Csíkszentmihályi Mihály: A boldogságot ápolni és óvni kell...

"A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető
meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia."

Csíkszentmihályi Mihály (1934. szeptember 29. — 2021. október 20.)
Magyar pszichológus, pedagógus és egyetemi tanár, a Flow elmélet megalkotója.

Alexis Carrel: Az öregedő emberek imája...

 

                                                     saját fotóm: Virág a kövek között...(H.Gy.)

   Hálát adok neked, Uram, amiért hosszabbra nyújtottad életemet, mint a legtöbb kortársamét.
Mielőtt becsuknád a könyvet, engedd meg, hogy előbb elolvassam még mindazt, amit ez ideig
nem tudtam elolvasni.
   Pusztaságnak látom eddigi életemet, mert nem ismertelek téged eléggé. Add, hogy ez a pusztaság kizöldüljön és kivirágozzék,
ha életemre rá is borult az ősz. Semmi mást nem kérek már a magam számára, mint te kegyelmedet,
hogy kezedbe ajánlhassam azt a keveset, ami vagyok. Teljesen, minden fenntartás nélkül. Tégy
velem tetszésed szerint. Úgy, ahogyan a szél cselekszik a füstgomolyaggal. 

    Mit akarsz, hogy cselekedjem? Hová szólítasz? A sötétségben tapogatódzva szünet nélkül csak
téged kereslek. Ha vakon is, igyekszem hívásodat követni – ó Uram, csak mutasd a helyes utat!
Mindent megteszek, amit akaratod sugall. Adj olyan világosságot értelmemnek, hogy megfelelhessek hívásodnak! Ha fel akarsz használni, örökké áldalak érte. Ha elutasítasz, azért is áldalak. Legyen
meg a te akaratod. 

    Engedd, Uram, hogy új fejezetet fűzhessek ahhoz a silány műhöz, ami az életem volt.
Felajánlom neked mindazt, amim még megmaradt. Szívesen és készséggel adom áldozatul életemet,
mint valami imádságot. Arra kérlek, vezess engem a helyes úton, az egyszerű emberek útján. Az
olyan emberek útján, akik szeretnek, dolgoznak és imádkoznak. Bocsásd meg, hogy eddig úgy

kóboroltam az élet útjain, mint egy vak koldus. Engedd, Uram, hogy még hátralevő napjaimat a te szolgálatodra szentelhessem s azokéra, akiket szeretek. 

   Adj nekem világosságot és erőt!  

Alexis Marie Joseph Auguste Carrel-Billiard (1873-1944), francia sebész, fiziológus. Kidolgozta az
erek összevarrásának biztonságos módszerét, amiért 1912-ben elnyerte az orvostudományi
Nobel-díjat. Ezt az imát halála után találták meg az íróasztalában.

(Forrás: id. Dr. Kováts Ferenc: Egészséges élet - derűs öregség, használati utasítás az élethez c. könyvében) 

Rónay György: Kövek és kenyerek...

 

Állj meg állj meg állj meg kiáltoztak
a vakok süketek bénák nyavalyatörősek
állj meg állj meg állj! álltak az út mentén kiabáltak
verték bottal a földet mankókkal hadonásztak
mert Jézus jött az úton előtte pendelyes
gyerekek zsivajogtak mellette csöndesen
a Tizenkettő lépkedett s mögötte ment a nép....
Nézz ránk s látni fogunk nézz ránk s járni fogunk
és nézz ránk és a fülünk hallani fog! Tülekedve előre
rohantak Jézus jött az úton Állj meg állj meg állj meg!
És Jézus megállt és rájuk nézett és meggyógyultak...

De én jaj a béke fölött már látom a visszavonást
a halál jön a lombokon át jön lassan a vér a halál
jön a kín a kereszt íme mondom néktek
a kínok kínja közelget a kínok kínja közelget
A nép némán állt
Emberek ó ti boldogok itt látók hallók rohanók
ha csak egy csöpp vért vállalna
csak egy csöpp vért aki lát aki hall és jár
ha csak egyet homlokomat véresre hasító tüskékből
ha csak egy sóhajt ha csak egyet az ostor durva csapásaiból ...

Jézus szeme könnyes volt lehanyatlott
karja körülnézett s meglátta a Férfit
A többi elmenekült ez az egy ott állt ez az egy aki tudta
róla hogy isten és nem akarta hogy ő legyen Isten
ez az egy ott állt komoran
Íme mondta járnak a bénák fölkelt az inaszakadt
poklosok épek lát aki vak volt hall a süket
s nem szomjas a szomjúhozó nem pusztul el éhen az éhes
Íme nevetve mutatta a néptelen utat
a boldog nép a te néped!

S ott lopakodtak a kertek alján mint silány kis tolvajok
Éhes vagy s ki ad enned a szívüket ennéd
s ők íme kő kő mondják
nézd a szívüket kő csupa kő
nincs szívük, kő a szívük
ne harapj bele kő csak kő
kiköpöd, nincs íze, a vérünk lúg ne is ízleld, lúg ez a vér megmarja szádat
lúg és íme itt a te néped kő csupa kő kő
edd a követ nevetett
hát edd a követ csupa kő kő
KŐ KŐ KŐ
noha Istennek fia vagy csupa KŐ KŐ
hát változtasd a köveket kenyerekké!
változtasd a köveket kenyerekké!!
VÁLTOZTASD A KÖVEKET KENYEREKKÉ!!!

Nem mondta Jézus fáradtan
Minek mondta Jézus csüggedten
Távozz Sátán mondta Jézus szomorúan
NEM VÁLTOZTATOM
A KÖVEKET KENYEREKKÉ.

Dorothea Verchau: A magányt nem ismerem...

                                                       saját fotóm: Virágok között...(H.Gy.) 
 

Magányos? Nem! Magányos nem vagyok. 
Hisz soha nem vagyok magam.
Ha szól az Úr, s szavára hallgatok, 
minden magánynak vége van.

Ha kis szobámban egyedül vagyok, 
s figyelek csendesen, 
bennem sok drága Ige felragyog, 
s vigasztalást, új erőt ad nekem.

Hiszen annyi nehezet éltem át 
hosszú, fárasztó életutamon.
Miért vágynék arra, a világ mit ád, 
ha hitem engem hazafelé von?!

Imára kulcsolom fáradt kezem,
- tudom. Uram többet most nem kíván -, 
s életem új fényben szemlélhetem, 
ámulhatok isteni uralmán.

Közelsége elűz minden magányt.
Szent üzenetein gondolkodom, 
és hitem már a jövendőbe lát.
Milyen öröm: vár örök otthonom!

Világ, nem nyitok már ajtót neked.
Csak Te légy velem, Uram, Mesterem! 
Köszönöm áldott közelségedet!
Velem vagy! A magányt nem ismerem.

Dorothea Verchau
németből fordította Túrmezei Erzsébet

Philip Zimbardo: A kedvesség hatalom...

“A kedvesség hatalom, ahogy a kegyetlenség ennek a negatív formája. Ha azért teszünk valamit másokért, mert viszonzást várunk érte, az nem kedvesség, hanem üzleti tranzakció, számító lépés, sőt talán egyenesen manipuláció. Kedvesnek lenni azt jelenti, úgy teszünk valamit, hogy nem várunk cserébe mást, csak a szívmelengető érzést, hogy jót cselekedtünk.”

Philip George Zimbardo (1933-    ), olasz származású amerikai pszichológus, szociológus, író, kutató,
egyetemi tanár. Kutatási területe elsősorban az emberi agresszió. Vizsgálatai szerint a rossz környezet 
a jó emberekből is kihozhatja a rosszat.

Harmati Gyöngyi: Ritka vendég a türelem...

                                                 saját fotóm: A türelem rózsát terem...(H.Gy.)

A korszellem minden felől ezt diktálja:
- Most élsz, a tied, rögtön meg kell kaparintanod,
Mintha a türelem azonnal oldódó instant kávé vagy leves lenne. 
Oh, mennyire nem tudunk csendben várakozni,
Hibáinkkal elfogadni, befogadni, megérteni egymást.

A türelem nem terem minden bokorban
Nem hullik az ölünkbe, mint érett gyümölcs a fáról
Nem található a hipermarketek polcain
Bármennyire is szeretnénk meg nem vásárolható.

Csupán megtanulni lehet az élet iskolájában.
Életünk végén lesz belőle a záróvizsga,
Itt már ismételni, javítani, újra kezdeni semmit nem lehet.
Ha a türelmetlenség magját vetettük, azt aratjuk majd le!
Ha türelmesek voltunk másokkal mennyei Atyánk

Is irgalommal fordul felénk a végső számadáson.
A türelem az a nagy lecke, amit még itt a Földön
Életünk minden napján gyakorolni és tanulni kell
Nélküle sohasem lesz valódi béke zaklatott szívünkben.

Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

 
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/320066
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket!

                                                    

                                                        Nagyon szépen kérlek titeket,
                                                        Szeressétek az öregeket.
                                                        A reszkető kezű ősz apákat,
                                                        A hajlott hátú jó anyákat.
                                                        A ráncos és eres kezeket,
                                                        Az elszürkült, sápadt szemeket.
                                                        Én nagyon kérlek titeket,
                                                        Szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket!

OKTÓBER elseje az Idősek Világnapja alkalmából...