Cseri Kálmán: Jézuska vagy Jézus, a Megváltó?

 
/Gondolatok Cseri Kálmántól/

„… Már születésekor sem volt számára hely, csak egy büdös birkaistálló… És ma is ki lehet akasztani a táblát mindannyiónk életére: telt ház, nincs hely! Nem fér bele Jézus. Ezért csinálunk magunknak Jézuskát…

…Így tudniillik sokkal kényelmesebb. Mert így olyan kis aranyos marad. Olyan picike, aki beszélni sem tud, ezért nem szól bele az életünkbe. Olyan kis tehetetlen, tedd ide-tedd oda, akivel azt csinálnak, amit akarnak, és nem Ő rendelkezik velük. Ki van szolgáltatva tisztelőinek, akik maguk szabják meg a tisztelet határát. Évente egyszer összejönnek a bölcsője körül, egy kicsit elérzékenyednek, egy nagyot esznek, gyönyörködnek göndör fürtjeiben, aztán mennek vissza a dolgukra. Maradnak pontosan olyanok, mint amilyenek voltak: hajszolják magukat és ölik egymást. Egy év múlva, a kisded születésnapján, kis csomagokkal a kezükben megint körülállják a bölcsőjét, eléneklik minden évben ugyanazt a dalt, aztán megint magára hagyják egy évre a Jézuskát is, meg egymást is…

…Márpedig a Szentírás egészen másként mutatja be nekünk a mi dicsőséges Urunkat, aki úgy jelent meg ezen a földön, hogy örök isteni lénye mellé magára vette emberi természetünket is, hogy segíthessen rajtunk. Mert Ő annyira mindenható, hogy egyszerre tud lenni örökkévaló, és az időben is létező. És úgy jelent meg, mint kisgyermek itt a földön, mint aki mennynek és földnek ura és hatalmas királya…

… Az evangélium így beszél Róla: Úr Jézus, Messiás… És még ha kisdedként emlegetik is Őt, akkor is így: nagy hatalmas lett e kisded. Nem tedd ide-tedd oda kisbaba, nem elaltatni akarjuk, hanem az ő páratlan győzelméért dicsőítjük, és mint Isten előtt borulunk le, és úgy magasztaljuk Őt…

.. Mint kisded is, ennek a világnak a királya volt, aki öröktől fogva mindörökké Isten, és ezt tudták róla már akkor is az angyalok, a démonok, a természet erői, és itt-ott némely hívő is, csak az emberek többsége nem tudta ezt, és nem akarja tudomásul venni ma sem…

… Mindenekelőtt így hangzott róla testté létele előtt már 700 évvel a prófécia: „Egy gyermek születik nékünk, akit így fognak nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme!” Hány gyermeket neveztek így a világtörténelem során, s hányat lehet méltóképpen, a valóságnak megfelelően így nevezni? Csak ezt az egyet, aki nem kis csecsemő, akinek az agyagfiguráját ki lehet tenni ma is templomok bejáratához, és megcirógatni, hanem akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, és tőle függ mindannyiunk élete vagy halála, és örök élete is.

Aztán az angyalok úgy jelentették be Őt földre érkezésének éjszakáján, hogy „született néktek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Ennek a tudatában borultak le előtte a Babilonból Betlehembe érkezett tudós államférfiak és imádták Őt Istenként – ez a kifejezés van Máté evangéliumában, amint azt olvashatjuk. Ezért volt kénytelen engedni Jézusnak minden: – később, amikor a munkáját megkezdte – a természet hatalmas erői, a démonok, a halál ereje. Egyetlen szavára visszakozott minden, és az történt, amit Ő akart, amit Ő kimondott egyetlen csöndes szóval, mert Ő isteni teljhatalommal végezte itt a munkáját, és így akar uralkodni az életünkben is.

Jézus Krisztus nem azt várja, hogy mint örök kisdednek tegyünk szívességet azzal, hogy évente megünnepeljük a születésnapját, hanem azt, hogy mint mindenható Istennek tegyünk tisztességet úgy, mint a bölcsek azzal, hogy szívből imádjuk Őt, hogy őszintén megalázzuk magunkat előtte, és világosan lássuk, hogy ki előtt kell megalázkodnunk, és azzal, hogy naponta, egész életünkön át folyamatosan, konkrét módon engedelmeskedünk neki.”

Cseri Kálmán (1939 - 2017), magyar református lelkipásztor, egyházi író.