Furcsa kis élőlény ez a gomba
Kinek látszólag nincsen semmi gondja.
Táplálja az erdő, boltba sose jár
Kalapját mindig a fején tartja.
Néhol fenn terem a magas fán
Néhol a föld alatt bújócskázik.
Van szelíd, ehető, tányérra tehető
Van mérgező, jobb az erdőben hagyni.
Fekete gyémántként nagy becsben tartják
Az értékes szarvasgombát, a finom fűszert,
Kiképzett kutyák keresve kutatják
Aranyáron is az ételek királya.
A közönséges tapló gyakori vendég az
Erdőben, otthon érzi magát a fák törzsén,
Több emeletes lakosztályából lenézi a világot,
Így lett az udvariatlan, goromba emberek névadója.
A gyilkos galócától óvakodj, az álcázás
Nagymestere lappangva tőr életedre.
Rókagomba az ínyencek örök kedvence
Érdemes reája vadászni, asztalodra tenni.
Világító gombák rejtélyes, titokzatos
Lények, titkukat meg tartják maguknak
Fényüknél a sötétben olvasni is lehet,
Létük ékes bizonyítéka a természet csodájának.
Furcsa kis valami ez a gomba
Kinek látszólag nincsen semmi gondja.
Nem is növény, nem is állat
Az erdő becses ajándéka a gomba.
Némely ember is olyan, mint a gomba
Látszólag nincsen neki semmi gondja.
Valójában kiismerhetetlen titokzatos
Lények vagyunk, akik nem tartoznak
Sem a földi, sem a mennyei világba.
Mindig úton vagyunk, vándorlunk
Vagy egyhelyben állunk. Olyan mindegy!
Gombamódra szaporodva mérgezzük
Halálra hajdan volt gyönyörű világunk.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése