Néhanapján kilátogatok a temetőbe, mintha
Szólítanának az eltávozott szeretteim.
Az emlékezés tárházának kulcsa kattan
A régi rozsdás zárban, előbújnak kedves
És fájó történések, szavak, mulasztások
Hiábavalóság már gyötrődni ezeken
Hagyjuk őket ott ahová már végleg tartoznak.
Minden ember lelkében van egy kis temető
Mélyen elásva porladnak régi csontvázak.
Az idő sok sebet begyógyít, de ha még se tenné
Bízzuk őket Arra, Ki mindent bölcsen intéz.
S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/338291
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése