Vándorlásunk születésünk pillanatában elkezdődik
Csupán az elmúlás csendjében tehetjük le terheinket
Útunk kanyargós, nehéz terepen vezet át, haszontalan,
Felesleges lommal tömött hátizsák alatt fulladozunk.
Az égi átjáró amikor megnyílik meztelenül léphetjük át
Épp úgy, mint mikor mezítelenül e földre megszülettünk.
E világba nem hozhattunk semmit, világos hogy
Ki sem vihetünk belőle még egy maroknyit sem.
Itt kell hagyni pénzt, autót, lakást, órát, ékszert, cicomát
Mindent amiért annyit fáradoztál, ami után sóvárogtál
Csupán egyetlen gazdagság vihető át amit itt másoknak
Önzetlenül, magadról megfeledkezve elosztogattál.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/351857
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése