Márai Sándor: Időnként éljünk úgy, mintha betegek lennénk...(Idézet)

saját fotóm: Vízparti nádas a velencei-tónál...
(H.Gy.)

Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavával, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Rivierája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégítetlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak a betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

"A betegség pihenés is, ez közhely ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád: koplalj önként egy-két napot. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért. S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségi és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd."

(Idézet Márai Sándor Füveskönyvéből...)
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989) magyar író, 
költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között.