Probléma vagy lehetőség - avagy: Mit tanulhatunk egy szamártól?

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit
is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat
úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott
és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi
történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később
a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi
föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a
földet és egy lépéssel, feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a
szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról
és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a
szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Tanulságul:

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje,
hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

Gyökössy Endre: A pénztáros...

saját fotóm: Sziromcsoda...(H.Gy.)

Az egyik ABC-ben akartam venni valamit. Zárás előtt már csak egyetlen kassza volt nyitva.
Hosszú sor toporgott, morgolódott előtte. Elibém préselődve szálegyenes, ápolt öregúr
szorongott, kezében a drótkosárral, benne némi vacsorára valóval. A gyötrött arcú pénztárosnő
úgy csapkodta a billentyűket, számolt, mint aki gépe csattogó alkatrésze. Fel sem pillantva, szögletesen, villámgyorsan, de láthatóan ereje végére érve lökdöste tovább a leblokkolt
kosarakat. Éppen az előttem álló úrét bökte arrébb, aki megszólalt (kemény szóra vártam):

- Milyen ügyes. Köszönöm. Aludjon jól ma – s kilépett a sorból.

A pénztárosnő felkapta a fejét. Hálás mosolyából már csak nekem jutott egy villanásnyi.
Hirtelen megfiatalodott; a Gép helyett nő lett ismét.

(Mai példázatok c. könyvéből)

Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.

"Mind a halál, mind az élet a nyelv (beszéd) hatalmában van, és amiképpen ki-ki 
szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." (Példabeszédek 18: 21)

Woodrow Wilson: Kulcs a szívhez és a boldogsághoz...

saját fotóm: Kilátó...(H.Gy.)

„Aki megfosztja magát a Biblia ismeretétől, a világon hozzáférhető legfőbb jótól fosztja
meg magát. Aki olvassa a Bibliát, az megtudja, hogy Isten szava, mert megtalálja benne
a kulcsot a szívéhez, a boldogságához és a kötelességéhez.”

Thomas Woodrow Wilson (1856-1924) az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke volt. Skót-ír 
származású családba született. Tanárként kezdett dolgozni, majd a politika felé fordult.
1913–1921 között töltötte be az Egyesült Államok elnöki posztját.

A legnagyobb fazekas…

saját fotóm: Egy városi kiskert részlete
Londonban...(H.Gy.)

Talán sokan legyintünk egy cserépedény láttán, „nem ér az semmit, törékeny ócskaság az egész…” Ám érdekes módon az elsüllyedt hajók roncsai között a régészek számtalan amfórát, görög és római kori cserépedényt találtak szinte sértetlenül. Volt köztük olyan, amelyik lezárt állapotában tökéletesen megőrizte a tartalmát… míg a vasból, ezüstből, rézből készült edények szétmállottak….

Mégis hogy lehet, hogy a cserép erősebb mint a vas???

Amikor a fazekas nekilát, hogy az agyagból egy hasznos és szép edényt készítsen először jól megdolgozza az agyagot. Átgyúrja, gyakran megtapossa azért, hogy ebből az élettelen, hideg sárból a kéz melege és nyomása által egy formálható anyagot kapjon. Kezei erejével kinyomja belőle az összes levegős részt, kiszedegeti belőle az összes szennyeződést. Erre azért van szükség, mert ha az agyag, korongon történő formázása után a kész edény falában maradnának légüres terek, akkor a szárítás utáni kiégetéskor az edény biztosan széttörne, hiszen az üregben lévő felmelegített levegő és a szilárd anyag másképp viselkedik a hő hatására.
Életünk Istennek át nem adott részei ilyen légüres terek, melyek a hevítéskor szétrepesztenék még azokat a részeket is amelyeket már átadtunk neki. Amikor a nehéz körülményekkel, megrázó élethelyzetekkel megnyomkod és „megtapos” bennünket , pont azokat a „légüres” helyeket akarja kinyomkodni belőlünk, amit még nem adtunk át neki. Amikben nem rá támaszkodunk, hanem a saját akaratunkra, ahol a saját erőnkben, ügyességünkben, képességeinkben bízunk. Isten számára ezek a légüres terek, amelyek ha tűzbe kerülünk szétfeszítenék/szétfeszítették az életünket…
Engedd, hogy a legnagyobb fazekas kinyomkodja életedből ezeket a légüres tereket, különben sohasem tud olyan erős, szép és igazán hasznos edényt formálni Belőled, amiben Ő és mások is gyönyörködhetnek!!!

Forrás: Internet

Mese egy kislányról, aki mindent "fordítva" használt...

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is
egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.

Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai,
mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára
és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni.
Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.

Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.

(Forrás: Internet)

Henry Thoreau: Boldogság-pillangó...

Poldi Joe fotója....

„A boldogság olyan, mint a pillangó: ha üldözzük, elszáll.
De ha másra figyelünk és mással foglalkozunk,
szép lassan a vállunkra telepszik.”
Henry Thoreau (1817-1862) amerikai író, filozófus, a legelső amerikai környezetvédő.

Somogyi Lehel: A gyógyulás bibliai alapelvei...

(H.Gy.)

Somogyi Lehel, az Eleki Életmódközpont munkatársa előadásában hallhatunk
a gyógyulás bibliai alapelveiről.

Ha van Isten, akkor miért engedi meg ezeket a súlyos betegségeket? - erre a
kérdésre is választ kaphatunk!

http://www.lightchanneltv2.hu/videok/gyogyulas-bibliai-alapelvei-somogyi-lehel/