saját fotóm: Metszésre várva...(H.Gy.) |
Minden reggel mikor reménykedve felnyitod szemedet,
- vajon mi az első gondolatod?
Minden este mikor fáradtan lehunyod szemedet,
- vajon mi az utolsó gondolatod?
Remélem csak ennyi:
Szeretnék, Uram a Te kezedben hasznos eszközzé válni,
jó gyümölcsöket teremni életemnek elvadult fáján!
Szeretet nélkül emberi lényünk csupán vegetálni
képes, jobban hasonlít a holtakhoz, hiába élő még.
Öröm nélkül a szívünk kiszáradt kert, sivár vidék
messzire menekül tőlünk ember és állat egyaránt.
Békesség nélkül az ember embertársának acsarkodó
farkasává válik, mely folyton prédára les.
Béketűrés nélkül az emberi kapcsolataink a
türelmetlenség fojtogató légkörében vergődnek.
Szívesség nélkül jó cselekedeteinket csupán a
képmutatás ragyogó álruhájába bújtattuk.
Jóság nélkül az iszonytató gonoszság bugyraiból
menekülést, kijáratot sehol sem találunk.
Hűség nélkül a keserű csalódás, a bizalmatlanság
mérgező levegőjétől fuldokolva, némán zokogunk.
Szelídség nélkül erőszakos, önző lényünk követelődző
akaratát a lehetetlenséggel határos megfegyelmezni.
Mértékletesség nélkül falánk hernyóként felemésztjük
magukat, majd magukkal együtt az egész világot.
Amíg ébren vagyunk, amíg még élünk adjunk hálát
a mennyei Kertész türelmes lélek-metszéseiért.
(Galata 5:22)
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése