2022. december 9., péntek

Dr. Vankó Zsuzsa: "Köd" vagy "napfény"? - A 2023-as új esztendő elé...

 



„Köd” vagy „napfény”? 
              A 2023-as új esztendő elé

Ködbe burkoltan áll előttünk a 2023-as esztendő. Mindig is ködfátyol leplezte, hogy mit hoz az új év, most azonban ez igazabb, mint bármikor korábban. Bizonytalanság, aggodalom, rossz sejtelmek telepednek ránk,
amint az előttünk álló új esztendőre gondolunk. A jelenlegi helyzetből kiindulva ugyanis sok
jót nem várhatunk. Minden azt sugallja, hogy az élet már nem tér vissza a „régi kerékvágásba”. Minden jel
arra mutat, hiába reménykedünk abban, hogy a jelenlegi válságon túl újból a viszonylagos béke és jólét évei köszöntenek ránk.
      Fizikai értelemben is nyomasztó a köd. Fellélegzünk, megkönnyebbülést érzünk, amikor egyszer csak
felszáll, eloszlik, és ragyogó napsütés váltja fel. Az átvitt értelemben vett köd is nyomasztó, sőt sokkal inkább nyomasztó. Lehetséges-e, hogy az ember mégsem igyekszik igazán kijutni a ködzónából a napfényre, helyette inkább a ködben maradást választja?

      Erről elmélkedik Reményik Sándor Ködben című versében, amelyből az alábbi sorokat idézem: 

Hajszáléles, kemény körvonalak:
Egy percig egyértelmű a világ.
Aztán a hűvös, gúnyos köd leszáll
S már nem tudom vajon fák-e a fák?
Vagy felém nyúló, nagy polipkarok.

Hová is megyek, mit is akarok? 
Lengő, fehér ködvilág mindenütt. 
Hisz meglehet: e ködvilágon túl
A tiszta tudás fényes napja süt, 
De nekem az a nap nem bizonyosság. 
------------------------------------------- 
Az én világom ez a ködvilág. 
--------------------------------- 
Valahol tán a tudás napja süt, 
De én gyűlölve is szeretlek, köd! 
-------------------------------------
Jaj, nekem nem is kell tán bizonyosság.

      Igazán kifejező vers ez. Ködvilágban élünk, mert nem tudjuk a választ életünk legalapvetőbb kérdéseire: honnan jövünk, hová megyünk, mi a rendeltetésünk, mi a halál és a történelmi jövő, amely felé haladunk. Carlo Rovelli kortárs olasz elméleti fizikus és filozófus szerint:
„A bizonytalanság a normális létállapotunk, a végső bizonyosság megtalálása illúzió. A teljes sötétség és az ésszerűen megbízható tudás közötti skálán mozog az életünk.” 1 
Beletörődhetünk abba, hogy nem lehet kijutni e ködvilágból, hogy nem létezik napfény azon túl?

       Agyunk egyébként úgy működik, hogy késztet a bizonyosságkeresésre, a ködvilágból való kijutásra. Olykor 
fel is villan bennünk a sejtés, hogy kell lennie valamilyen „tiszta tudásnak”, igazságnak. Ilyenkor:

Hajszáléles, kemény körvonalak:
Egy percig egyértelmű a világ.

A helyzet azonban gyorsan változik:

 Aztán a hűvös, gúnyos köd leszáll,
S már nem tudom, vajon fák-e a fák
Vagy felém nyúló nagy polipkarok?

      Úgy tűnik, hogy a minket körülvevő ellentmondásos, nem egyszer manipulatív értelmezésekre utal a költő
a hűvös, gúnyos köd kifejezéssel. Ezek nem megvilágítják, hanem még inkább homályba burkolják az általunk érzékelhető valóságot. Napjainkban érdekorientált „beállításokból”, szándékos ferdítésekből, fake news-okból áll össze a köd, amely már-már az áthatolhatatlanság érzetét kelti bennünk.
Nem csupán a külső körülmények és a szellemi atmoszféra okozza azonban azt, hogy az ember általában csak lanyhán
--------------------------------------
 1 Nyilatkozat egy vele készült interjúból, HVG, 2021. április 22.; 31. o. 6

vagy egyáltalán nem küzd azért, hogy kijusson a ködvilágból. Blaise Pascal egyik gondolattöredéke szerint:
„Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék, ebben rejlik minden méltósága… A rend
pedig azt kívánja, hogy önmagán, a Teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást.” (Gondolatok, 146. számú töredék) Mi gátolja hát az embert abban, hogy kövesse ezt az ember mivoltából eredő hajlamot?

       Egyfelől kételyek, bizalmatlanság, előítéletek tarthatnak vissza ettől, amint a költő írja:
 
De nekem az a nap nem bizonyosság. 

Más oka is van azonban annak, hogy sokszor élethossziglan sem tesz az ember érdemi erőfeszítést azért,
hogy megtudja, létezik-e napfény a ködvilágon túl. Ez a kételyeknél mélyebb ok és erősebb indíték nem más,
mint az énszeretetből fakadó kényelemszeretet, sajátos lelki restség:

 Valahol tán a tudás napja süt,
De én gyűlölve is szeretlek, köd! 
 -------------------------------------
Jaj, nekem nem is kell tán bizonyosság.

       Ma olyan jellegű, egyre mélyülő válságban vergődik az emberi civilizáció, amilyennel történelme során
még sohasem találkozott. Létében fenyegeti magát az embert és az egész földi élővilágot. Késztetést adhat
ez a helyzet arra, hogy lelki restségünket legyőzve komolyan törekedjünk kitörni a ködvilágból. Remény, biztató jövőkép nélkül ugyanis lehetetlen értelmes, örömteljes életet élni!
        Kell lennie olyan világosságnak, reménynek és életcélnak, amely a legnemesebb, legbuzgóbb erőfeszítésekre ösztönöz, és amely elszánt kereséssel mindenki számára elérhető. A Bibliából idézek biztatást erre vonatkozóan:

Ha a bölcsességért kiáltasz,
az értelemért szavadat felemeled, 
ha keresed azt, mint az ezüstöt,
ha mint a kincseket kutatod azt,
 akkor Isten ismeretére jutsz…
Akkor megérted az igazságot, és a törvényt,
a becsületességet és minden jó utat.
 (Példabeszédek 2,3–5.9)

       Ne késlekedjünk kitörni a ködvilágból, kijutni a napfényre! Ez lehet a legfőbb jó kívánság az új esztendőre.
                                                         Vankó Zsuzsa  



Ajánlott YouTube-linkek keresők számára: 
A Sola Scriptura Teológiai Főiskola YouTube-csatornája:
https://www.youtube.com/channel/UCsSxpWX27uRv5pIe7R2xpaQ 

Mit mond a Biblia a ma emberének? – A budaörsi Biblia-kör evangelizációs YouTube-csatornája:
https://www.youtube.com/channel/UCUrtGUjuSK63rX33OtvVSiQ 

A témához kapcsolódó könyvajánlatok:
Vankó Zsuzsa: Az ember és az igazság Kezünkben van-e a jövő?
Szorongató kérdésünk, mit hoz a holnap?
Mi lesz velünk, velünk és a világgal?

A könyvek megrendelhetők: spalding@spalding.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése