„A nap rosszul kezdődött és úgy tűnt, hogy még rosszabbul végződik. Ahogy mindig, az autóbusz zsúfolt volt. Ahogy ide-oda rázkódtam, a szomorúság csak növekedett bennem.
Aztán egy mély hangot hallottam a busz eleje felől: „Szép napunk van, nem igaz?” A tömegben nem láttam, ki szólalt meg, de hallottam, hogy a tavaszi tájról beszél, hogy felhívja a figyelmet arra, amit nemsokára látni fogunk: a templomra, a parkra, a temetőre, a tűzoltóságra. Innentől kezdve az összes utas kifelé nézett az ablakon. A lelkesedés olyan nagy volt, hogy elmosolyodtam, először a nap folyamán.
Megérkeztünk a megállóba. Az ajtó felé tartva egy pillantást vetettem „vezetőnkre”: kövérkés alak volt, fekete szakállal, napszemüvegben, fehér bottal a kezében. Vak volt!
Leszálltam a buszról és hirtelen minden feszültség elszállt belőlem. Isten olyan bölcs volt, hogy egy vakot küldött a segítségemre azért, hogy lássak: jóllehet a dolgok olykor rosszul mennek, olykor minden sötétnek és szomorúnak tetszik, azért a világ még mindig szép tud lenni. Dúdolva mentem fel a lépcsőn a házunkban. Alig vártam, hogy ezekkel a szavakkal üdvözöljem a férjem: Szép napunk van, nem igaz?”
Rónay György: Jelenlét...
Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt.
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok ámuló szemében,
emberek arcán.
Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma
dereng feléd.
Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható."
"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan
beszéd, amelynek hangja nem hallható" (Zsoltárok 19: 2-4)
Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan
beszéd, amelynek hangja nem hallható" (Zsoltárok 19: 2-4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése