Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

saját fotóm: virágos mező...(H.Gy.)

Kétségbe esem sokszor én is

A világon és magamon,

Gondolva, aki ilyet alkotott:

Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít

Egy drága Testvér halk szava,

Ki, míg itt járt, föld angyala volt,

S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,

Mi csak visszáját látjuk itt,

És néha - legszebb perceinkben -

A színéből is - - valamit."


Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra 
kiemelkedő alakja.