Reményik Sándor: Azt mondják...

saját fotóm: Ezüsthíd...(H.Gy.)

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. –

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! –

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jó cselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S mea culpázva verem mellemet.

 - Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok.

- Ó, Barátaim, ha egy fénysugár 

Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, - ne nekem!
Reményik Sándor (1890-1941) költő, a két világháború közötti
erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja.

William Barclay: A szeretet nem számolgat...

saját fotóm: Fehér szirmok...(H.gy.)

"A szeretet nem áll meg, hogy számolgasson, megéri-e.
A szeretet nem áll meg annál a pontnál, amelyiknél még
mértéktartóan adhat. Az isteni, mindent átható szeretet
mindent odaad, amivel csak rendelkezik, és soha nem
számolja az árat. A számolgatás nem lehet része
semmiféle szeretetnek sem."




William Barclay (1907-1978) skót író.

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

Kis-Bankné Kondákor Marianna fotója...

"Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál
nélküle mázsás súly a szalmaszál is." (Luther)

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadozókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Túrmezei Erzsébet: Isten kezében...

Poldi Joe fotója...

Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.

Lassan - Ó de lassan! -
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.

Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.

Kezében vagyok.
Kezéből élek...
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!

Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!

S így 'lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben.'
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!

Túrmezei Erzsébet (1912-2000),  evangélikus költő, műfordító, tanár

Babits Mihály: Miatyánk

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háború van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomorúan,
- add hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
- mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is,
áldva miképpen mennyekben,
azonképpen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús gallyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére, ha bűn hogy lábunk
ma vérbe csúszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek, a gaz
tied, büntetni, mienk csak az
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vígy a kisértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tied az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség,
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!
Szentistváni Babits Mihály (1883-1941), teljes nevén: Babits Mihály László Ákos költő, író, 
irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat 
első nemzedékének tagja.

Gyökössy Endre: Minden legyőzött félelem felfelé emel!

saját fotóm: Repcemező és kék ég...(H.Gy.)

Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és
elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet,
mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen
a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem felfelé emel!

Dr. Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus. 

Gyökössy Endre: "Gyere, és kövess engem".

saját fotóm: Tulipános hévízi sétány...
(H.Gy.)

"Jézus nem vallásalapító volt, hanem életformát hozott erre a véres
bolygóra. Hosszadalmas hitmagyarázatok helyett ennyit mond:
"Gyere, és kövess engem".

Dr. Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész és pszichológus.