ÁRVAI MÁRTA: A legnagyobb nyereség...

Árvai Márta festménye....

„A nyugalom és a megelégedés nem az emberen kívül van, hanem benne magában.”

 (Csehov)

Egyre kevesebb az elégedett ember, aki hálás az egészségéért, a mindennapi megélhetéséért, családjáért. Szinte általánossá vált az irreális vágyak utáni törtetés, és ezt az emberi gyengeséget reklámok tömege célozza meg: „te is megkaphatod”, „megérdemled”, „tiéd lehet azonnal, majd később kifizeted”. Adósságok csapdájában vergődnek aztán sokan akár egész életük során. Hogy boldogok-e az így elért javakkal, tudnak-e nyugodt és derűs lélekkel tekinteni a jövőbe? Ezt mindenki eldöntheti saját tapasztalatai és környezete megismerése nyomán. S mégis, hányszor fogalmazódik meg bennünk is ez a gondolat: „ha nekem ennyi pénzem lenne”,  „ha én ilyen házban lakhatnék”,  „én is szeretnék ennyit utazgatni” stb.  Bizonyára sokunk számára ismerősen hangzanak a következő vers-sorok:

„Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár, mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

s nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

…

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk,

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.”

(Vörösmarty: Merengőhöz)

Tolsztoj, „Ha boldog akarsz lenni, légy az!"

A boldogság, a megelégedettség nem a körülményeinktől függ csupán, hanem a mi belső értékrendünk, lelki beállítottságunk határozza meg, mi a legfontosabb számunkra. A világ egyik részének mérhetetlen pazarlása, luxuscikkek, márkás ruhák, autók és egyebek birtoklása éles ellentétben áll azzal a nyomorral, ínséggel, ami Földünk lakosságának sajnos elég nagy hányadát jellemzi. Az önző, csak saját javát, boldogulását kereső ember soha nem lesz igazán megelégedett. Természetesen a javak birtoklása önmagában nem bűn, ha tisztességgel jutottunk hozzá, hálásak vagyunk érte és jól tudjuk felhasználni. A Biblia nagyon találóan fogalmazza meg, hol a gond napjaink anyagiak után áhítozó tömegeivel: „…Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.  Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átszegezték sok fájdalommal.” 1. Timótheus 6: 6.10  Miután minden alapvető szükségletünk megvan, fennáll a veszélye az „esztelen és káros kívánságok” utáni vágyakozásnak, amivel az ember saját magának okozza olykor a legtöbb kárt és szenvedést. Nem szólván arról, hogy közben elveszíti azt, amiért oly sokat küzdött: a boldogságát, lelki békességét.

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel…” Mit is nevez Pál apostol nagy nyereségnek? Lottónyereményt, vagy kedvezményes nyaralást, féláron kínált csodaszereket? Ezek csak ideig-óráig boldogítják az embert, a belső lelki értékek viszont megmaradnak. Az istenfélelem, ami által erős jellemű, szilárd hitű és jóra törekvő emberré válhatunk, és lelki békére lelhetünk, valóban nagy nyereség. Ugyanakkor a megelégedést és a hálát is megtanuljuk, mert tudatosul bennünk a tény: mindent Istentől kaptunk. A hála pedig a lélek legjobb és leghatékonyabb gyógyszere.

Gárdonyi Géza  fiainak szóló intelmeiben  írta a következőket:
„Én csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a pénzszerzés ne legyen életcélotok. A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik a pénz fogytával. Amit a lelketek nyer, az az igazi nyereség.” „A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga. Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.”

Jézus a Hegyi beszédben hallgatói figyelmét szerette volna a lelki értékek, az igazi boldogság keresése felé fordítani. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté 6,19-21) A földi értékek múlandó volta és értéktelensége különösen akkor szembeszökő, amikor akár természeti katasztrófa, akár háborúk következtében az emberek életének megmentése és közvetlen szükségleteinek kielégítése válik a legfontosabbá. A pénz, vagy bármilyen tárgyi gazdagság elértéktelenedik ezekben a válságos helyzetekben. De még békés időkben is több a félni és féltenivalója annak, aki az átlagnál sokkal jobb anyagi körülmények között él. A „mennyei kincsek”, a lelki értékek maradandóbbak, senki más nem veheti el tőlünk. Ilyen nagy kincs a mély személyes meggyőződés, a tiszta lelkiismeret, az egyenes jellem, az irgalmasság gyakorlása mások felé. A lelki értékek pedig, ahelyett, hogy elfogynának, szaporodnak akkor, ha megosztjuk másokkal is. Mégis elveszíthetők,  ha önző módon, magunk javára élünk, és ha a földi kincsek foglalják el  életünkben a nagyobb helyet. Kosztolányi Dezső egyik verse, a „Boldog, szomorú dal” nagyon szemléletesen mutatja be ezt a cserét. Először úgy írja le önmagát, mint egy anyagilag, egzisztenciálisan megbecsült, minden földi vágyát elért költőt, de a vége valóban szomorú:

„… Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.”

A következő példa pedig azt illusztrálja, hogy akár fogyatékkal, vagy betegen élő ember is lehet boldog és megelégedett, ha értékeli az igazi kincseket. Helen Keller amerikai írónő, aktivista és előadó volt. Ő volt az első süket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett. Derűs lélekkel, mély személyes hittel élt és végezte munkáját. Tőle származnak a következő idézetek: „Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.”

„Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”

Végül az ő versét idézve és átgondolva valóban meggyőződhetünk arról, hogy a lelki béke, a megelégedés nem a külső körülmények, adottságok függvénye, hanem csupán saját gondolkodásunkon és értékrendünkön múlik, és az Istenben való bizalom gyümölcse::

„Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg magamat, munkámat,
   sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
    és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Fény az én sötétségemben!
Hang a csöndemben.
    Hiszem az örök életet.

Helen Keller és tanára, Anne Sullivan...

Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
   telve színnel, zenével,
        a virágok bólongatásával
            és szeretteim arcával.”

Helen Keller életéről szóló film:
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/12/a-kismadar.html

Az írás megjelent a Nyitott Szemmel című magazin 42. számában

www.nyitottszemmel.hu