Dr. Vankó Zsuzsa: "Köd" vagy "napfény"? - A 2023-as új esztendő elé...

 

„Köd” vagy „napfény”? 

              A 2023-as új esztendő elé

Ködbe burkoltan áll előttünk a 2023-as esztendő. Mindig is ködfátyol leplezte, hogy mit hoz az új év, most azonban ez igazabb, mint bármikor korábban. Bizonytalanság, aggodalom, rossz sejtelmek telepednek ránk,
amint az előttünk álló új esztendőre gondolunk. A jelenlegi helyzetből kiindulva ugyanis sok
jót nem várhatunk. Minden azt sugallja, hogy az élet már nem tér vissza a „régi kerékvágásba”. Minden jel
arra mutat, hiába reménykedünk abban, hogy a jelenlegi válságon túl újból a viszonylagos béke és jólét évei köszöntenek ránk.

      Fizikai értelemben is nyomasztó a köd. Fellélegzünk, megkönnyebbülést érzünk, amikor egyszer csak
felszáll, eloszlik, és ragyogó napsütés váltja fel. Az átvitt értelemben vett köd is nyomasztó, sőt sokkal inkább nyomasztó. Lehetséges-e, hogy az ember mégsem igyekszik igazán kijutni a ködzónából a napfényre, helyette inkább a ködben maradást választja?

      Erről elmélkedik Reményik Sándor Ködben című versében, amelyből az alábbi sorokat idézem: 

Hajszáléles, kemény körvonalak:
Egy percig egyértelmű a világ.
Aztán a hűvös, gúnyos köd leszáll
S már nem tudom vajon fák-e a fák?
Vagy felém nyúló, nagy polipkarok.

Hová is megyek, mit is akarok? 

Lengő, fehér ködvilág mindenütt. 

Hisz meglehet: e ködvilágon túl
A tiszta tudás fényes napja süt, 

De nekem az a nap nem bizonyosság. 

------------------------------------------- 

Az én világom ez a ködvilág. 

--------------------------------- 

Valahol tán a tudás napja süt, 

De én gyűlölve is szeretlek, köd! 

-------------------------------------
Jaj, nekem nem is kell tán bizonyosság.

      Igazán kifejező vers ez. Ködvilágban élünk, mert nem tudjuk a választ életünk legalapvetőbb kérdéseire: honnan jövünk, hová megyünk, mi a rendeltetésünk, mi a halál és a történelmi jövő, amely felé haladunk. Carlo Rovelli kortárs olasz elméleti fizikus és filozófus szerint:

„A bizonytalanság a normális létállapotunk, a végső bizonyosság megtalálása illúzió. A teljes sötétség és az ésszerűen megbízható tudás közötti skálán mozog az életünk.” 1 

Beletörődhetünk abba, hogy nem lehet kijutni e ködvilágból, hogy nem létezik napfény azon túl?

       Agyunk egyébként úgy működik, hogy késztet a bizonyosságkeresésre, a ködvilágból való kijutásra. Olykor 

fel is villan bennünk a sejtés, hogy kell lennie valamilyen „tiszta tudásnak”, igazságnak. Ilyenkor:

Hajszáléles, kemény körvonalak:
Egy percig egyértelmű a világ.

A helyzet azonban gyorsan változik:

 Aztán a hűvös, gúnyos köd leszáll,
S már nem tudom, vajon fák-e a fák
Vagy felém nyúló nagy polipkarok?

      Úgy tűnik, hogy a minket körülvevő ellentmondásos, nem egyszer manipulatív értelmezésekre utal a költő
a hűvös, gúnyos köd kifejezéssel. Ezek nem megvilágítják, hanem még inkább homályba burkolják az általunk érzékelhető valóságot. Napjainkban érdekorientált „beállításokból”, szándékos ferdítésekből, fake news-okból áll össze a köd, amely már-már az áthatolhatatlanság érzetét kelti bennünk.
Nem csupán a külső körülmények és a szellemi atmoszféra okozza azonban azt, hogy az ember általában csak lanyhán
--------------------------------------

 1 Nyilatkozat egy vele készült interjúból, HVG, 2021. április 22.; 31. o. 6

vagy egyáltalán nem küzd azért, hogy kijusson a ködvilágból. Blaise Pascal egyik gondolattöredéke szerint:
„Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék, ebben rejlik minden méltósága… A rend
pedig azt kívánja, hogy önmagán, a Teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást.” (Gondolatok, 146. számú töredék) Mi gátolja hát az embert abban, hogy kövesse ezt az ember mivoltából eredő hajlamot?

       Egyfelől kételyek, bizalmatlanság, előítéletek tarthatnak vissza ettől, amint a költő írja:

 
De nekem az a nap nem bizonyosság. 

Más oka is van azonban annak, hogy sokszor élethossziglan sem tesz az ember érdemi erőfeszítést azért,
hogy megtudja, létezik-e napfény a ködvilágon túl. Ez a kételyeknél mélyebb ok és erősebb indíték nem más,
mint az énszeretetből fakadó kényelemszeretet, sajátos lelki restség:

 Valahol tán a tudás napja süt,
De én gyűlölve is szeretlek, köd! 

 -------------------------------------
Jaj, nekem nem is kell tán bizonyosság.

       Ma olyan jellegű, egyre mélyülő válságban vergődik az emberi civilizáció, amilyennel történelme során
még sohasem találkozott. Létében fenyegeti magát az embert és az egész földi élővilágot. Késztetést adhat
ez a helyzet arra, hogy lelki restségünket legyőzve komolyan törekedjünk kitörni a ködvilágból. Remény, biztató jövőkép nélkül ugyanis lehetetlen értelmes, örömteljes életet élni!

        Kell lennie olyan világosságnak, reménynek és életcélnak, amely a legnemesebb, legbuzgóbb erőfeszítésekre ösztönöz, és amely elszánt kereséssel mindenki számára elérhető. A Bibliából idézek biztatást erre vonatkozóan:

Ha a bölcsességért kiáltasz,
az értelemért szavadat felemeled, 

ha keresed azt, mint az ezüstöt,
ha mint a kincseket kutatod azt,
 akkor Isten ismeretére jutsz…
Akkor megérted az igazságot, és a törvényt,
a becsületességet és minden jó utat.
 (Példabeszédek 2,3–5.9)

       Ne késlekedjünk kitörni a ködvilágból, kijutni a napfényre! Ez lehet a legfőbb jó kívánság az új esztendőre.

                                                         Vankó Zsuzsa  

Ajánlott YouTube-linkek keresők számára: 

A Sola Scriptura Teológiai Főiskola YouTube-csatornája:
https://www.youtube.com/channel/UCsSxpWX27uRv5pIe7R2xpaQ 

Mit mond a Biblia a ma emberének? – A budaörsi Biblia-kör evangelizációs YouTube-csatornája:
https://www.youtube.com/channel/UCUrtGUjuSK63rX33OtvVSiQ 

A témához kapcsolódó könyvajánlatok:
Vankó Zsuzsa: Az ember és az igazság Kezünkben van-e a jövő?
Szorongató kérdésünk, mit hoz a holnap?
Mi lesz velünk, velünk és a világgal?

A könyvek megrendelhetők: spalding@spalding.hu

A Biblia egy mesekönyv?!

                                                                saját fotóm: A Szentírás...

1892-ben egy idős úriember ült a vonaton, és a Bibliát olvasta. Mellette egy fiatal diák merült el a tudományos irodalomban. Rövid idő elteltével a fiatalember megkérdezi a szomszédját.

– Ön még mindig hisz ebben a régi mesekönyvben?

– Igen, természetesen. De ez nem mesekönyv, ez Isten szava!

A diák örült.

– Tanulhatna egy kicsit a történelmünkből. A francia forradalom idején, csaknem 100 évvel ezelőtt a vallást illúzióként leplezték le! Csak a kultúra nélküli emberek hiszik még mindig, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. Meg kellene hallgatnia, mit mond a tudomány erről az alkotásmeséről.

– Nos – válaszolta az idősebb úr –, mit szólnak ehhez a mai tudósok?

– Mivel azonnal le kell szállnom, nincs időm ezt részletesen elmagyarázni önnek. De kérem, adjon nekem egy névjegyet, hogy tudományos irodalmat küldhessek önnek ebben a témában.

Az idős úr kinyitotta a tárcáját, és odaadta a fiatalembernek a névjegyét. Amikor a fiú elolvasta, kisebbnek érezte magát, mint egy hangya. Lehajtott fejjel szállt ki a vonatból. A névjegyen ez állt.

Prof. Dr. Louis Pasteur,

a Természettudományi Kutatóintézet főigazgatója, Francia Nemzeti Egyetem.

„Némi tudomány választ el minket Istentől. A nagy tudomány közelebb visz hozzá.”

(Dr. Louis Pasteur) (Forrás: Ismeretlen)

Louis Pasteur (1822-1895),  francia mikrobiológus és kémikus, aki a rettegett, halálos veszettség elleni
védőoltást kifejlesztette, aki az orvostudomány történetének talán legfontosabb egyéni alakjaként ismert
mint a mikrobiológia, az immunológia és a járványtan megalapítója.

Harmati Gyöngyi: LÉLEKSZIRMOK, bíztató gondolatok az év 49. hetére...

                                                                 Árvai Márta festménye...

Biztató gondolatok az esztendő minden napjára.... 
DECEMBER - AGAPÉ, a keresztről sugárzó világosság...

5. 
"A természet tele van meghittséggel. Megbújó pici virágbimbók, levelek oltalmában meghúzódó hajlatok, virágszirmok titkos rejtekei, bogármenedékek apró barlangjai, az állatkölykök anyjukhoz és egymáshoz  odafészkelődő kedves bizalma - mindezekben Isten szeretetét láthatjuk." (Szabó Attila) 
6.
"A szeretet nem áll meg, hogy számolgasson, megéri-e. A szeretet nem áll meg annál a pontnál, amelyiknél még mértéktartóan adhat. Az isteni, mindent átható szeretet mindent odaad, amivel csak rendelkezik, és soha nem számolja az árat. A számolgatás nem lehet része semmiféle szeretetnek sem." (William Barclay) 
7.

"Még ha minden emberi kötelék megszűnik is, ha barát baráthoz hűtlen lesz, ha az anyák megszűnnek gyermekeiket szeretni, ha az ég és a föld elmúlnak, Isten hozzánk való szeretete soha meg nem változik." (Ellen G. White amerikai, keresztény írónő.)
8.
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen,
hanem örök élete legyen." (Szentírás)
9.
"A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik a szemérem ellen, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszságot, 
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy." (A szeretet himnusza, részlet) 
10.
"Ha a saját civilizációjától, felhőkarcolóitól, műanyagjaitól, rakétáitól és áltudományától megrészegült ember kijózanodik (márpedig ki fog józanodni), újra felfedezi, hogy minden, de minden dolog közepe az AGAPÉ!
Az Isten szeretete. És elsiratja majd a gyűlölet és a szeretetlenség századait." (Gyökössy Endre)
11.
"Minden ütésed, átkod Hiába ellenem. Szörnyű a fegyverem: Megbocsátok."
(Illyés Gyula)

Az idézeteket összeválogatta Harmati Gyöngyi, a Békesség szigete blog szerkesztője

A teljes idézetgyűjtemény az alábbi linken megtekinthető:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/07/harmati-gyongyi-lelekszirmok-biztato_31.html

Márai Sándor: Csak te értheted meg....

saját fotóm: Tükörkép...(H.Gy.)
"Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz."

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (1900-1989), 
magyar író, költő, újságíró. Életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. 

Pilinszky János: December...

                                                           Árvai Márta festménye...

        Földek és kertek lassan kisimulnak. A város állig gombolt házai beljebb húzódnak az út mellől, bokrok és fák önző várakozásban engedik el egymás kezét, s mintha valami rendkívüli hírre készülnének, kíméletlenül vetik le minden emléküket a múltból. Egy madár rebben fel az üres levegőbe, az ég felé puhatol, mint tó vizébe dobott kavics, majd egy kisdiák kapaszkodik fel a kiürült Gellérthegy oldalán, szája körül ezüstlő lehelettel. Ennyi az egész, amit följegyezhetsz. Egy este pedig a körúton csatangolva is meghallod, amint a tetőkre süppedt ég alatt elszorul a város lélegzete. És másnap reggelre lehull az első hó.
       Észrevétlenül érkezett az éjjel, mintha valaki lopva fehér krétával rajzolta volna körül a házakat, a fákat, a sötétből elváló ablakpárkányokat. A Halászbástya körbefutó tornyai szikrázva állnak a hamuszín ég peremén, s a hidak mintha megereszkednének súlyuktól az ólomszínű Duna felett. Puha köd tömi el az utcákat, a távolságok megenyhülnek, úgy hiszed, hogy a szobádban járkálsz. A pálosok kolostorából nehezen emelkedik fel a harangszó és kurtán belefagy a levegőbe; a villamosok sűrűket csöngetnek, s a szomszédos jégpályán már kora reggel megindul a korcsolyázók eleven körhintája.
          Ismerkedsz a téllel, mintha egy nagy képeskönyv lapjait nézegetnéd, kutatgatsz a hófehér lapok közt, elszédülsz és újabb látványokra ocsúdsz föl, álmosság környékez, legszívesebben lehajtanád fejed a nyitott, vakító képekre! Az idő megáll, szétfoszlik körülötted, súlytalanul libeg a pillanat mozdulatlan sodrában, mint az utas, aki nem tudja, honnan és hová érkezik, mint az olvasó, aki nem tudja könyvét letenni öléből.
          Délre a levegő fémes burájában fölgyullad a nap is. A hegytetőn ingujjra vetkőződik a síelő, botját a hóba szúrja, s mintha a nyári strand homokjában időzne, arcát a szemcsés fényességnek fordítja. Haját kisimítja homlokából, messze a menedékháztól, csukott szemekkel szívja tüdőre a sugárzó, éles magányosságot. Azután már csúszik is lefelé az érintetlen hegyoldalon, derekát figyelmesen előrehajlítva az elébe ugró fák közt. Sietni kell, mert korán sötétedik. Fáradtan száll le az autóbuszról, karcsú szerszámait vállára veszi, s ahogy lassú, izmos lépteivel megindul a zajtalan járdán, fiatal, tűnődő katonához hasonló, aki magas várából ereszkedett alá. 
          Közben ismét megered a hó, de most már némi széllel keverten. Estére a sarki gesztenyeárus acetilénlámpása is fölgyullad, orrodat megcsapja a fényes láng savanykás illata, és szorongva akaratlanul a gyerekkor ünnepeire gondolsz, mikor búcsúkor ugyanez az ezüstös világosság és tapadós szag lepte el a mutatványosok lefüggönyözött, titokzatos bódéinak környékét. A gyerekkori havazásokra emlékezel, a sötét udvaron hosszú szálakban áthulló pelyhekre, mikor még székre kellett állnod, hogy kiláthass a párás konyhaablakon. Melletted vad csatakiáltások közt az utcai hajtóvadászatok mesterei vágtatnak el épp, hogy biztos sáncaik mögül sortűz alá vehessék az ártatlan járókelőket, jeges hólabdát csúsztassanak a cselédlányok nyakába, s méterekre bemerészkedve a jégtáblás Dunára, fittyet hányjanak a parton méltatlankodó öregekre. Valamiféle jófajta vállalkozásba, hangos hócsatába, szertelen futkározásba kezdenél te is! Régi szenvedélyek villannak meg benned, önkénytelenül is elmosolyodsz, azután lassított léptekkel rövid kerülőt teszel hazáig. 
        Otthon a könyvállvány háta mögül előveszed a csillagtérképet, és a többi bolygó útja közt kíváncsi ujjal keresed meg a Föld menetrendjét. Mintha fölfedezésekre indulna, csillagunk egyre jobban beletűnik a mindenségbe; a veszély büszkesége önt el, te is segítenél mind messzebbre szállni a tilosba, egyszeriben kitágul a világ, mint a gyerekes, képzeletbeli utazások világa, s úgy érzed, káprázatosan csillogó, tündéri ünnepségre érkeztél. Nyitott ablakodon át kihajolsz a parttalan hullámverésbe, elvakítva, kifogyhatatlanul bámulsz a havas éjszakába, mind beljebb sodródsz, öntudatlanul és fölszabadultan, egy veszélyes titok jegesen izzó magja felé; csillogó foszlányai, ismeretlen égövek megfejthetetlen, konokul ismétlődő üzenetei. Sokára tudsz csak megválni az éjszakai látványtól, s mikor hátat fordítasz az ablaknak, szinte büntetés viszontlátnod szobád falait, ágyadat a sarokban és a széket, hová levetkőzöl, és elalvás előtt kirakod az órádat.
1942. december 27.

Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, 
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat
negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja.

Harmati Gyöngyi: LÉLEKSZIRMOK, bíztató gondolatok az év 48. hetére...

 

                                                 saját fotóm: Virágszirmok pillangóval...(H.Gy.)

LÉLEKSZIRMOK - Biztató gondolatok az esztendő minden napjára.

NOVEMBER - IMA, láthatatlan kapcsolat Isten és ember között  
28.

“Kisgyermek koromban nem értettem, miért csak az emberekért kell imádkoznom. Miután édesanyám lefekvés előtt megpuszilt, magamban kiegészítettem az esti imát egy általam kiötölt fohásszal valamennyi élőlényért.” (Albert Schweitzer)
29.
“Uraim imádkozzunk! Nagy kort értem meg, s minél tovább élek, annál inkább világossá válik előttem, hogy az emberek ügyeit Isten kormányozza.” (Benjamin Franklin)

30.
"Bizonyos gondolatok olyanok, mint az imádság. Vannak pillanatok, amelyekben - akármilyen a testtartásunk - a lélek térdre borul." (Victor Hugo)

DECEMBER - AGAPÉ, a keresztről sugárzó világosság...

1
"Ha a teremtett lények teljesen megérthetnék Istent és teremtett műveit, akkor nem fedeznének fel újabb
igazságot, többé nem növekednének az ismeretben, nem fejlődne szívük, lelkük és gondolkodásuk. Isten 
nem lenne többé a legmagasabbrendű, és miután az emberek elérték az ismeret és teljesítmény legfelsőbb
határát, többé nem haladhatnának előre. Hála Istennek, nem így van! Isten végtelen. Őbenne van a
bölcsességnek és ismeretnek minden kincse. Az emberek az örökkévalóságon át kutathatnak és tanulhatnak,
mégse meríthetik ki az Ő bölcsességének, jóságának és hatalmának kincseit." (E.G.White)   

2.
"Ha visszanézünk nem egy olyan napra, eseményre, amitől más összeomlott volna, amitől más fel - vagy lebukott volna: mi őrzött meg minket az összeomlástól? Az, Akinek a Lényéből már befogadtunk valamit, s áradni, hatni hagytuk magukban - az Isten irántunk való szeretetét." (Gyökössy Endre)

3.
Az irgalmasság a szeretetnek azt a fokát jelenti, amikor azt a viszonzástól teljesen függetlenül gyakoroljuk a méltatlanok, sőt még az ellenségeink iránt is. Az irgalmasság nem a cselekedeteknél kezdődik. Mély, belső együttérzés a végső forrása. Az irgalmas szamaritánus is "könyörületességre" indult, amikor nemcsak éppen rávetette szemét arra az idegenre, aki az útfélen össze-vissza verve feküdt, hanem beleképzelte magát a helyzetébe. Együttérzés, megértő beleérzés nélkül nincsen irgalmasság. Az irgalmas lelkületű ember sem
gyűlöletet, sem megrovást nem táplál magában a másik ember iránt. Ha adott esetben mégoly nagy is a
felelőssége bűnéért, áldozatnak tekinti őt, és legfőképpen annak. Szánalom ébred szívében iránta. Nem pillanatnyi elhatározás folytán, hanem ez a szokása: "Irgalmas szemű". Együttérzés a szívben, együttérzés a tekintetben, majd a szólásban és a cselekedetben. (Dr. Reisinger János) 
4.

"Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad. Aki megbocsát, az új életre szül. A megbocsátás a viszonzást nem váró, (ön)gyógyító szeretet magasiskolája, a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja. Nehezen járható keskeny
ösvény a boldogság felé. Ne sokat várakozz!" (Simon András grafikusművész)

Az idézeteket összeválogatta: Harmati Gyöngyi, a Békesség szigete blog szerkesztője

A teljes idézetgyűjtemény az alábbi linken megtekinthető:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/07/harmati-gyongyi-lelekszirmok-biztato_31.html

Somogyi Lehel: Mit jelent "számlálni napjainkat"?

 

                                                         saját fotóm: Egy utcai óra...(H.Gy.)

Gyakran „kicsúszik az idő a kezünkből”, „időzavarba kerülünk”, ahogy mondani szoktuk. Jó hír, hogy az ezzel kapcsolatos tudás, képesség megszerezhető, mert Isten ezt felkínálja nekünk.  

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk.”
(90. zsoltár 12)

Kevés olyan ember lehet ma a Földön, akit a jelenlegi világjárvány ne gondolkodtatott volna el így vagy úgy. Talán több időnk is lett gondolkodni. Ilyenkor jó felidézni az élet nagy kérdéseit. Idetartozik az időbeosztás kérdése is. Életidőnk korlátozott, jól kell gazdálkodnunk vele. Sok mindent szeretnénk megtenni, megvan rá a szándék és az akarat, de a rossz időbeosztás miatt nem valósulnak meg a terveink. Sokszor az életmód-változtatás is emiatt hiúsul meg, noha voltak ezzel kapcsolatban nagy döntéseink, elhatározásaink.

A 90. zsoltár központi fogalma az idő, szerzője az i. e. XV. században élt Mózes. Érdemes az egész zsoltárt elolvasni. A „Mózes imádságának” nevezett zsoltárból egyetlen verset, a 12.-et szeretném, ha átgondolnánk. Ez a vers egy kérést fogalmaz meg Isten felé: 

• „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” 

Az első kérdés, ami felmerülhet bennünk: mit jelent „számlálni napjainkat”? Gondolhatunk először arra, hogy az idő mérhető, „számolható”. Vannak erre eszközeink is: ránézhetünk az óránkra vagy a naptárra, és tudjuk, mennyi az idő, milyen nap van. Mivel a zsoltár „számolást” említ, matematikai műveletek is eszünkbe juthatnak, amelyek közül talán az osztás lehet a legfontosabb. Eszerint „napjaink számlálása” a rendelkezésünkre álló idő beosztását, kézben tartását jelenti. Fogalmazhatnánk úgy is úgy, hogy a hatékony időgazdálkodásról van itt szó. A számlálás azt is sugallja, hogy az idő érték, amelyet nagyon meg kell becsülnünk. Az elveszett időt már nem lehet visszahozni.

Még ha tudjuk is ezt elméletben, mégis „kicsúszik” az idő a kezünkből, „időzavarba kerülünk”, ahogy mondani szoktuk. Jó hír, hogy az ezzel kapcsolatos tudás, képesség megszerezhető, mert Isten ezt felkínálja nekünk.

Vizsgáljuk meg, hogyan tanít Isten. Többféle módon nyújt számunkra gyakorlati oktatást az idővel kapcsolatban:

1. Isten már a teremtéskor egészen konkrét időbeosztást adott: meghatározta egy nap, hónap és év időtartamát. Ekkor adta a 6 munkanapból és 1 pihenőnapból álló heti beosztást is. Ez később a Tízparancsolatba is belekerült. Ennek követése testi-lelki egészségünk fenntartása szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű.

2. Emellett – és erről ritkábban esik szó – adott jövendöléseket (próféciákat) is, hogy a történelem legfontosabb korszakait, eseményeit nyomon tudjuk követni, illetve fel tudjunk készülni ezekre. A Bibliát tanulmányozva az idő új értemet nyer, megnyílik előttünk az örökkévalóság távlata is.

3. A Biblia számtalan életpéldát állít elénk, olyan emberek életét, akik jól használták fel az idejüket. Gondoljunk Noé, József, Mózes, Dávid, Dániel, Nehémiás példájára, akik tiszta életükkel világítottak a környezetükben. Nem feledkezhetünk el Jézusról sem, aki ácsmesterként végezte napi feladatait, mígnem a kijelölt időben a világ Megváltójaként lépett fel. „Isten Bárányaként” élete mindössze 33 és fél évre korlátozódott, mégis ez idő alatt az erkölcsi tisztaság soha azelőtt nem látott módon ragyogott fel életében. 

 

Mi a helyes időbeosztás végcélja?

A zsoltár szerint az, hogy bölcs szívhez jussunk. De mi is a bölcsesség? Egy nagyon fontos bibliai fogalomról van szó. Az eredeti héber kifejezés, a „hochmáh” szó elsődleges jelentése: élettapasztalat, helyes életvezetés, életmód, a jó döntések meghozatalának képessége. Nem annyira elméleti vagy lexikális tudásról van itt szó, inkább gyakorlati bölcsességről, magasabb rendű erkölcsi mérce alkalmazásáról. A Biblia szerint az a bölcs ember, aki az időt nem önző módon, csupán a saját boldogságát keresve használja, hanem életét a környezetében élők szolgálatába állítja. Ezzel munkálja a saját jólétét is leginkább. A helyes időbeosztás tehát egy ilyenfajta bölcs élethez nyújt megfelelő keretet.

Ha imádkozunk, Isten személyes vezetést, tanácsot ad, naponként megmutatja, hogy mikor mit tegyünk. Kérjük tehát mi is imádságainkban Mózessel együtt: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” 

Somogyi Lehel, az Eleki életmódközpont munkatársa
https://kerak.hu/irasmagyarazat/mit-jelent-szamlalni-napjainkat-106964