2021. június 24., csütörtök

A KÖVÉR ÉS A SOVÁNY ÖRDÖG...

 

                                                 saját fotóm: Árnyék tükörkép...(H.Gy.)

Már egész pontosan nem tudom azt hogy hol,
de egyik városban a földön valahol egymással
két ördög találkozott. Egyik nagyon kövér
a másik nagyon sovány volt.
A kövér csúfosan szólítja a soványt:
“Hát téged mi lelt, téged mond mi bánt?
Hisz csak csont és bőr vagy már amint
én látom! Na kolléga hallod,
ezt szörnyen csodálom!”
így szól a kövér, s a sovány ördög búsan
hallgat, mint akinek súlyos bánata van.
“Szólj már! – mond a kövér.
Tán nincs gyomorrákod?!
Heptikás vagy talán, vagy mond mi bajod?”
“A szádat jobb volna ha befognád talán.
- szólt végre bosszúsan s mogorván a sovány.
Legnagyobb bajom ha tudni akarod,
hogy rossz helyen lakom, enni mit sem kapok.
Keresztény családhoz szállásolt be urunk,
s bár próbáltam mit ördögök tudunk,
de békéjüket még felborítani nem tudtam,
s mint látod nyomorult egy sorsra jutottam.
Kaphat ott mindenki szállást, táplálékot
csak egyedül én nem, s az állam felkopott.”
“Nagy buta vagy öcsém, ezt neked mondhatom,
- szólt újra a kövér – keményen állítom.
Ha minden ördög ily mafla volna mint te
tönkre menne dicső urunk nagy üzlete.
De nagy Luciferre merem még mondani,
volnék csak helyedben meg tudnám mutatni,
hogy akármiféle keresztyén családban
hogy kell bajt csinálni ott ahol béke van.
Ám hallgassál rám, én megtanítlak
Saját módszeremmel majd én kioktatlak.
De jól figyelj rám és jól tanuld meg azt,
amit most elmondok, semmit el ne mulassz!
Tehát rám hallgass, elárulom neked,
amit én is mindig és miképpen teszek.
Ha aztán követni fogod tanácsomat
könnyen elérheted vágyadat, célodat.
Kitöröm például az egyik ablakot,
mit a szél kissé valahogy becsapott.
Így a házigazda csúnyán káromkodik,
s ahogy száján kifér üvölt, ordítozik.
Vagy másképp csinálok egy kis bosszúságot.
Az ingről szakítok le egy vagy két gombot
épp vasárnap reggel, amikor a gazda
nagy buzgón igyekszik menni a templomba,
mérgében az aztán mond egy olyan cifrát,
hogy felülhalad az minden remek imát.
Majd kiált a gazda: “Hol van a pápaszem?
asszony a szemedet azonnal kiverem!”
Persze én dugtam el, nem tudja senki sem,
azt sem, hogy őket mennyire szeretem.
Aztán meg a csizma sem elég fényes,
a kabát meg itt-ott gyűrött és pecsétes,
van ám olyan átok, szitok ha hallanád
szemeidet, szádat tudom eltátanád.
Vagy amit a gazda igen szeret tudom,
a jó tyúklevest azt én megsózom,
és a mérges gazda a levest kiönti,
a tányért az asszony fejéhez röpíti.
Csinálok aztán még másféle galibát,
vagy a férj az asszonyt, vagy a nő az urát
csalja meg hűtlenül, csúf, csapodár módra,
s válik az életük igazi pokolra.
Vagy sokszor a férjet féltékennyé teszem,
vagy pedig a nőt a férjével szemben.
Képzelheted most már, milyen béke van ott
ahol a bizalom emiatt felbomlott.
Vagy a férj iszákos, vagy az asszony puccos,
ez mind az én munkám, ez már szent és biztos.
Már elég az hozzá, hogy én a háztüzet
bontom ahogy tudom, rontom ahogy lehet.
Persze tudod, ilyenkor jól lakom.
Láthatod mennyire megnőtt a pocakom.
De még pénzem is van kolléga, idenézz,
idepislogass, nézd meg ezt az erszényt.
Úgy tudd, ez pénzzel van tele mind.
Isten országa nagy, szent ügyére kellett volna adni,
vagy talán a szegénynek, apátlan,
anyátlan árvának, özvegynek.
De fösvénnyé, fukarrá tettem én ám őt,
s így a pénz az enyém lett. Ezt mind elhiheted.
Na mit ásítozol? Mondd csak te nagy mafla!
Nem mondtam, figyelj jól szavaimra.”
Felkiált a sovány: “Elég! Elég! Elég!
Untat már, butaság ez az egész beszéd,
mit most össze-vissza hadartál, fecsegtél.
Árthatsz vele, de csak hitetleneknél.
De keresztyéneknél semmit nem ér mondom,
azért mondtam, mert ezt tapasztaltam s tudom.”
“Még te mersz beszélni! – ordít most a kövér –
nem hiába hallod, hogy sok piszok rád fér.
Vagy tudod mit mondok? Tegyünk hát egy próbát!
Szeretném én látni azt a famíliát.
Cseréljük meg helyünk ezen perctől kezdve.
Te most rögtön elmégy az én volt helyembe,
s ahol te voltál, majd én megyek oda,
abba a nagy, szent, hívő családba.”
Így helyet cseréltek gyorsan egy perc alatt,
és megváltoztatták régi szállásukat.
Megkezdődött másnap most már a nagy munka.
A kövér ördögnek korgott már a gyomra,
Nagyon kellett volna már enni valamit,
csakhogy az új helyen nem kapott még semmit.
Éles, gonosz szemmel néz körül az ördög,
szédül az éhségtől, s már csak úgy lődörög.
Na dél van, az asszony hozza is a levest,
s az ördög amikor éppen meglátta ezt,
a hívő nő kezén fürgén lökött egyet.
Úgyhogy a levesnek a fele kibillent.
“Ejnye no! – mondja az asszony szégyenkezve
amikor a tálat az asztalra tette –
Mintha csak az ördög incselkedne velem.
Vagy nem is tudom, hogy miért ügyetlenkedem.”
“Sebaj! – mond most a férj – Elég mi megmaradt.
Máskor jobban ügyelsz, ne búsulj emiatt.”
És ették a levest szép csendben, békével.
Még a gyermek is megelégedéssel.
De bezzeg az ördög szörnyen bosszankodik,
hogy valamit kaphasson, még kísérletezik.
Egy legyet, egy pókot dob be a levesbe,
és várja a hatást türelmetlenkedve.
De a hatás most is elmarad, mint előbb,
a férj szép csendesen kidobja mindkettőt.
“Se pók, se légy mond nem nekünk való,
egye meg az ördög, mert az csak neki jó!”
Az egész kis család nevetett jó nagyot,
az ördög mérgében majdnem kipukkadott.
“Csak egy légy, meg egy pók, mit én megehetek?
- gondolja az ördög – Így tovább nem mehet.”
De akármit csinált, bármit mind hiába,
kezdett soványodni, zörgött a bordája.
“Akármit szeretnék, pénzt se szerezhetek,
szegényeknek adják s misszióba tesznek.
Ha bármit csinálok, rám minden szégyent hoz.
- az ördög magában eképp morfondíroz.”
Mikor a kis család buzgón imádkozott
az ördög didergett, háta is borzongott.
Mikor énekeltek vonaglott kínjában,
látva hogy hiába minden fáradtsága.
Ha valamit eldugott, szépen megtalálták.
Ha valamit eltört, szépen abbahagyták.
Ha valamit is csinált a nap bármely szakán,
megtört a hatalma a hiten és imán.
“No innen mennem kell, tovább már nem bírom!
Kár volt változtatni a régi szálláson,
hol alaposan meghizlaltam magam
de innen elmegyek, mert éhen pusztulok.
Imádkozást szenvedni nem tudok.”
El is ment az ördög pukkanva méreggel,
jól lesoványodva, haraggal, szégyennel.
“Kedves lélek! – most tőled is azt kérdem –
Az ördög miképpen boldogul körödben?
Marad vagy távozik, kövér-e vagy sovány?
Ki kormányoz téged: Jézus vagy a Sátán?
Légy vigyázó, okos! Folyton imádkozzál!
Mámorban, emberben, magadban ne bízzál!
Az ördögnek soha egy falatot ne adj!
Pénzt, vagyont, kincseket az ölébe ne rakj!
Szegd meg kenyeredet árvának, szegénynek,
pénzed, minden kincsed szenteld Istennek!
Gyűjtsél olyan kincset, mit a moly és penész
soha meg nem emészt, és soha el nem vész!
Törekedj arra, hogy az egész életed
Megváltódé legyen, Ő legyen mindened!
Jézus erejével győzzél a Sátánon!
Szívemből őszintén neked ezt kívánom.”
(Ismeretlen szerző)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése