Harmati Gyöngyi: MÓKUSKALAND LONDONBAN...(Egy hétig a parkok városában, útiélményeim)

  

Fiammal készült fotó Madame Tussauds panoptikumában... 

Betettem a lábamat Londonba....
(Tengerészeti Múzeum nagy csarnokában)

Elérkezett a várva várt szerdai nap, szeptember elején. Fiam és szintén Londonban élő barátjának meghívására, és az ő családtagjaival együtt négyesben útnak indultunk egy sok millió lelket számláló hatalmas és ismeretlen metropoliszba. Életemben először ültem repülőgépen. A kiutazás - jobban sikerült a vártnál, szinte alig akartam leszállni a repülőgépről. Éjszaka érkeztünk meg Londonba 2 és fél órás repülőút után, a Heathrow repülőtérre, a világ legnagyobb repülőterére. Csodás látványt nyújtott fentről a város, olyan volt, mint egy gyönyörűen horgolt égő csipketerítő. A telihold is rám mosolygott a kabin ablakán keresztül, mintha csak azt mondta volna nekem: Látod megérkeztél! Nagyon jó volt földet érezni a talpam alatt és átölelni fiamat is. Szívet melengető érzés 
volt látni, ahogyan a gyerekeink vártak bennünket. 

Ezzel az emeletes busszal is utaztam....

         Másnap, csütörtökön délelőtt kezdetét vette a városnézés, ismerkedés egy óriási, nyüzsgő méhkaptárhoz hasonlító világváros mindennapi életével. London Budapesttől légvonalban 1450 kilométernyire a Temze folyó két partján terül el. A története egészen az alapító rómaiakig nyúlik vissza, akik a várost Londinium-nak nevezték. London a világ egyik vezető nagyvárosa, a Forbes 2014-es felmérése alapján a világ legbefolyásosabbja. Nagy-Britannia fővárosa a világ egyik leglátogatottabb metropoliszai közé tartozik, évente kb. 27 millió turista választja úti céljául. Londonban 43 egyetem található, és ezzel Európa legtöbb egyetemével rendelkező városa. Itt a legmagasabbak az egész világon az ingatlanok árai. Sokféle népcsoport, kultúra és vallás találkozik és él itt együtt egymással. Csak a város területén 300 nyelvet beszélnek. Nagy-London népessége közel  tízmillió.  A városban több világörökségi helyszín is található: a Tower of London,  a Királyi Botanikus Kert, a Westminster-palota és -apátság, valamint Greenwich.

Londoni idegenvezetőmmel, a Fiammal....

         Fiam és barátja is egy-egy hét szabadságot vettek ki csak azért, hogy bennünket kalauzoljanak a városban, amely most átmenetileg második otthonukká vált.  Bakancslistámat nem szerkesztettem túl hosszúra, tudtam, egy ilyen óriási és gazdag történelmi múlttal rendelkező várost egy hét alatt úgyis csak felszínesen lehet megismerni. Előre megbeszéltük, hogy rossz idő esetén több múzeummal is megismerkedünk, azonban  a hét során rendkívül kedvezően alakult az időjárás, végig sütött a nap és esőt még csak hírét sem hallottuk, így leginkább  szabadtéri programokat választottunk. Jól esett  testünknek-lelkünknek a lüktető nagyvárosi nyüzsgésből egy időre kiszakadni.

Hyde parki részlet vízimadarakkal...

A napsütés, a tavak, a vízimadarak, a fürge mókusok, a parkok üde zöldje és a sok tarka virág színpompás látványa nyugtatóan hatott ránk. London élhető város, hiszen csaknem 40 %-a zöldterület, amit aktívan használnak is az emberek. Ez több mint bármelyik hasonló méretű nagyvárosban van. (A mai parkok régen privát királyi kertek vagy vadászterületek voltak.) Lehet itt heverészni, futni, biciklizni, lovagolni, evezni, mókusokat etetni, a fűben szunyókálni, beszélgetni, piknikezni, vagy csupán akár pár percre kiugorni az irodából és csakúgy mezítláb lenni a fűben és elmajszolni egy szendvicset.

St James parki részlet.....

          Egy város felfedezésekor egyáltalán nem mindegy, hogy a tömegközlekedés mennyire turistabarát. London ilyen szempontból is tökéletes hely. A városi tömegközlekedés jól szervezett, átlátható és könnyű eligazodni rajta, főleg úgy, hogy kint élő családtagom volt az idegenvezetőm. Mégis furcsa volt megtapasztalni a közismert tényt, hogy Angliában a közúti közlekedés iránya ellentétes a kontinensével. Itt láttam először a járda szélére felfestett LOOK RIGHT (nézz jobbra) és LOOK LEFT (nézz balra) feliratot, az otthon megszokott zebrák helyett. A közlekedési zónákra tagolt városban a legegyszerűbben a feltölthető okoskártyával, az OYSTER-rel lehet közlekedni - a vezető nélküli Dokkvidéki Könnyű Vasúttal (DLR), az emeletes buszokon és a várost behálózó metróvonalakon egyaránt. A londoni metró a legrégebbi földalatti vasúthálózat a világon.

Greenwich-park részlete...

A megérkezésünk utáni teljes napot a Greenwich Parkkal való ismerkedésre szántuk. A park és nevezetességei a Világörökség részét képezik,  az angol birodalom tengerészeti központja is itt található. Libegővel (Emirates Air Line) mentünk ki a Parkba, ami 90 méter magasságban "libeg át" a Temze fölött - 34 kabinja folyamatosan szállítja az utasokat. Eredetileg a 2012-es londoni olimpiára épült. A Greenwich Park 74 hektár területű és a legöregebb a királyi parkok sorában. 

Libegő...jobbra az Olimpiai Stadion épülete...

         












A parkban elsőként a Nemzeti Tengerészeti Múzeumot (National Maritime Museum) látogattuk meg, ami a világ legnagyobb tengerészeti múzeuma: a tengeri kereskedelem és a haditengerészet történetét mutatja be. A kétmillió darabból álló, páratlan gyűjteményben megtalálható szinte minden, ami a tengerészettel, a hajózással kapcsolatos: hajómakettek, hajótervek, térképek, régi fényképek, archív filmek, hajóorr-dísz, fegyver, egyenruha, navigációs és időmérő eszközök, pénzérmék és használati tárgyak. 

Tengerészeti Múzeum üvegtetős nagycsarnoka...

P

éldául megtekinthető Nelson admirálisnak a trafalgari csatában viselt, golyó lyukasztotta egyenruhája, Frederik Herceg, II. György idősebb fiának gazdagon aranyozott bárkája. A Tengerészeti Múzeum része a Királynő Háza (Queens House), Anglia első klasszicista épülete, amely a 17. században épült. Termeiben kiállítások, szép régi festmények tekinthetők meg. Különlegessége még az elegáns Tulipános Lépcső, ami az első önálló csigalépcső Britanniában.

Kelet és Nyugat között állva a
Meridián vonalon...

          Ezután a Királyi csillagvizsgálóhoz (Royal Observatory) sétáltunk fel, ami egy kis domb tetején található a Parkban, és jelenleg múzeumként működik. Arról nevezetes, hogy itt halad keresztül 1884 óta az úgynevezett Meridián, a nulla délkör, ami a Föld keleti és nyugati  részét választja el egymástól. Most már én is elmondhatom, hogy egyik lábam a Föld keleti, másik lábam pedig a Föld nyugati felén  nyugodott pár másodpercig.  A Meridiánt jelző kb. 10 centiméter széles réz sínpár két oldalán különböző városnevek láthatók, sajnos Budapest nem szerepelt közöttük. A 0 hosszúsági fokot éjjel egy zöld lézer is jelzi, illetve nappal is ott van, csak akkor nem látható. A csillagvizsgáló bejáratánál digitális óra mutatja a greenwichi időt század- másodperc pontossággal. 

Tengerészeti Főiskola régi épülete....

           Tovább sétálva a parkban látható még a Régi Királyi Haditengerészeti Főiskola (Old Royal Naval College) épületegyüttese benne a Festett teremmel (Painted Hall). A Temze partján álló Kollégiumban történt a hajóskapitányok és az első tisztek képzése 1873 és  1998 között. A Festett terem talán a legnagyobb festmény Európában. Eredetileg azért készült, hogy legyen étkezőhelyük a sérült, beteg tengerészeti veteránoknak, akiket a királyi kórházban ápoltak. Sir James Thornhill 19 év alatt festette a 18. század elején. A dús fali és mennyezeti díszítések a brit tengeri hatalom nagysága előtti dicsőségadást, tisztelgést szolgálták. 

Teaszállító klipper....

         Végezetül a Cutty-Sark-kal, a világ egyik leghíresebb, legkecsesebb teaszállító hajójával ismerkedtünk meg, ami szárazdokkban van kiállítva és teljesen körbejárható, alulról is. A hajó alatt sétálgatva egy kiállítást is megtekintettünk,  illetve leültünk pihenni és ettünk egy finom süteményt.  Különös élmény egy ekkora hajó alatt sétálgatni és elgondolkodni azon, hogy milyen hatalmas munkát végeztek egykor a hajó építői és azok a mai korban élő emberek is akik eredeti szépségében helyreállították, megőrizték a múlt páratlan örökségének ezt a darabját. A Cutty- Sark a világörökség részét képezi,  mivel ez az egyetlen épen maradt (tea)klipper. Itt látható a 60 darabból álló hajóorrszobor  gyűjtemény is, köztük  a hajó orrdísze: a „Nannie” is. A vitorláshajó pár éve felújítás közben leégett, de eredeti anyagból az eredeti méreteivel megegyezően újjáépítették: 85,4 méter hosszú, 11 méter széles és 978,5 tonnát nyom. Merülési mélysége 6,4 méter, főárboca 64,8 méter magas. A kötélszerkezet 11 mérföld hosszú, a vitorlavászon kiterítve 11 teniszpályát fedne le. A vitorlás hátsó fedélzetén felfedezhetjük a hajó mottóját: "Ahol van akarat, ott út is van."

Fiammal a panoptikumban készült fotó...

Izgalommal készülődtünk a következő napra, amelyen ismét élménydús program várt ránk. Lassan már megszokjuk, hogy mindenhol biztonsági vizsgálaton esünk át, megnézik a kézitáskáinkat, a hátizsákokat. Jól nevelt módon már előre nyitjuk is ki a táskáinkat. Így történt ez a panoptikumnál is, ahová nem lehet babakocsival bemenni, gondolom azért, hogy a felállított viaszbábuk sértetlenségét meg tudják őrizni. A látogatás idejére külön tárolóban megőrzik a babakocsikat. Meglepődtünk azon, hogy milyen sok kisgyermeket láttunk kantáron vezetni, aztán az első  csodálkozás elmúltával megállapítottuk, hogy bizony nagyon praktikus. A városban mindenhol annyi a turista, a látogató, hogy elég egy óvatlan pillanat és máris megtörténhet a tragédia, elveszik, eltűnik a hömpölygő emberáradatban a kicsi. 

Madame Tussauds, a panoptikum névadója..

          Rövid sorban állás után beléphettünk Madame Tussauds Panoptikumába, ami a híres és ismert emberek élethű viaszfiguráinak tárháza. Megbecsültségét mutatja, hogy mára az Angol Örökség részévé nyilvánították. Úgy tartják, nem is világsztár az, akiről még nem készült itt viaszszobor. A kiállítás „tematikus”: külön teremben "csodálhatjuk" meg Hollywood és "Buliwood" sztárjait, a múzeumnak sport, kultúra és zene zónája is van, de a világ vezetőinek hű mása is megtalálható itt. Egy rövid utazás is beletartozik a programba, a panoptikum-taxival a középkori London világában tehetünk egy kis kirándulást.  A 360 fokos animációs 4D moziban egy rövid rajzfilmet is megnézhet az odalátogató. Ma már a világ több pontján is létezik hasonló panoptikum.            

Utcarészlet az Óratoronnyal és háttérben a London Eye-jal...

     A Westminster Apátság, (Westminster Abbey) felé haladva megtekintettük a Parlament (Westminster-Palota) hatalmas épületét, valamint a 96 méter magas óratornyot, is ami London jelképévé vált.  A Big Ben nem a torony neve, ahogyan egyébként a köztudatban él, hanem a több, mint 13,5 tonnás harangé, amely az órákat üti. Az óra számlapja a legnagyobb Nagy-Britanniában: az átmérője 7 méter, a percmutató 4,2 méter hosszú és 100 kg a súlya, az óramutató pedig 2,74 méter és 300 kg a súlya. Az óramű mechanikusan működik, a heti három felhúzáson kívül, rendszeres olajozást igényel.  A torony harangjátéka világszerte ismert, 1923 óta naponta felhangzik a BBC rádióban. 

A hatalmas Apátság részlete....

           A Westminster apátság az anglikán egyház keretein belül működő keresztény templom. Az anglikán egyház a 16. században, VIII. Henrik uralkodása idején jött létre, és vált a római pápától függetlenné. A nemzet koronázó temploma, emellett számos királyi esemény színhelye, valamint az uralkodók tradicionális temetkezési helye. Itt nyugszik többek között I. Erzsébet, Hitvalló Edward, V. Henrik és VII. Henrik.  Az apátság különleges síremlékgyűjtemény is egyben, hiszen több, mint háromezer embert temettek el itt, köztük államférfiakat, tudósokat (Darwin, Livingstone, Newton), költőket (Dickens, Kipling) és zeneszerzőket (Händel). A belépőjegy ára tartalmaz egy kis távirányítóhoz hasonló  készüléket, amin keresztül többféle nyelven, többek között magyarul is meghallgathattuk az apátság látnivalóiról, történelméről szólótájékoztatót. Orgonazenét és istentiszteletet is lehetett lejátszani rajta. 

Tower of London

             A következő kiszemelt úti célunk a Tower of London volt. A Temze partján fekvő középkori erődöt vérvörös pipacstenger árasztja el, az I. világháború brit áldozatainak emlékére. Összesen 888.246 db kerámia- pipacs öleli körbe az ősi kőfalakat. Hihetetlen látványt nyújt!  A koronázási ékszerek külön toronyban vannak kiállítva, egy elsötétített teremben, futószalagon állva lehetett a koronákat, jogarokat megtekinteni. Gyönyörködtünk a letűnt korok pompájában, majd tovább haladva láttunk a többi értékes aranytárgy között egy olyan lapos, kerek aranytányért is, amire az Utolsó vacsora jelenetét véste a művész, Jézust és a 12 tanítványt ábrázolva. A Fehér-toronyban még egy hatalmas és gazdag fegyvergyűjtemény látható: gyalogos és lovas páncélzatok, ágyúk és a kézifegyverek arzenálja. A harci eszközöket VIII. Henrik kezdte el gyűjteni, utódai tovább folytatták ezt a hagyományt, és az így létrejött gyűjtemény érdekes és értékes keresztmetszetét mutatja be az Európában használatos fegyverzetek fejlődésének a középkortól az I. világháborúig.

Sétahajókázás a Temzén...

           Innen hajón utazva közelítettük meg a London Eye (Millenniumi kerék) elnevezésű "mozgó kilátót". Legmagasabb pontja 135 méter, 32 zárt kabinja fél óra alatt fordul körbe. Közvetlenül naplemente előtt jutottunk fel a hatalmas kerékre, így láthattuk, ahogyan kigyúlnak a fények a Parlament épületén is. Szép lassan fényárba borult az egész város. A kerék elég lassan forog ahhoz, hogy az emberek be- és ki tudjanak szállni, sőt még arra is jut idő, hogy a biztonsági emberek a kiszállók után ellenőrizzék, semmi gyanús csomag nem maradt a kabinban. Érdekességként megemlítem, hogy az óriáskeréken található 32 kabin London 32 kerületét jelképezi. A számozás viszont 1-től, 33-ig terjed, mert a 13-as számot babonából kihagyták.

London Zoo - Ausztrália Territórium...

Igazán tartalmas és nagyon fárasztó napot hagytunk magunk mögött, ezért úgy gondoltuk, hogy ezután a városnézés helyett pihenésképpen ellátogatunk fiam kedvenc helyére, a világ legrégebbi állatkertjébe.  Ez a különleges hangulatú Állatkert (London Zoo) a Régensherceg parkban található.  Ragyogó napsütésben érkeztünk meg, beálltunk a pénztárak előtt kígyózó hosszú sorba és türelmesen várakoztunk a bejutásra.
1828 óta működik, itt nyílt meg először a világon hüllőház, akvárium, rovarház és gyermek állatkert. Különleges állatokkal is megismerkedhettünk közelebbről, mint például a tapír, wombat, tazmán ördög, komodói sárkánygyík (varánusz), galápagosi óriásteknős, csikóhal. Délután tigrismozgatás színesítette a programot, láthattuk a 7 hónapja született tigriskölyköket is.

Piranhák....

Az Akvárium is sok érdekes látnivalókat kínált a színes és különleges halfajok bemutatásával. Ilyenek voltak többek között a ráják, a fekete alapon aranypettyes piranhák és a csikóhalak is. Ebben  az állatkertben született meg a közkedvelt Micimackó, azaz a Winnie-the-Pooh figurája. Milne, a híres író 1914-ben kilátogatott ide kisfiával Robinnal, akit teljesen elbájolt az állatkert fekete medvéje.

Az egyik legnagyobb közlekedési csomópont a városban...

         A sok sétától sajgó lábainkat sikerült a metrón megpihentetni, így útközben hazafelé még tettünk egy rövid kis kitérőt a Liverpool Street-re, ahol fiam munkahelye található.  Innen nem messze van egy kis édességüzlet, cukrászda (Hummingbird Bakery), ahol kedvenc süteményét is megkóstoltuk, egy muffinszerű, cup cake (pohártorta) nevű készítményt. Igazi különlegesség a piros színű piskótaszerű alapjával és egy finom kis habos krémmel a tetején.     

Harrods Áruház....

                    

Másnap a londoni nevezetességek közül a kihagyhatatlan Harrods áruházba látogattunk el, melynek szlogenje: "Ez az a hely, ahol minden lehetséges." Naponta 11:30 és 12 óra között fél órára látogatható a nem vásároló turisták számára is a luxusáruház...majd a félóra elteltével hangos bemondón udvariasan kérik, hogy hagyják el az áruházat a kíváncsian bámészkodó látogatók! Nem mindennapi látvány fogadja a betérőket., hihetetlen árukkal és árakkal találkoztunk itt. Erről önkéntelenül is eszembe jutott Gandhi egy mondása: "A Föld mindenkinek a szükségletét ki tudja elégíteni, csak a kapzsiságát nem..." 

Japán kert részlete a Pagodával....

           Ezután a Királyi Botanikus Kertbe  (Kew Gardens) utaztunk ki, ami 2003 óta méltán az UNESCO- világörökség része. A kertben közlekedik a Kew Explorer, egy 72 férőhelyes zöld színű kisvonat, mely a sofőr idegenvezetésével 4 fontért visz körbe a kertben.  

Kew Explorer, kisvonat....

Először érdemes ezzel körbeutazni, majd alaposan sétálva is körbenézni. Lélegzetelállítóan gyönyörű a gondozott park.
Különleges látványt nyújt az 1844-1848 között épült kovácsoltvas pálmaház, vele szemben egy tó, ami a vízimadarak birodalma valamint egy szökőkút a Hercules szoborral.

Pálmaház.....

Elbűvölő látványosság még a japán kert és a lombkorona-sétány, ahova félkör alakú üveglift szállítja fel és le az érdeklődőket. A kertben 14 ezer fa található, mintegy 2 ezer fajtából. Legöregebb fája egy göcsörtös törzsű szelídgesztenyefa kb. 320 éves. A fák, bokrok alját körbe ültették halványlila ciklámenekkel. Színpompás látvány!

Sétáló páva....

Sikerült lefényképezni egy pávát, ahogy méltóságteljesen átsétált előttük az úton. Hát igen neki ez az otthona, mi csak "betolakodó" kíváncsiskodók voltunk ott pár felejthetetlen órára. Ez az a hely ahová mindenképp szeretnék vissza térni,
ha lehetőségem nyílik rá.

Egyszer csak megpillantottuk a házak között
a hatalmas katedrálist...

A következő nap az impozáns látványt nyújtó  Szent Pál Székesegyházat (St Paul Cathedral) tekintettük meg.  Ez Nagy-Britannia legnagyobb katedrálisa, több mint 8000 négyzetméter alapterületű, ezzel a római Szent Péter bazilika után Európa második legnagyobb katolikus temploma.  Az 1666-os Nagy tűzvészben teljesen megsemmisült, de Sir Christopher Wren irányítása alatt 1675 - 1710 között régi pompájában újjáépítették.  A katedrális orgonáján rendszeresen játszott Handel is,  ahol 1759-ben, nyolc nappal halála előtt  még eljátszotta Messiás című oratóriumát. Itt található Európa legnagyobb kriptája, ahol számos államférfi nyugszik. Többek között Wellington, Nelson vagy a penicillint feltaláló Fleming is.         

          Otthonról hallott hírekből tudtuk, hogy Magyarországon továbbra is esik az eső, és felhőszakadás is volt a városunkban. Ez idő alatt bennünket itt Londonban elkényeztetett az időjárás, amiért nagyon hálásak is voltunk. A Greenwich Parkkal való ismerkedés után a Hyde Park és a St James Park látnivalóinak felfedezésére indultunk.

Buckingham-palota

Vittünk magunkkal mogyorót is, mert szerettünk volna megbarátkozni fiam egyik gyermekkori meséjéből, a Misi mókus kalandjaiból megismert kedves állatkákkal. A Hyde Park  140 hektárjos területével és a folytatásában fekvő Kensington Parkkal együtt nagyobb alapterületű, mint a Monacói Hercegség. Itt látható a mindenki által jól ismert Szónokok sarka (Speakers' Corner), 1872 óta ezen "szinte bármiről" lehet szónokolni. Tovább sétálva az 1837 óta királyi rezidenciaként működő Buckingham-palotához érkeztünk, ami egyike a világ jelenleg is aktívan működő királyi udvarainak. A klasszicista stílusban épült, kétemeletes palotában 775 szoba található. Széles, kikövezett udvar  választja el az épületet hatalmas, aranyozott kovácsoltvas kerítéstől, amelynek oszlopfőin a Királynő Bestiái, a címerállatok láthatóak.

A palota kapujánál....

         A St James Park  23 hektáron terül el, és a londoni királyi parkok közül a legrégebbi. Három palota övezi: a Westminster, ma a Parlament épülete, a Szt. Jakab-palota és a legismertebb, a Buckingham Palace. Csodaszépen gondozott virágok tömkelegével teleültetett kert.

St.James parki virágok....

Hatalmas tó húzódik végig a park hosszában, amely 47 féle vízimadár otthona - köztük pelikánoké, fehér és fekete hattyúké is. A madarak nagyon barátságosan totyognak a sétányon az emberek között, ennél már csak a mókusok aranyosabbak, akik kiveszik a mogyorót az emberek kezéből, és ha úgy alakul akár a lábaikon is felfutnak kedvenc csemegéjükért. Étvágyuk, kíváncsiságuk csillapíthatatlan, újra és újra megjelennek, amit nem tudnak elfogyasztani azt elássák. Amíg a Hyde parki mókusok csak messziről engedték magukat megfigyelni, addig  a St James parkiakkal sikerült barátságot kötnünk és elfogadták kezünkből kedvenc csemegéjüket, a mogyorót.

Mókus etetés a St. James parkban...

         Sikeres mókuskalandunk után érkeztünk meg rövid sétát követően a Downing street 10-es számú háza elé, ami 1735 óta a mindenkori brit miniszterelnök rezidenciája. A 11. számú házban pedig a pénzügyminiszter lakik. Biztonsági okokból 1989 óta kapu zárja le az utcát, acélkerítést és az úttestből kiemelkedő acélbarikádot láttunk fegyveres őrökkel. Kicsit távolabb talán a világ egyik legismertebb, állandóan nyüzsgő tere fogadott bennünket, a Trafalgar tér. 

Ez a londoniak mindennapi találkozó helye. A tér közepén magasodik a közel 50 méteres Nelson-oszlop, négy bronzoroszlán valamint  két szökőkút veszi körbe. A tér északi részén áll a  Nemzeti Képtár. Az emlékoszlopot 1843-ban állították fel emlékül, hogy Nelson admirális a trafalgari csatában, 1805-ben legyőzte Napóleont. Itt látható I. Károly lovas szobra, innen mérik a  Londonból kivezető utak  hosszát. Ezen a helyen ért véget aznapi városnézésünk. 

Kilátás a felhőkarcolóból....

         A hazautazásunk előtti napon, kedden megismerhettem, mit  jelent a ködös Albion fogalma. Reggel olyan sűrű, tejfehér ködben úszott a város, hogy amikor kinéztem az ablakon, a ködön kívül semmi mást nem láttam. Fiam biztatott, hogy délutánra eloszlik a köd és így az esti programunk zavartalan lesz majd. Esténként a szobája ablakából szoktam nézni a gyönyörűen kivilágított felhőkarcolókat, így az Üvegszilánkot is, angolul: The Shard. Odakészültünk ma este. Közvetlen napnyugta előtt érkeztünk meg, hogy még nappali és éjszakai fényben is láthassuk a várost. A felhőkarcolóba való belépés előtt átestünk a repülőtereken is szokásos biztonsági vizsgálaton, fémdetektorral megnézték nincs-e nálunk veszélyes eszköz. A felhőkarcoló 44 liftje közül az egyikkel hangtalanul suhantunk fel a 33. emeletig, ott átszálltunk egy másik liftbe ami a 68. emeletig vitt fel bennünket, közben a liftek mennyezetére vetített színes, mozgó képeket figyeltük. A 68. és a 72. emelet között már lépcsőn közlekedtünk a 2 szintes üvegfalú kilátóban.

Felejthetetlen élmény volt Londont ilyen magasságból fényárban úszva is látni. Érdekességként megtudtuk a felhőkarcolóról, hogy ez az első ilyen magas épület az Egyesült Királyságban, ami “emergency elevator” rendszerrel rendelkezik, vagyis áram nélkül, akár tűzvész, terrortámadás esetén is működik. A 310 méter magas "függőleges városban" irodák, éttermek, Hotel és lakó apartmanok találhatóak. Az épület külső felületének 90%-a üveg, fényvisszaverő hatása miatt az épület változtatja küllemét a különböző napszakoknak és évszakoknak megfelelően, így tükrözve vissza a környezetet. Londoni látogatásunkat ezzel a programmal fejeztük be.  

Utcakép....

            Elérkezett a szerda, hazautazásunk napja.  Villámgyorsan eltelt ez
az egy hét. Nagyon sok felejthetetlen élménnyel gazdagon feltöltődve mondtunk búcsút a városnak. Szeretteink kikísértek bennünket a repülőtérre. Még egy utolsó fénykép, ölelés és indultunk is, várt ránk a felszállás előtti szokásos procedúra. A repülőút hazafelé is zavartalanul telt, újra átélhettem, megtapasztalhattam, a kissé közhelyes szólamot, hogy
a felhők felett mindig kék az ég!!!
Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Nyitott Szemmel magazin, www.nyitottszemmel.hu 37.számában olvasható.....

FOLYTATÁS 2016-ban: Aranyszöcske LONDON kék egén...

(Visszatérés Londonba, a parkok városába...)

http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/09/london-ahogy-en-lattam-visszateres.html
Villámlátogatás Cambridge-ben, a különleges college-ok, hídak és órák városában...
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/12/villamlatogatas-cambridge-be-kulonleges.html

További útleírásaimat ezen a linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28k%C3%BClhoni%29

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

saját fotóm: virágos mező...(H.Gy.)

Kétségbe esem sokszor én is

A világon és magamon,

Gondolva, aki ilyet alkotott:

Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít

Egy drága Testvér halk szava,

Ki, míg itt járt, föld angyala volt,

S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,

Mi csak visszáját látjuk itt,

És néha - legszebb perceinkben -

A színéből is - - valamit."


Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra 
kiemelkedő alakja.

Egy tálka spenót értéke...

saját fotóm: Gyógynövény-kert...(H.Gy.)

A második világháború idején Gyökössy Endre lelkész családjával a lakásuk alatt lévő alagsorban talált
védelmet a bombázások idején. Akkoriban nem volt ajánlatos már alkonyatkor sem az utcán járni.
Egy kis élelmiszerért az embert meg is ölhették. Egyik este Szabó néni állt az alagsor keskeny bejáratánál.

– Áldás, békesség! – köszöntötte a családot.

– Hogy kerül ide, Szabó néni? – riadozott a lelkész felesége.

– Hogy mert ilyen késő délután elindulni? – reccsent rá a lelkész,
tisztes köszönés helyett. De Szabó néni csak állt, kezében lábaskával – és mosolygott.

– Még be sem hívnak? Hoztam egy kis spenótot a lánykáknak – mondta
olyan természetesen, mintha csak a fejük felett lévő lakás konyhájából hozta volna.
(A lelkésznek két kislánya volt, akik már pár napja csak nagyon keveset ettek.)

Természetesen elfogadták a spenótot, de a meghatottságtól elfelejtették megkérdezni,
honnan szerezte azt Szabó néni. Míg a lányok ettek, afelől faggatta a házaspár a nénit, hogyan élte át a
tél-tavaszi árvizet a Váci úton, néhány száz méterre a Dunától, amely a felrobbantott hidaknál a

feltorlódott jégtáblák miatt akkor egész Újpestet elöntötte.

– A padláson – válaszolt és nevetett. Édesen tudott önmaga felett derülni.

– De hát azt a területet kiürítették – mondták szinte egyszerre.

– Én elbújtam, és vigyáztam a motyónkra, ezért nem raboltak ki – és nevetett és nevetett.
Majd benyúlt sokredőjű ruhája valamelyik titokzatos zsebébe, és kilenc szem kockacukrot
rakosgatott ki az asztalra.

– A kislányoknak – mondta –, most csak ennyi akadt, de ha tudok, szerzek még.

Egyszer a lelkész megjegyezte:

– Szabó néniék is szűkölködnek, miért teszi ezt?

– Nem esne jól magunknak enni. – Így mondta: magunknak enni.

Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő. 

Ferge Liza: A kis szökőkút...

saját fotóm: Szökőkút...(H.gy.)

The Little Fountain by Samuel O. Pratt (harp)

https://www.youtube.com/watch?v=OI8yYBe4WKk

Újévi recept....

Vegyél 12 hónapot, gondosan tisztítsd meg a keserűségtől,
              irigységtől, kicsinyességtől és a félelemtől. 

 Azután ossz el minden hónapot 30 - 31 részre úgy,
                    hogy egy egész esztendő legyen !
Minden napot készíts el egy rész munkából, három rész
               jóakaratból és egy gyűszűnyi derűből !
Mindehhez adj három egész kanál optimizmust, egy
      kávéskanálnyi türelmet, egy csipet iróniát, egy
               késhegynyi tapintatosságot !
     A kapott masszát bőségesen öntsd le szeretettel.
A kész ételt ízesítsd apró figyelmességgel és tálald fel
                naponta mosolygós arccal !
A napi adagot soha ne felejtsd el elfogyasztani, sőt kínálj
                meg vele mindenkit!

(Forrás: Internet)