Isten szavát még az utolsó pillanataiban is. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy amikor megtudta, hogy lánya az ő betegsége miatt el akarja halasztani a keresztségét, akkor határozottan kérte Mártát, ne várjon tovább, ki tudja mit hoz az élet. Elmondta Mártának, hogy neki az okozza a legnagyobb örömöt, ha kitart elhatározása mellett. Az "ördög nem alszik", minden eszközzel azon dolgozik, hogy az embereket távoltartsa Isten útjától. Sosem lehet tudni, ha ezt elhalasztja akkor mikor lesz legközelebb "alkalmas idő"?
     Pali bácsi elkísérte lányát, Mártát a keresztségére, a másik leány, Anna otthon maradt a nagybeteg Anyukájukkal. Margit néninek vigaszt nyújtott a betegágyán, hogy megérhette, hogy mindkét lánya a jó Isten mellett döntött. Bízott abban, hogy az örökéletben újra viszontlátják egymást! Mártát elkísérte a most még ateista felnőtt fia is erre az alkalomra. Mély benyomást tett rá a keresztségi istentisztelet, főként az ott elhangzott énekek érintették meg a lelkét, amiket volt zeneiskolai tanulóként jobban tudott értékelni. Elgondolkodott azon, hogy itt milyen boldog embereket lát. Azon elmélkedett, hogy vajon az imaházban lévő emberek vannak-e jó helyen vagy pedig ő nincs jó helyen a "világban"?!, amolyan "földönkívülinek" érezve magát. Pali bácsi és a család nagy örömére unokája, Nikolett is megkeresztelkedett 2019-ben, áldott állapotban, méhében egy 7 hónapos magzattal. Lám, az az egy szórólap milyen hatással bírt, mennyi megtért embert "eredményezett"! Valószínűleg soha nem derül ki, hogy ki dobta bele a postaládájukba azt a meghívót, de a Tisza család biztos benne, hogy valójában a jó Isten küldte számukra.

      Az Úr útjai valóban kifürkészhetetlenek. Pali bácsi kisgyermekkorában is létezett kárpátaljai szülővárosában, Nagyszőlősön adventista imaház, de ott még el sem tudták képzelni, hogy bármilyen kapcsolatba is kerüljenek velük. Az adventistákat a város lakói előítéletektől félrevezetve nemkívánatos személyekként kezelték. Sok-sok év, évtized után el kellett jönniük egy másik országba, több mint 500 kilométernyi távolságra elköltözniük, hogy a jó Isten végre haza vezérelhesse elkóborolt báránykáit. 

Tisza Pál és családja IGAZ TÖRTÉNETE, a 3. résszel folytatódik és az alábbi linken elolvasható: 
https://abekessegszigete.blogspot.com/2024/08/igaz-tortenet-tisza-pal-elete-es_31.html

A történeteket lejegyezte: Harmati Gyöngyi, A békesség szigete blog szerkesztője
www.abekessegszigete.blogspot.com
Kaposvár, 2024 nyarán...