Az ifjú lélek ha világba lép,
Mint nap, fényárban lát mindent körében,
Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,
Miről lopott sugár reng gazdag ékben.
Boldog, ha megbékélve a világgal,
Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Azt tartja, Isten mása minden ember,
Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,
Ördögnek nézi csalt kebel dühével.
Boldog, ki megbékélve a világgal
Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Csillagnak tartja a lány szerelmét,
Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,
Míg eszmél s porban látja istenségét.
Boldog, ki megbékélve a világgal,
Csillag helyett beéri jó parázzsal.
Ki is gondol, függvén a hókebel
Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?
Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt
Hideg kebellel végig boncolátok.
Boldog, ki megbékélve végzetével,
Élvezni tud a perc költészetével.
Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (1823-1864), magyar költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy
Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Fő műve: Az ember tragédiája.
Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Fő műve: Az ember tragédiája.
A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja. Magyar középnemesi családba született,
felmenői között több neves személy is volt.
felmenői között több neves személy is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése