2017. január 8., vasárnap

A természet Istenről beszél: A leleményes csirke - történet egy szabadulóművészről...

saját fotóm: Száradó kukoricacsövek...(H.Gy.)
Készült a Szennai Skanzenben...


A tojásban fejlődő csirke nagyon gazdaságosan használja ki a tojás űrtartalmát. 
A nyakát behajtva és csőrével a hasa felé fordulva várja világra jöttének idejét.
A harmadik hét végén a csirke már életképes. Ki kell jönnie a héjából, de hogyan?
Nincs hely arra, hogy kinyújtsa a nyakát, és hogy csőrével rákoppintson. Ahogy a
csőre áll, csak a saját hasát tudná megsérteni -- semmi mást. A helyzet igen komoly.
Erre azonban senki sem gondol. A gazdasszony csupán a napokat számlálja, és várja
a csirke kelését, a kotlós viszont csak ül, és semmilyen probléma megoldására nem
alkalmas -- még a kiscsirke sincs tudatában annak, hogy milyen kellemetlen helyzetbe
jutott... De, minden rendben van. A meghatározott időben -- kuc! kuc! -- a tojáshéj
megtörik, és egy erőtlen lény a napvilágra jut. Hogy sikerült ez neki?
Valaki gondoskodott erről (valaki, aki ismerte a helyzet nehézségét). A kelés előtti
napokban a csirke csőrén egy kis sárga dudor formálódik éppen a héj irányában. A
fej természetes előre- hátra mozdulataival a csirke reszeli és töri a tojáshéjat, amíg
az meg nem nyílik.
Később ez a ,,szarv'' a csőrön a csirke számára hátrányos lenne. Akadályozná a fűben
és a kórók közötti csipegetésben. Valaki ezzel is számolt. Ha nem vennéd kezedbe
a csirkét életének első napjaiban, sohasem vennél tudomást erről a jelenségről. Ugyanis
a harmadik napon eltűnik ez a dudor, és a csőr egészen normális alakú lesz.
A Teremtő Elme alapos gondoskodásáról tanúskodik ez az ,,apróság is'', amely a csirkét
a világra segíti.

Zivko Kustic: A természet Istenről beszél...c. könyvéből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése