Tanulságok egy kalauz tévedéséből...

saját fotóm: Utcai szobor, mozdony...(H.Gy.)

A vonat megállt egyik állomáson, az emberek igyekeztek mielőbb felszállni és elhelyezkedni. 

Egy férfi is kisétált a peronról, nem volt éppen jól öltözött, és még egyik lábára sánta is volt,
és csak lassan tudott felszállni a már majdnem induló vonatra. A kalauz fölényes pillantást
vetett rá, és azt mondta: Hé, te sánta, jobb lenne ha igyekeznél a felszállással mert itt
hagyunk. Az utas nem válaszolt, csak lassan felszállt az utolsó vagonra, és leült az egyik
szabad helyre. A vonat elindult és nem sokára jött a kalauz, padtól padig járva, és hamarosan
odaért a sánta emberhez is. Adja ide kérem a jegyét gyorsan! Mire a sánta ember
békésen válaszolt: Én kérem jegy nélkül utazom. Micsoda? Jegy nélkül? Majd meglátja a
következő állomáson ki fogom tessékelni a vonatunkból. De kérem nekem nem kell jegyet
váltanom, nyugtatta a kalauzt, aki mérgében a földre dobta a sánta utas kézi poggyászát.
A többi utasok figyelmeztették, fiatalember jobb lenne ha türelmesebben bánna az utasokkal.
A kalauz ezzel mit sem törődve folytatta a jegykezelést. Majd amikor a vagon végére ért, az
egyik utas megkérdezte tőle:
- Tudja-e ki volt az az utas akivel olyan gorombán viselkedett? - Nem, Uram nem tudom. Hát
akkor én megmondom önnek, Ő Peter Warburton ennek a vasút társaságnak az elnöke.
- Biztos ebben? Kérdezte alig hallhatóan.
- Igen, mert személyesen ismerem.
A kalauz végig ment a vagonokon, majd úgy tíz perc múlva odament a sánta
emberhez, és kivette táskájából hivatalos papírjait, és azt mondta:
- Warburton úr, itt a felmondásom! Peter Warburton a mellette levő üres helyre mutatott: 

- Üljön le fiatalember! Önt most figyelmeztetni szeretném, nagyon ostobán viselkedett. Ön
nagyon rossz színben tünteti fel vállalatunkat. Én  megbüntethetném önt, de nem teszem.
Ehelyett arra kérem önt, hogy soha ne ítélje meg az embereket külsejük szerint, mert sokszor csalódni fog. A vállalatunk elvárja öntől hogy mindenkivel illedelmesen viselkedjen. Most pedig 

folytassa a munkáját.
- Köszönöm Uram válaszolta a kalauz. A történetet olvasva Jézus szavai
jutottak eszembe:
Lukács 6,31-33. "És amint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?
Hiszen a bűnösök is szeretik azokat akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik
veletek jót  tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik."

Viselkedésünk, és bánásmódunk a felebarátainkkal, az alkalmasságunkat mutatja, az
elkészített mennyei otthonunkra. Gondoljunk erre a történetből okulva!