 |
| saját fotóm: Tükröződés...(H.Gy.) |
elmondta, milyen banális tévedés áldozata, hogy mennyire bánja, hogy észrevették, hogy a
barátai akik az egészet rákenték, elálltak mögüle. De volt egy rab, aki könnyeivel küszködött,
és őszintén azt mondta:
- Szégyellem magamat, hogy szegény szüleim fejére szégyent hoztam. Nagyon bánt, hogy
képes voltam ezt a bűnt elkövetni. Most méltán vagyok itt. Megérdemeltem. A király ránézett,
majd a többi elítéltre, és azt mondta:
- Azért, hogy meg ne rontsa ez a bűnös ember a ti ártatlanságotokat, és nehogy még titeket is
bűnre csábítson, őt szabadon bocsátom. Eddig a történet.
„Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság meg halált szerez.” 2. Korintus 7:10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése