 |
| saját fotóm: Tükörkép...(H.Gy.) |
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen megkésve értjük meg, hogy
a szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.
Pilinszky János (1921-1981), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője,
Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése