2021. április 26., hétfő

Gyermekszáj: A sziszegő Gőgös Gúnár Gedeonról...

 




    A kisgyermekeket nevelő családokban gyakran emlegetnek aranyos-kedves kis történeteket, mondásokat, amiket előszeretettel mesélnek, osztanak meg egymással a rokonságban és a baráti összejöveteleken. A mi családunkban is vannak ilyenek, egy kis történet különösen kiemelkedik a többi közül, talán ez a legfelejthetetlenebb számunkra. A gyermekek különböző képességűek, beállítottságúak amik már időnként egészen kicsi korukban megnyilatkozhatnak. A mi fiúnk érdeklődését már egészen korán a műszaki dolgok keltették fel, ehhez kapcsolódik az alábbi kis történet. 
Az esti lefekvés után minden alkalommal az elmaradhatatlan mesélés következett. Első osztályos korában fiam leggyakrabban kért meséje a Gőgös Gúnár Gedeonról szóló történet volt, melyet Varga Katalin (1928-2011) József Attila-díjas írónő örökített meg az azonos című könyvében. Sok gyermek nevelkedett fel az írónő meséin, mondókáin, versein, sokaknak könnyítették meg az olvasási készségek elsajátítását.  Testvérkötetével a Mosó Masa Mosodája című könyvvel egyetemben, mely a Gőgös Gúnár Gedeon folytatásaként íródott. Sok szép pillanattal ajándékoztak meg bennünket ezek a művek, ma is jó szívvel emlékezem vissza rájuk. Nem értettem, hogy a kisfiam miért kéri szinte minden este, hogy a baromfiudvarban peckesen lépkedő, gőgösen viselkedő gúnárról olvassak fel neki, míg egy este váratlan és meglepő kérdéssel fordult hozzám, melyből egy csipetnyi félelem is kihallható volt.
- Anyukám, miért sziszeg folyton a Gőgös Gúnár Gedeon, talán elromlott a tömítése? 
A meglepetéstől megszólalni sem tudtam, illetve a nevetésem elfolytásán és a megfelelő válaszon gondolkodtam. Lassan apró mozaikokból összeállt a kép, ami segített a helyes válasz megadásában.
Mi mindig városban laktunk egy nagy társasházban és a nagyszülők is, így fiam élőben nem látott még addig baromfiudvart és fehértollú, hosszúnyakú libát sem. A kérdés feltevése előtt nem sokkal járt nálunk egy gázszerelő is, aki tömítést is cserélt, valószínűleg Tőle hallott arról, hogy a gáz is tud sziszegni, amikor kiáramlik. Így a kis műszaki gondolkodású fejében ezek összekapcsolódhattak. Most már meg tudtam nyugtatni, hogy a gúnár csupán a békétlen, a baromfiudvar lakóival össze nem férő rossz természete miatt hallatt sziszegő hangokat és nem azért mert veszélyes gáz szivárogna belőle. Talán mondanom sem kell nagyon hamar pótoltuk kisfiúnk neveltetésének e hiányosságát, miszerint még nem járt baromfiudvarban. Jó érzés volt látni, ahogy rácsodálkozik a kisebb-nagyobb színes tollruhában 
pompázó állatokra és próbál velük, már aki hagyja barátságot kötni.
Azóta is gyakran mondjuk egymásnak a családban, ha valamit nem értünk:
- Hát nem érted, elromlott a tömítése! - és persze az ilyenkor szokásos kuncogás sem maradhat el.

Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése