Egy rég elfelejtett, de most megtalált magnókazetta, melyről kedves meséket hallgattuk vissza, újabb családi emlékeket villantott fel a múlt homályosodó ködfátyolából. Az APA-MESÉK történet
így folytatódik tovább. Férjem már évek óta a fővárosban tanult, ezért elég régóta nélkülöznünk
kellett Őt, különösen óvodás kisfiúnk viselte nehezen a hiányát és a hétvégi rövid otthon léteit.
Folyton az után érdeklődött:
- Apa, milyen város az a Budapest, ahol tanulsz, amikor nem vagy itthon velünk?
- Apa, megígéred, hogy egyszer én is elmehetek oda?
Így pattant ki az ötlet a fejünkből, hogy miért is ne, Apa megszervezte, hogy egy csodás hétvégét
együtt eltölthessünk hazánk fővárosában, sőt még egy meglepetés programot is kaptunk tőle
ráadásként. Egy szép kora őszi reggelen napfényes időben felvitt bennünket a zakatoló vonat
Apát meglátogatni. Így történt, hogy most nem Ő utazott haza, hanem mi látogathattuk meg. Volt
is öröm a vasútállomáson, mindannyian hatalmas izgalommal vártuk milyen kalandokban is lesz részünk. Utaztunk villamossal, metróval is, és hatalmasat sétáltunk a Városligetben, hiszen tulajdonképpen ez volt az úticélunk.
A Vidámpark tárt kapukkal és különleges attrakciókkal várt bennünket is. Balázs csillogó
szemekkel "vágtázott" a régi falovas körhinta forgófedélzetén, a 22 díszesre festett falovacska egyik pompás példányán. Kellemes délutánt töltöttünk el együtt, de nem is sejtettük, hogy még vár ránk
egy meglepetés, 3 belépőjegy formájában a Fővárosi Nagycirkuszba. A közel 1.500 főt befogadó kőcirkusz mindent megtett azért, hogy változatos műsorával kárpótoljon egy kisfiút, aki már évek óta csak keveset találkozott az Apukájával. A bohócok, a maguk csetlő-botló, de mégis szerethető figurájukkal humorosan mutatták be az élet hétköznapi, néha bosszantó dolgait. A mosolynak gyógyító ereje van, gondoljunk csak a bohóc-doktorok áldásos tevékenységére. A légtornászok szárnyalása a levegőben túlmutat az egyszerű emberek lehetőségein és képességein. Vágyódással és csodálkozással átitatott feledhetetlen kikapcsolódás perceivel ajándékoztak meg bennünket. Másnap a kihagyhatatlan látványosság az Állatkert és Növénykert kapuja felé irányítottuk lépteinket. Mindig csodálattal tölt el bennünket a természet a növények és az állatok színes, egymásra utalt, változatos világa. Bárhol járunk az Állatkert meglátogatását ki nem hagynánk, különösen a nagymacskák, a tigrisek, párducok a fiam legkedvesebb állatai. A sok sétától és a szokatlan melegtől elfáradva a barlang-mozi bejárata előtt találtuk magunkat. Nagyon jól esett leülni, kinyújtoztatni a lábainkat, a hűvös helyiségben éppen
egy ismeretterjesztő filmet vetítettek. Arra sajnos már nem emlékszünk, hogy miről is szólt, őszintén bevallhatjuk, de végig aludtuk. Nagyon jól esett a pihenés, így megújult erővel folytattuk tovább az ismerkedést az Állatkert eddig még nem látott részeivel. Ahogy mondani szokták, minden jónak vége szokott lenni, így történt ez velünk is. Szinte csak pár órának tűnt, hogy Apa várt bennünket a Déli-pályaudvaron, most pedig már a hazaindulni készülő vonat ablakából inthettünk búcsút egymásnak.
Az elválás miatti szomorúság árnyéka pár másodperc után lassan tovatűnt és Balázs szemeinek csillogása már az átélt élményekről tanúskodott.
- Ugye, kisfiam holnap az óvodában lesz miről mesélni? - szóltam hozzá boldogságtól sugárzó arccal.
- Bizony, Anyukám, de nem is tudom majd, hogy hol kezdjem! - válaszolta a kisgyermek őszinteségével.
Kisfiam talán azért, hogy tudja hol kezdje mindjárt a gyakorlatban be is mutatta a vonatfülkében
velünk együtt utazó útitársainknak, akik mosolyogva, nagy érdeklődéssel hallgatták e vidám kis
budapesti kaland történéseit.
A történet előzménye: Apa-mesék címen az alábbi linken megtekinthető:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/02/harmati-gyongyi-apa-mesek.html
Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése