"A kereszténység és a judaizmus egyformán tele van bölcs megállapításokkal, amelyek,
ha helyesen értelmezzük őket, egy életen át gondoskodnak híveik egészséges kedélyéről.
Hiszem, hogy az egészséges pszichológia minden sarkalatos tétele meglelhető a Bibliában."
Dr. Paul Hauck (1924- ), amerikai író, pszichiáter
Mélyponton c. könyvéből származó idézet.
saját fotóm: Nagy zöld térség....
Készült: Kew Gardens London (H.Gy.)
"Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom a derék embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan,
de teljesen reménytelenül foglalkozik velem. Mert mindaz, amit ajánlhatott - az orvosságok, különféle gyógymódok, porok és folyadékok -, talán gyógyította a vesém, a májam, a szívem, de nem gyógyíthatta azt, ami a betegség egyetlen oka: az életmódom, amely jellememből és hajlamaimból következik. Komolyan és udvariasan, legjobb tudásunk szerint, de mindig megcsaltuk egymást, az orvos és a beteg.
(...) Ezért gondoskodik a természet, bölcsen a betegségekről, mert a legtöbb ember csak a nyavalya kényszerű vesztegzárában piheni ki időlegesen szenvedélyeit."
(idézet: Márai Füveskönyvéből)
Márai Sándor (1900-1989), eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.
1 Szállj le, éjszaka, szállj, szenvedés éjszakája, hűtlenség éjszakája, gyötrelem éjszakája, irgalom éjszakája. Takard be lépteiddel a földet, borítsd rá fekete lepedődet, minden kínokra vond rá szemfedődet, függönyözd el a verejtékezőket. Szállj le, éjszaka, szállj, fájdalom éjszakája, kegyelem éjszakája, árulás éjszakája, megváltás éjszakája.
2
Akik a házban ülnek, a lámpa fénykörében, terített asztal mellett ülnek és lakmároznak, eszik a lakoma testét, isszák a lakoma vérét, s a lámpa fénykörében nem látszik a sötétség – akik a házban ülnek azok nem veszik észre, mikor nyílik az ajtó, éppen csak egy arasznyit, csak hogy a Bűn kiférjen. Fejét leszegve surran, vállát behúzva lépked – (Júdás) Nem én vagyok, nem én! Nem én nyúltam a tálba, nem kezem volt kezével, nincs is kezem, levágták: hiánya vár a pénzre; nem én alkudtam érte, vérdíjat életére: nem én vagyok, nem én! Akik a házban ülnek, nem is látják osonni, fal mellett elsuhanni, árnyékát rejtegetni, amint kilép az ajtón, kilép az éjszakába – (Júdás) Nem én vagyok, nem én! Résén az irgalomnak, zárán a szeretetnek, kilép az éjszakába a Szíve hasadékán. A tőr ütötte résen, kés vágta hasadékon kilép az éjszakába, utána vér szivárog. (Júdás) Nem én vagyok, nem én! Utána fény szivárog – (Júdás) Nem én vagyok, nem én! Fák mögé bú a fénytől – (Júdás) Nem én vagyok, nem én! Fától fáig lopakszik – (Júdás) Nem én vagyok, nem én! Utána vér szivárog – (Júdás) Nem én vagyok, nem én!
3
Akik a házban ülnek, lakoma melegében, a lámpa fénye mellett, azok nem veszik észre, mikor hull le a harmat, mikor száll le az éj. Árulás éjszakája – (Júdás) Nem én voltam, nem én! Hűtlenség éjszakája – (Péter) Nem én voltam, nem én! Azok nem veszik észre, mikor nyílik az ajtó – Fekete éj homálylik az ajtó négyszögében – Mennek az éjszakában, olajfalomb-ezüstben – Fájdalom éjszakája! Irgalom éjszakája! Csak egynek nem adatik irgalom! Csak egytől nem múlik el a pohár! Arccal a kőre rogyva, olajfalomb-ezüstben, homlokával a sziklán, halálos szomorúan – Világtalan magányban, kegyetlen kőtenyéren, világ fölé emelve, olajfalomb-ezüstben – Míg lent aludt a három – Nem én voltam, nem én! Egy kődobásra tőle – Nem én voltam, nem én! Horkolt a fűbe dőlve, hanyatt a puha fűben Péter, János, Jakab – Nem én voltam, nem én! Egy kődobásra tőle, olajfalomb alatt!
4
Hanyatt a puha fűben aludtak, álmodoztak. Nem bírtak fönn maradni. egy kurta óra hosszat – Míg arccal kőre rogyva, kegyetlen kőtenyéren olajfalomb-ezüstben ázott az Úr a vérben. Világ fölé emelve kegyetlen kőtenyéren keresztfa nőtt előtte kopáran és keményen. Olajágon tövis nőtt keserve koronának vesszőt hajtott a cserje testét megostorozni. Tenyerek kérgesedtek és öklök ólmosodtak – Nem bírtak fönn maradni egy kurta óra hosszat. Mert ez volt az az óra, mikor eláll a világ szívverése. Ez az az óra, mikor az őrség elalszik a strázsán. Ez az az óra, mikor a kés ízétől fölcsuklik a Bárány. És mi vagyunk azok az ácsok, akik keresztet ácsolunk magunkból, hogy legyen mire fölfeszítsék az Istent. Mi vagyunk azok a hősök, akik a szolga fülét levágják, de kakasszóra a főpap udvarában megtagadják az Istent. Mi vagyunk azok az őrök, akiktől ellopják a várat, akiktől föltörik a pincét, kirabolják a pajtát, elorozzák a kincset! Mi vagyunk azok az ácsok! Mi vagyunk azok a hősök! Mi vagyunk azok az őrök! Legyen hozzánk irgalmas az Isten!
5
Aki a fűben alszik, nem látja lenn a völgyet, ahol a kardok égnek, a fáklyák hömpölyögnek – a poroszlók pora felhőz, csatlósok szíja csattan, álnok csókok csobbannak a vérívó patakban – Legyen hozzánk irgalmas az Isten! Karddal jönnek, doronggal, mint egy gonosztevőre – még egyszer térdre roskad, arccal borul a kőre – vérverejtékben ázik
azon a kőtenyéren – világtalan magányban lépkedni kezd az éjben – Legyen hozzánk irgalmas az Isten!
Nem bírtunk fönn maradni egy kurta óra hosszat: bírjunk veled maradni, ha szíjak záporoznak. legyen halotti ágyad s szívünk sziklasírja, s támadj föl harmadnapra, ahogy meg van írva.
FacebookTwitterRónay György (1913-1978), József Attila-díjas költő, író, műfordító, esszéíró, irodalomkritikus, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő. Google+
"A rossz könyv, amely hazudik és érzeleg, többet árt,
mintha semmiféle könyvet nem olvasnak a jószándékú emberek."
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989) magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
saját fotóm: Vízparti nádas a velencei-tónál...
(H.Gy.)
Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégítetlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.
"A betegség pihenés is, ez közhely ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért. S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd." (Idézet Márai Sándor Füveskönyvéből...) Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989) magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.
saját fotóm: Csónakok a Deseda-tó partján...
(H.Gy.)
„Ha a saját civilizációjától, felhőkarcolóitól, műanyagjaitól, rakétáitól és áltudományától megrészegült ember kijózanodik (márpedig ki fog józanodni), újra felfedezi, hogy minden, de minden dolog közepe az agapé! Az Isten szeretete. És elsiratja majd a gyűlölet és a szeretetlenség századait.”
Gyökössy Endre (1913-1997), református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.
