 |
| saját fotóm: Egy nagy városban...(H.Gy.) |
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával.
A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az
utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon,
utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon,
a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet! - mondta a barátja.
- Ekkora zajban, hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
-Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt. - mondta az indián.
- Ez őrültség! - mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány
bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett:
- Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem! - válaszolt az indián.
- Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
- Nem, nem lehetetlen! -hitetlenkedett tovább a barátja.
- Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb Neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, a körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak,
még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érméket.
- Érted már? - kérdezte az indián a barátját.
- Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint egy tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet! - mondta a barátja.
- Ekkora zajban, hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
-Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt. - mondta az indián.
- Ez őrültség! - mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány
bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett:
- Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem! - válaszolt az indián.
- Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
- Nem, nem lehetetlen! -hitetlenkedett tovább a barátja.
- Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb Neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, a körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak,
még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érméket.
- Érted már? - kérdezte az indián a barátját.
- Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint egy tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt
mégis meghallotta.
Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni.
Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni.
(Forrás: Internet)
A teljes évre szóló 52 motiváló, erő adó, bátorító történet az alábbi linken olvasható:
A békesség szigete: REMÉNYSUGÁR (abekessegszigete.blogspot.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése