2017. január 14., szombat

A hó fogságában...

                                                         Árvai Márta: Téli táj c. festménye...



Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a rettenetes
hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy
egy méternyit sem látott előre.
Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a hó és a jég leverte lábáról. Bár tudta,
hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni,
merre menjen.
Végül az éj sötétjében – csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten – leroskadt egy
hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna – valamiféle halk sírást,
mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába
vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban.
A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A
férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben
maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy
életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg
az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben
tartotta.
Bizony, ha másról gondoskodunk, azzal magunkkal is jót teszünk! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése