Blaise Pascal imája...

saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.)

Mennyei Atyám: nem kérek tőled sem egészséget, sem betegséget, sem életet, sem halált, 
Csak azt az egyet kérem: te határozd meg, mikor legyek egészséges és beteg, te határozd
meg, milyen legyen életem sorsa és halálom. Legyen minden a te dicsőségedre! Te tudod
mi a jó! Te vagy Uram; tedd, amit kívánsz! Adj vagy végy el: de segíts, hogy mindig akarjam 
azt, amit te!

Blaise Pascal (1623-1662), francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus.

Bruno Ferrero: Nincs kivétel...

saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.)

A rendőr megállított az úton egy autóst, aki túllépte a megengedett sebességet.
- Ön túlságosan gyorsan hajtott.
- Igaza van! – szólt az autós és abban a reményben, hogy nem kell büntetést
fizetnie, hozzáfűzte:
- A közúti rendőrség hadnagya vagyok. Jelen pillanatban szabadságon.
A rendőr egy pillantást vetett az igazolványra, de mégis megbüntette.
- Fiatal barátom – mondta a hadnagy kissé felindult hangon -, egy szép napon
találkozunk a főnöki irodában és egy hadnaggyal áll majd szemben.
- Rendben van, amikor majd ott leszek, gondoljon rá, hogy egy becsületes
beosztottja van – mondta a járőr.


Bruno Ferrero, 1943. június 2. — 2006. április 15.
olasz író és politikus

Luther Márton: A jó lelkiismeret boldogság!

Árvai Márta fotója...

"Most már tudom, hogy csak jó lelkiismerettel lehetünk boldogok."


Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára. 

Luther Márton: Az evangélium jó hír, jó újság...

(H.Gy.)

"Az evangélium jó hír, jó újság...énekel, beszél tőle az ember, és jókedvű lesz.
Krisztus nem követel, nem hajt, nem fenyeget, hanem barátságosan hívogat.
Az evangélium nem törvénykönyv, hanem prédikáció Krisztus jótetteiről,
aki... nem is adott más parancsot, mint a szeretet."


Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára. 

Fülemüle szerenád...

André Rieu - Nightingale Serenade (Toselli Serenade)

https://www.youtube.com/watch?v=dXApBvgUNBQ

Csanádi Imre: Fülemüle-ének

Este van, este van,
tiszta csönddel tele, -
kizöldült a csipkebokor,
szól a fülemüle.

Fújja fuvolásan,
csattogva cifrázza.
Hallik a csillagok alatt
tündér-zokogása.

Hangzik heves ének,
édes, epekedő, -
alig bírja csengő torok,
levelecske-tüdő.

Komolyan-derengőn
vizek elalusznak,
gyöngyvirágos vadligetek
illatot oldoznak.

Ébreszt szőke holdat
békák mélabúja, -
mindegyre a mámoros dalt
fülemüle fújja.

Ha nem éjféltájra,
hajnalszürkületre
megnémul a nemes madár,
lelohad a kedve.

Ha egyik nem, másik
tovább csatinázik,
ujjong-jajong rózsapiros
hajnalhasadásig.

McIntosh: Ha van program, van programozó...

saját fotóm: A "programozó"...(H.Gy.) 

Ha van könyv, van szerző.
Ha van festmény, van festő.
Ha van autó, van tervező.
Ha van program, van programozó. 
Ez ilyen egyszerű. 





McIntosh: Biológiai információ című írása ezeket az igazságokat foglalja össze:
„Amikor tudósként szétnézek az engem körülvevő világban, figyelemreméltóan
bonyolult tervezési mechanizmusokat látok, ezért arra a következtetésre kell jutnom,
hogy ilyen bonyolult rend mögött mindenképpen értelmes tervezésnek kell meghúzódnia.”Andrew McIntosh a Leeds Egyetem termodinamikai és égési elméletének professzora.

Pilinszky János: Égessük lámpásunkat!

Poldijoe fotója...

„Ősszel, amikor egy lámpás fénye elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat – valójában az emberi sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át. A természet elalszik – s mi fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk. De ez a kiterjedés nélküli hely – ahol szobánk áll, és lámpásunk világít – a „kör középpontja”. Valódi helyünk. Mivel az ember, bár a természetben él, igazában a mindenség, az univerzum polgára. Mi több, az idő természetes folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja. Valódi helye ezért jelképes. Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. Valójában az öröklét időtlen tágassága.
Égessük lámpásunkat!”


Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, 
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas.