Az évek, évtizedek, kinek mennyi
Adatott villámgyorsan tovarepülnek,
Mintha nem is lettek volna.
Gyűjtögettünk szorgalmasan,
Rakásra halmoztunk minden
Lomot, kacatot, mit értékesnek
Gondoltunk.
A hiábavalóságnak építettünk,
Mit az elmúlás szele
Nyomtalanul széjjel szórt
A nagyvilág bugyraiban.
Útnak indulunk egyszer
Mindannyian.
Üres kézzel jöttünk,
Üres kézzel is fogunk távozni innen.
Csillogó palotából is csak régészek
Által kiásott romok hitvány omladékai
Maradnak, okulásul az utókornak.
Siker, hírnév mulandó, az emlékezet
Hamar kihűlő nyomát belepi az idő pora,
Nem kímélve egykori viselője nagyságát.
Vagyon, gazdagság, bankszámla
Mit használ az élet végénél,
Nem válthatjuk vissza évekre,
De mégcsak pillanatokra sem.
Egyedül a szeretet,
Mit másoknak adtál az marad itt utánad.
Egyedül a szeretet,
Mit másoktól kaptál kísér el végső utadon.
Harmati Gyöngyi
S.D.G.
Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/348086
További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése