Rohanj, irigy idő, fuss célodig,
kiknek rest lépte elmaradozik,
s csak töltsön el, amit bendőd bevesz,
hisz' hiúság az, csupa semmi és
halálos unalom;
mit vesztünk: oly kevés,
s mit nyersz: oly gyér haszon!
S ha már befaltál minden gonoszat,
és vele vástad kapzsi önmagad,
az örökkévalóság csóközönt
áraszt ránk, úgy köszönt,
s az öröm sodor el mint nagy folyó;
s amikor minden, mi igazi jó
és mi üdvözitő
– igazság, béke, szeretet –, az Ő
trónusánál ragyog,
akinek boldog látására ott
időz lelkünk, az ég felé törő:
földi terhünk akkor hagy el,
s ülünk – körben csillagezer –
győzve halálon, sorson s rajtad is, idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése