Szent-Gály Kata: Örvendező zsoltár...

saját fotóm: Sárvári Arborétumban járva...
 (H.Gy.)

Mily boldog az, ki benne él a Mában,
ebben a sokarcú, fejlődő világban,
mint bárki más, -- de nem belőle él!

Boldog, ki mindent magáénak érez,
és úgy járul hozzá a közös egészhez,
mint fa lombjához az élő levél!

Boldog, ki alkot, és csak jót akar:
játszik az élet sok javaival,
játszik örömmel, -- ám szíve pihen
az áldott Úrnál, békességesen!

Boldog, ki mély és tiszta, mint a Tó,
és úgy, ahogyan abban látható
a boltozott menny rezgő csillaga,
vagy a Badacsony fésült oldala,
s a jegenyék, a borzolt nádsűrű,
-- mi rajta ing, de nem merül bele,
így ő az élet változásait,
a rebbenő kis perceket, s amit
az évek hoznak és a múltba hull,
nem hagyja mélyre hatni, mert
mint minden szabad-szívűek,
a maradandót kapta távlatul
az elmúlók helyett!