 |
| Poldijoe fotója... |
Nézem a hangyát lenn a porban,
S valaki a magasból engem néz.
Nekem göröngy, hegy a hangyának,
Nekem hegy, a Magasságosnak
parányi porszem az egész.
S míg én a hangyát észre sem veszem,
nem fáj a veszte sem,
néha eltaposom lenn az úton,
s nem is tudom,
addig Ő, akinek hatalmát zengem,
szemmel tart engem,
vezet szüntelen.
Fel sem foghatja ezt a titkot
parányi hangya-értelem.
nem fáj a veszte sem,
néha eltaposom lenn az úton,
s nem is tudom,
addig Ő, akinek hatalmát zengem,
szemmel tart engem,
vezet szüntelen.
Fel sem foghatja ezt a titkot
parányi hangya-értelem.
Ó, Istenem!
Én, haszontalan, kicsi hangyád,
ki ugyan megérdemelné,
ha eltaposnád, cserben hagynád,
szívemet hozzád emelem.
És téged áldalak
most… ínségek sötét hegye alatt…
Hisz neked porszem az egész.
Nézem a hangyát lenn a porban…
és szemed a magasból engem néz.
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
Én, haszontalan, kicsi hangyád,
ki ugyan megérdemelné,
ha eltaposnád, cserben hagynád,
szívemet hozzád emelem.
És téged áldalak
most… ínségek sötét hegye alatt…
Hisz neked porszem az egész.
Nézem a hangyát lenn a porban…
és szemed a magasból engem néz.
Túrmezei Erzsébet (1912-2000), evangélikus költő, műfordító, tanár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése