Harmati Gyöngyi: Barangolás az 1000 arcú Szlovénia titokzatos tájain...

      

Naplemente az Adrián...

     
Szerettünk volna pár napot eltölteni, pihenni és kirándulgatni egy csendes(ebb), tengerparti üdülőhelyen, viszonylag nem túl messze hazánktól. Így esett a választásunk a tőlünk 442 km-re fekvő  kikötővárosra, a szlovéniai Koper-re, melyet az "Adria kapujának" is neveznek. Szlovéniát Európában négy nagy földrajzi tájegység  öleli körbe: az Alpok, a Dinári-hegység, a Kárpát-medence és a Földközi-tenger térsége.  (Hallottam már Kelet-Európa Svájcaként is emlegetni.)  Szlovénia 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz és 2007 óta hivatalos pénzneme az Euró. Minden erre járó számára fontos és hasznos tudnivaló,  hogy az ország egész területén iható és finom ízű a csapvíz. Az ország jelentős részét, kb. a felét erdő borítja, ezzel Európában Szlovénia az erdőterület nagysága alapján az előkelő 3. helyet foglalja el, csupán Finnország és Svédország lép fel a képzeletbeli dobogó magasabb fokaira.  Az erdők zöld takarója mellett szőlőültetvények, olajfaligetek, illetve a tengerparton pálmafák és leanderek látványa színesíti a tájat. Szlovénia területe nagyjából akkora, mint Magyarország Dunántúli részének a területe. Lakossága: kicsit több, mint 2 millió fő.  Fővárosa Ljubljana, 2016-ban méltán nyerte el az Európa Zöld Fővárosa címet.  Az ezerarcú jelző találóan ráillik e kicsiny, de annál szebb és változatosabb természeti kincsekkel és történelmi örökséggel bíró országra. Szlovénia barlang-nagyhatalom, több, mint 10.000 barlang van a területén, a leghíresebb a Postojnai és a Skocjan-barlangrendszer. Kiérdemelte a " medvék-hazája" elnevezést, a világ legsűrűbben lakott medve-populációjában 400 barnamedve él.  A szlovén emberek előszeretettel hódolnak kedvenc időtöltésüknek, a gombák szedésének, különösen a ritka és drága szarvasgomba gyűjtésének.  Az ország szerves részét alkotja egy kisebb (47 km) tengerparti szakasz, tiszta kék vize szinte csábít a fürdőzésre. A kicsiny országban nemcsak a tengerben lehet megmártózni, hanem bőségesen el van látva gyógyvizű fürdőkkel is.  Szlovénia bővelkedik még kerékpárutakban, kiépített túrautakban, lehet raftingolni és hajókázni is. És ha még ez sem lenne elég a jóból, akkor még a világhírű Lipicai ménes hazájában is tehetünk egy baráti látogatást.  

PTUJ vára...

 

 Szlovénia legrégibb városában és                                                       templomában járva...

 A szlovén-magyar határt Tornyiszentmiklósnál léptük át.  Utazásunkat Szlovéniában több ízben is megszakítottuk, beiktatva egy kis lábnyújtóztató sétával egybekötött városnézést és falatozást a Trojane nevű pihenőhelyen.  Első megállónk Szlovénia legrégebbi városában, PTUJ-ban volt.  A Dráva partján fekvő hangulatos kisváros lakossága 24.000 fő. Zegzugos középkori utcácskái, terei és templomai egyedi hangulatot kölcsönöznek a településnek.

Kilátás a várból a folyóra és a hidakra...

A város feletti dombon egy a X. században épült festő ecsetjére kívánkozó vár magasodik,  ablakaiból meseszép kilátással a Dráva folyóra és a rajta átívelő kecses hidakra.
 A várban  érdekes és értékes (farsangi maszk, hangszer, fegyver, a lovagteremben török arcképgyűjtemény, továbbá a kastély egykori életét bemutató)  kiállítás fogadott bennünket.  Ptuj városától Koper-ig autópályán száguldottunk végig, a sztráda mellett zöldellő erdőkkel borított magas hegyek, komlóültetvények látványa és számos alagút  töri meg  az utazás egyhangúságát.  Útközben betértünk a gyönyörű panorámájáról és óriásfánkjairól elhíresült Trojane-ba. Lehet itt kapni lekváros, vaníliás és csokimázas óriásfánkot, hasonló méretű finomabbnál finomabb sütemények társaságában.  No, meg persze a rakott rétest, a nagyon finom gibanyicát is érdemes volt megkóstolni.

Szentháromság-templom...

Úti célunk (Koper) előtt pár kilométernyire fekszik  a 143 lelket számláló minitelepülés, Hrastovlje.  Temploma az ország legrégebbi egyházi épülete,  mely román stílusban épült. Az aprócska (hossza:11 m, szélessége: 6 m) templom harangszóval üdvözölt bennünket. Teljes belső felületét a dalmáciai Johanes de Castua által 1490 körül készített  freskók  borítják be.   A Szentháromság-templom 3 hajós épületén ablak gyanánt csak vékony rések szolgálnak, melyek nyáron az erős napsugárzástól, télen pedig a bórától óvják az épületet. A középkorban az emberek nagy része tanulatlan és írástudatlan volt, így a Biblia történeteivel csupán a templom freskóit nézve ismerkedhettek meg, ezért emlegetik a szegény ember Bibliájaként, illetve képes Bibliaként a színes falfestményeket. A freskók a Teremtés, Ádám és Éva, illetve gyermekeik: Káin és Ábel történetét ábrázolják.  Láthatunk olyan freskókat is, amelyek életképeket ábrázolnak: vadászat, halászat, aratás, szüret stb.  

Freskó...

A Passió (Krisztus szenvedéstörténetét bemutató) falfestmény alatt látható a híres-nevezetes Haláltánc freskó, mely valósághűen mutatja be, hogy a halál nem válogat,  előtte mindenki egyenlő, a szegény és a gazdag egyaránt eltávozik az élők világából.  A tárlatvezetés  magyar nyelven is megszólal egy magnóról, miközben a templom gondnoka élénk taglejtésekkel és egy lézerceruzával is mutatja, hogy éppen melyik freskóra figyeljünk. 

 Szlovénia föld alatti és tenger alatti csodálatos világa...

Már nagyon vártam a lehetőséget, hogy megismerkedhessem ezzel a gyönyörű és páratlanul érdekes föld alatti képződménnyel, melynek neve: Skocjan barlang.  

A barlang kijáratánál...

A barlang hőmérséklete, állandó: 12 fok, az otthonról hozott meleg ruhákba felöltözködve vágtunk neki a felfedező útnak. A cseppkőbarlang üregrendszere 1986 óta az UNESCO Világörökség védelmét élvezi, mert ez a barlang szinte teljesen eredeti állapotában látható.  A Skocjan barlang, avagy a "pokol kapuja", Dantét is megihlette az Isteni Színjáték írása közben. A világon egyedülálló módon itt látható a legszélesebb, folyó által kivájt, földalatti kanyon, melyet csak Grand-Kanyonként emlegetnek. Nem véletlen, hogy évente 100 ezer látogatót vonz ez a szépséges, csodákkal teli föld alatti birodalom.  A "Csendes barlang"  a lakhelye a szebbnél-szebb függő és állócseppköveknek, cseppkőoszlopoknak és cseppkőmedencéknek (serpenyő).  Ezek közül kiemelkedik a 15 méter magas "ÓRIÁS" névre hallgató és az "ORGONA", mely belülről üreges és régebben kocogtatással meg is szólaltatták.  A kiépített utakon az egyre erősödő dübörgés irányába igyekeztünk, mely a 150 méter magas  ún."Morajló barlangból" hallatszott. A hatalmas üregben  alulról, a mélységből a Reka folyó zúgása hallatszik fel, a  barlangban kialakult  szintkülönbségek miatt a folyó egy huszonöt lépcsős zuhatagon keresztül harsogva tör magának utat. 

a barlang oldalába vájt sétautak...

A folyó felett 45 méter magasságban egy viadukt ível át a barlangfalak között. Az 1933-ban épült és pár évvel ezelőtt felújított Cerkvenik-hídon egyfajta bátorság-próba átsétálni.  A földalatti mesevilágból a Budavári Sikló-hoz hasonló, a hegyoldalba ferdén belevágott  üvegfalú lift szállított fel minket a barlang bejárati részéhez. A vadregényes, filmekbe illő föld alatti világ rabul ejtett minket egy látogatásnyi időre és az emlékeinkben is kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Sajnáltuk elhagyni a barlangot, de várt még ránk fent a meleg nyári napsütésben egy kellemesnek ígérkező hajókirándulás az elbűvölő kis kikötővárosban, Piran-ban.

Üvegfenekű hajónk az Adrián...

A vízi járművekkel teli zsúfolt kikötőben  megtaláltuk az előre lefoglalt hajónkat,  amire egy keskeny kis csapóhídon keresztül fel is tudtunk szállni. A hajó  neve  ugyan üvegfenekű, de csak a nevében az, valójában a hajóban egy tengerszint alatti keskeny járófolyosóról nyíló hatalmas ablakokon keresztül  csodálkoztunk rá az Adriai-tengerben lubickoló kisebb-nagyobb halakra.  Hajónkkal beúsztunk a helyi halászok kárókatonák által "őrzött" kagylótelepei közé, amelyekről  másfél ill. két évnyi “tenyésztés” után gyűjtik be a kb. ötcentis kagylókat.    

Kagylótelepek az Adrián...

                                                  

                                                                                                        

                                                        Szlovén Riviéra gyöngyszemei: Piran, Portoroz, Koper...

Pirani hajókikötő...

Az Adriai-tenger a Földközi-tenger legészakibb nyúlványa, mely fölött gyakran látunk vijjogó sirályokat röpködni és esténként a csodálatos naplementék csillogó aranyhidakat varázsolnak a tenger vízére. 

Pirani ablakban tükröződő harangtorony

Európa egyik legkisebb és legsekélyebb tengerének átlagos mélysége: 50 méter, tengerpartján köves, sziklás, kavicsos és kiépített betonos részek váltogatják egymást.  Ékszerdobozként bújik meg a kis autómentes, kétnyelvű, városfallal övezett városka, Piran a tenger partján. A város központja az ovális alakú Tartini tér, mely a híres hegedűvész, zeneszerzőtől kölcsönözte a nevét. A város legmagasabb pontja a Szent György-templom, a mellé épített Campanile tornyán szélkakasként forog Szent György, a város védőszentje. 

Szállodasor 1. épülete...

Portoroz, a rózsák kikötője is megér egy rövid sétát, Szlovénia egyetlen homokos partszakaszán elegáns szállodák és üzletek sokasága és több ezernyi színes és illatozó rózsa fogadja a látogatókat, melyekről a város a nevét is kapta. A 47.000 lakosú Koper, olasz nevén Capodistria Szlovénia legforgalmasabb, legjelentősebb kikötővárosa, mely egyben az ország 3. legnagyobb egyetemi városa is. 

Koperi utcarészlet, végén a tengerrel

A város eredetileg egy szigeten terült el, melyre a neve is emlékeztet: Caprea, azaz Kecske-sziget.  Az óváros hangulatos időutazásra hívogat apró boltjaival, keskeny, ódon utcáival. Lépten-nyomon a hajdani, több, mint 500 évig tartó velencei befolyás maradványaira bukkanhatunk, erről beszédesen tanúskodnak a házak homlokzatain látható oroszlános díszítések. Főtér egyik meghatározó épülete a 15. században épült, majd felújított Prétori-palota, mely 2001 óta Városházaként funkcionál.  A másik ilyen épület Szlovénia legnagyobb katedrálisa, a 14. században épült Szent Nazarius Székesegyház, melyben Vittore Carpaccio freskói, oltárképe és a város védőszentjének kőszarkofágja is látható.  

Velence jelképe....

                       Fehér arany, madarak, paripák... 

Secovljé-ben a 2001-ben természetvédelmi parkká nyilvánított sótavak vidékén  immár 700 éve változatlan technológiával működik a 650 hektáron elterülő sólepárló.  A salinárok (sómesterek) fapapucsban faeszközökkel gyűjtik össze a sót. Olyan, mintha megállt volna az idő! Biztosan emlékszünk rá történelemóráinkon tanultakból, hogy a só pár évszázaddal ezelőtt még fizetőeszköz volt, többet ért az aranynál. Birtoklásáért háborúk törtek ki és abban az időben a zsoldosok bérét is sóban fizették ki.

A salinár munkaközben...

Évtizedek óta tengeri sóval ízesítem az ételeinket, így ezentúl jobban el tudom képzelni hogyan kerül ez a fehér színű ásványi anyag a kék tengert ábrázoló papírdobozokba, ill. a konyhámba. A sólepárló tavaknak talán mondanom sem kell, de különleges élővilága van, csak a magas sótartalmat (el)tűrő virágok, fűfélék, halak és rákok él(het)nek meg itt.  A sótavak ideális és biztonságos fészkelő és telelőhelyet biztosítanak 288 madárfajnak, melyek közül 90, itt ebben a földi madárparadicsomban költi ki fiókáit.  

Lófej   fecskével az istállóban...

Szlovéniai kalandozásunk utolsó állomása a híres ménes hazája, Lipica. A kis szlovén település az olasz határ mentén Trieszt közelében található. A világhíres lófajtát a bécsi spanyol lovasiskola számára tenyésztették ki, de előszeretettel szerepeltetik cirkuszi előadásokon és fogathajtó bemutatókon is. Az 1580-ban alapított majorság, jelenleg 365 ló otthona is egyben. A zöld mezőben legelésző fehér lovak mellett sötétbarna, fekete színű kis csikók ugrándoznak. Vajon mi lehet az oka az eltérő színezetüknek? A büszke tartású fehér paripák születésükkor sötétbarna ill. fekete színűek, és szőrük csak később, úgy 6 éves koruk körül fehéredik ki, őszül meg. Illetve 1-2 %-uk megtartja születési színét, így igazi kuriózum a fekete színű paripa. Az Unióhoz való csatlakozás  alkalmából ezek a nemes paripák nem véletlenül díszítik az euró húszcentes érméket. A fehérre meszelt falú istállók egyik szárnyában a kancák, másik szárnyában a mének lakosztályai találhatóak. A tiszta istálló egyben légymentes övezet is, amiről az ott élő fecskecsaládok gondoskodnak.  

kápolna...

A 17. században épült Páduai Szent-Antal kápolna szép freskókkal díszített belső terébe is érdemes volt bekukkantanunk. A rózsaszínben és lila színben pompázó óriásfejű hortenziák és egy kisebb ágaskodó lovakról mintázott szökőkút szegélyezte bemutató csarnokban  szemtanúi lehettünk a lipicai lovak és lovasaik közötti bámulatos együttműködésnek és összhangnak.   A meglepetések kicsiny földje az eltelt napokban néhány arcát már felfedte előttünk, de még sok minden vár(na) felfedezésre, amiért érdemes és szinte kötelező is visszatérni. 

lipicai életkép...

          S.D.G.

További útleírásaim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28k%C3%BClhoni%29

Ha a világ egy 100 fős falu lenne...

                                               

                                                        saját fotóm: Falukép...(H. Gy.)


Ha nem tudsz hálát adni azért amid van, akkor adjál hálát azért, amiktől az isteni gondviselés megmentett. 

Ha holnap reggel egészségesen ébredsz, akkor szerencsésebb vagy, mint 1 millió ember, aki nem éri meg a következő hetet!

Ha az emberiséget egy 100 lakosú falura redukálnánk, de a nemzetek arányát fenntartanánk, akkor a falu így nézne ki:

57 ázsiai
21 európai
14 amerikai (Észak- és Dél)
8 afrikai
52 nő
48 férfi
70 nem fehér
30 fehér
70 nem keresztény
30 keresztény
89 heteroszexuális
11 homoszexuális

6-an birtokolnák a Föld gazdagságának 59%-át és mind a 6 személy az USÁ-ból származna.
80-nak nem lennének kielégítő lakáskörülményei.
70-en analfabéták lennének.
50-en alultápláltak lennének.
1 meghalna.
2 születne.
1-nek lenne számítógépe.
1-nek lenne diplomája.

Ha holnap reggel egészségesen ébred, akkor szerencsésebb, mint 1 millió ember, aki nem éri meg a következő hetet.

Ha még sosem élt meg a háborús csatározást, a fogság magányát, a kínzottak haldoklását, vagy nem érzett éhséget, akkor boldogabb, mint 500 millió ember a világban.

Ha úgy mehet el a templomba, hogy nem kell támadástól tartania, hogy elfogják vagy megölik, akkor szerencsésebb, mint 3 milliárd ember a világban.

Ha van étel a hűtőszekrényében, fel van öltözve, van tető a feje felett és ágya, ahová lefekhet, akkor gazdagabb, mint e világ lakóinak 75 %-a.

Ha van bankszámlája, némi pénz a pénztárcájában és kevés aprója, akkor a jómódú emberek 8 %-ához tartozik ezen a világon.

E szöveg olvasásával duplán is áldott, mert nem tartozik ahhoz a 2 milliárd emberhez, akik nem tudnak olvasni.

És Ön 1 a 100 közül, akinek számítógépe van a Földön.

(Szöveg forrása: David J. Smith és Shelagh Armstrong -“Ha a világ egyetlen falu lenne”)

Isten útjai...

Árvai Márta: Kiút az erdőből c. festménye...

Doktor Mark ismert szaktekintély volt az onkológia területén. Egyszer egy másik városban egy nagyon fontos konferencián kellett részt vennie, ahol ki akarták tüntetni a szakterületén végzett kutatásai eredményei elismeréseként.

Nagy izgalomban volt, mert ezen a konferencián szerették volna elismerni évtizedes szakmai munkáját. De két órával a felszállás után a repülőgép műszaki okok miatt egy közeli reptéren kényszerleszállást hajtott végre. A doktor attól félt, hogy nem fog időben megérkezni a konferenciára, ezért autót bérelt és egyedül indult el az esemény helyszínére. De nem sokkal azután, hogy elindult, az időjárás romlani kezdett és egy heves viharba került.

A sűrű eső miatt nem ott fordult le, ahol kellett volna és eltévedt. Két órás céltalan vezetés után, rádöbbent, hogy téves volt az útirány. Nagyon éhes és fáradt volt, ezért úgy döntött, hogy keres egy szálláshelyet.

Egy kis idő múlva egy öreg romos házikót talált. Végső elkeseredésében kiszállt az autóból és bekopogott. Az ajtót egy gyönyörű nő nyitotta ki. Elmagyarázta a vele történteket és megkérte a hölgyet, hogy használhassa a telefont.

Ekkor a nő azt mondta, hogy neki nincs telefonja, de bejöhet és megvárhatja, amíg az időjárás jobbra fordul. Az éhes, elázott és fáradt doktor elfogadta a kedves invitálást és belépett a házba. A hölgy étellel és meleg teával kínálta.

Az asztalnál a hölgy azt mondta, ha akar, együtt imádkozhatnak. Erre doktor Mark mosolyogva azt felelte, hogy ő csak a szorgalomban hisz és elutasította a felvetést. Az asztalnál teázás közben a doktor megfigyelte, hogy imádkozik a nő a gyertyák halvány fényénél a gyerekágy mellett.

Az orvos ekkor értette meg, hogy a nő segítségre szorul. Ezért amikor a hölgy befejezte az imáját, megkérdezte tőle, hogy pontosan mit is kíván az Istentől és valóban azt gondolja, hogy az Isten meghallgatja az imáját. Ezt követően a kiságyban fekvő gyerekről érdeklődött, aki mellett a nő imádkozott. A hölgy keserű mosollyal a száján elmondta, hogy ez az ő fia, aki egy nagyon ritka fajtájú rákbetegségben szenved és csak egy Mark nevű doktor létezik, aki meg tudja gyógyítani őt, de neki nincs annyi pénze, hogy ezt megengedhesse magának, és amúgy is egy másik városban él ez a Mark doktor.

Azt felelte, hogy az Isten eddig nem hallgatta meg az imáit, de biztos abban, hogy majd megsegíti és semmi sem távolíthatja el a hitétől. A döbbenten és szótlanul álló Dr. Mark egyszerűen elsírta magát.

És halkan azt suttogta, hogy Isten hatalmas és felidézte mindazt, ami vele történt a mai napon: a repülőgép meghibásodást, özönvízszerű esőt, melynek köszönhetően letért az útról.

És mindez csak azért következett be, mert nem csak hogy meghallgatta a nő imáit, de még neki is lehetőséget adott arra, hogy kilépjen a materialista világból és segítsen olyan szegény embereken, akiknek az imán kívül nincs már semmijük.

(Ismeretlen szerző, forrás: Internet)

Max Lucado: Az élet kopogtatásairól...

saját fotóm: Régi kapu...(H.Gy.)

„Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi. A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik? Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45), és semmi sem tudja jobban felfedni a szív igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal teli mindennapi élet. Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! Van remény számunkra, »tompák« számára is. Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet!

Henry van Dyke: A Biblia dicsérete...

saját fotóm: Naplemente az Adrián...
(H.Gy.)

A Keleten megszületett, és keleti formába és képvilágba öltöztetett Biblia a világ minden útját ismerős léptekkel járja; és sorra belép, egyik tájról át a másikra, hogy mindenhol megtalálja azokat, akik az övéi. Nyelvek százain tanult meg folyékonyan beszélni az emberi szívekhez. Belép a palotába, hogy az uralkodónak megmondja, hogy ő csak szolgája a Mindenhatónak; és a szegényes kunyhóba, hogy biztosítsa a földművest arról, hogy ő Isten gyermeke. A történeteit csodálkozva és lenyűgözve hallgatják a gyermekek; a bölcsek pedig, mint az élet példázatain elmélkednek azokon. Békesség szavát szólja a veszedelem idején, a sötétség órájában. Isteni szózatait emberek gyülekezeteiben ismételik, és tanácsait a magányosak füleibe súgják. A bölcsek és a büszkék megremegnek figyelmeztetésein, de a sebzett szívűeknek és bűnbánóaknak olyan, mintha az édesanyjuk szólna. E könyv megörvendeztette a pusztaságot és a magányos helyeket; és viseltes lapjait, melyekből felolvastak, a kandallóban égő tűz fénye világította meg. Beleszőtte magát legmélyebb érzéseinkbe, és kiszínezte legkedvesebb álmainkat – úgy, hogy a szeretet és barátság, együttérzés és odaadás, emlékezet és remény, mind-mind magukra öltötték az Ige kincsként őrzött beszédeinek gyönyörű ruháit, tömjén és mirha illatát árasztva. A bölcső felett, és a sírnál állva a Biblia szavai szinte magától jönnek hozzánk. Imáinkat egy olyan erővel töltik meg, amely sokkal nagyobb annál, mint amit ismerünk; és szavainak szépsége még sokáig cseng fülünkben, még jóval az után is, hogy az igehirdetések, melyeket ékesítettek, már régen elfelejtődtek. E könyv szavai fürgén és csendesen térnek vissza hozzánk, mint a messzi útról hazaszárnyaló madarak. Új jelentésekkel lepnek meg bennünket, mint a vízforrások, amelyek a hegy lábánál, egy régen elfelejtett ösvénynél törnek fel újra. Egyre teltebbek és érettebbek lesznek, mint azok a gyöngyök, melyeket a szív közelében hordanak. Egy ember sem szegény, vagy elhagyatott, akinek ez a kincs már a sajátja. S amikor a táj elkezd besötétedni, és a remegő vándor elér az Árnyék Völgyéhez, nem fél belépni: kezébe veszi a Szentírás vesszőjét és botját; azt mondja barátnak és bajtársnak, hogy „Viszontlátásra, újra találkozunk!”, és az Ige támogatása által megvigasztalódva elindul a magányos hegyi átjáró felé – úgy, mint aki a sötétségből átmegy a fénylő világosságba!

Fordította: Elleh Hajnalka

Henry Van Dyke, (1852. november 10. – 1933. április 10.)
amerikai író, költő, politikus. 1899-től 1923-ig a Princeton University angol irodalom professzora volt, 1913-tól 1916-ig Hollandia és Luxemburg nagykövete.