Lackfi János: Ne menj el, Uram...

 

                                                     Árvai Márta: Erdei út c. festménye...

Ne menj el, Uram, veszélyes környék ez,

későre jár, a minap is leütöttek

a parkban egy nyugdíjast

párezer forintjáért,

aludj inkább itt nálunk,

nehogy bajod essék,

nem vagy felfegyverkezve,

nem vennénk a lelkünkre.

Ne menj el, Uram, messze laksz innen,

éjszaka, nem tanácsos

hullafáradtan nekivágni,

könnyű eltévedni,

sivatagban bolyongni,

kietlen, sziklás helyeken,

ember nem látta vidéken,

rengetegen tűnnek el errefelé.

Ne menj el, Uram, tök egyedül

a sötét utcákon, félelmetes ám,

cudar dolog a magány,

itt meg jó cimborák vagyunk,

egyetértünk, elmulatjuk az időt,

örülünk, mesélünk, dalolunk is.

Ne menj el, Uram, nem is ettél, ittál

rendesen, hamar megéhezel, megszomjazol,

a vándorút igénybe vesz,

ki tudja, mikor akadsz kútra, fügefára,

vendégszerető társaságra,

hamar legyengül a test,

kell a biztonság, mi ellátunk

minden földi jóval.

Na, igazából ne ezek miatt ne menj el,

szerintem jól ellennél, nem vagy ijedős fajta,

negyven napig tűrted étlen-szomjan,

bírod az egyedüllétet,

meg nem is vagy egyedül.

Az az igazság, mi fogunk félni,

mi leszünk szomorúak, magányosak nélküled,

éhesek, szomjasak jelenlétedre.

Lackfi János (1971-    ), József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, 

Nyugat-kutató, fotós.