2015. július 3., péntek

Bruno Ferrero: Az öreg hegedű....

 


Egy árverésen a kikiáltó felemelt egy öreg hegedűt, ami tele volt repedésekkel,
és karcolásokkal. A húrok kilazultak, és a kikiáltó sem gondolta volna, hogy
megérné a fáradtságot, ha túl sokat vesződnének vele, de a rend kedvéért egy
apró mosoly kíséretében felemelte, megkérdezte, mit ajánlanának érte. Százezer
forintos kikiáltási árról indultak, majd lassan ötezrenként emelkedett az ár.
Százhúszezernél megállt. A kikiáltó, már emelte is a kalapácsot, hogy befejezze a
licitálást, amikor a terem mélyén egy ősz hajú ember felállt és kezébe fogta a vonót.
Egy zsebkendővel letörölte a poros hegedűt, meghúzta a húrokat, nyakához illesztette
a hangszert és olyan tiszta melódiát kezdett el játszani rajta, ami az angyalok énekéhez hasonlatos. Amikor abbahagyta, a kikiáltó nyugodt, mély hangon azt kérdezte: Kiad
egy milliót, kettőt, hármat? Hárommillió-háromszázért kelt el a hegedű.
Az emberek tapsoltak, de néhányan azt kérdezték: Mi változtatta meg a hegedű értékét?
A válasz rögtön megérkezett: A Mester érintése.

Régi poros, összekarcolt hangszerek vagyunk. De képesek vagyunk magasztos zenét játszani. Elég a Mester érintése. 

Bruno Ferrero,  1943. június 2. — 2006. április 15. olasz író és politikus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése