Csorba Győző: Szólalj meg bennem!

saját fotóm: Nádas a Kis-Balatonon... (H.Gy.)

Verembe nem döntsz, hegyre sem emelsz,

nem hajtogatsz, mint friss-kezű szellő a nádat,
   nem törődsz velem, Istenem,
sorsom mélyén hallgatsz, mint föl nem robbant
   bomba aluvó vízek mélyein.

   Tornyosodik a bűn a szívemen,
és már csak tompán érezem: mi bűn, mi nem bűn,
      normáim elmentek veled,
nincs már külön a sáros és a tiszta -,
    elkeveredtek bús hiányodon.

    Szorongok, mint vihar előtt a föld:
lapulok, bújok, pislogok csönded szemébe -,
      minden dörgésnél rémesebb,
ijesztőbb minden cifra átkozásnál,
    - a halott anyák hallgatnak csak így.

    Szólalj meg bennem, régen-hallgató!
mozgass meg, légy szél, szél, ami voltál is egyszer,
      törődjél velem, Istenem!
mindegy: veréssel vagy simogatással,
   csak érezzem, hogy van hozzám közöd.


Csorba Győző (1916-1995) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.