Együtt álltunk a greenwichi csillagvizsgáló előtti pázsiton a barátommal, Frank Jeffriesszel. A barátom negyvenhat éven át teljesített szolgálatot ebben az intézményben. Csendben, tisztelettel hallgattam, amint ez a nagy tudású ember a Föld tökéletes pontosságú forgásának titkáról beszélt. Beszélt arról a hihetetlen sebességről, amivel a Földünk a térben száguld, majd a Földünkhöz közeli bolygókról, arról az elképesztő tömegvonzásról, amit gyakorolnak a közeledtükben és távolodásukban. Mindamellett a Földünk méltóságteljesen száguld az űrben. Tévedhetetlen pontossággal osztogatja nekünk a nappalokat és éjszakákat, évezredenként csupán a másodperc töredékével mérhető eltéréssel.
De a Földünk forgásának pontosságánál még lenyűgözőbb a térben való mozgása, amely meghatározza az éveket. A roppant pályáján elliptikus kört ír le a Nap körül. Így haladva, 29,76 km/sec sebességgel, alig ezredmásodpercnyi eltérés észlelhető évezredenként.
Gondolkodjunk ezen! Lehetséges volna az, hogy ilyen pontosság, egyensúly és összhang a vak véletlen, zűrzavar vagy kozmikus esemény eredménye volna? Nem! Ez a csodálatos egyensúly kiterjed az egész Naprendszerünkre... Nemcsak a kilenc bolygónk, hanem azok harmincegy holdja is tökéletes egyensúlyban van... Mindegyikük engedelmeskedik a Teremtőtől megállapított törvénynek. Mindegyik tiszteletben tartja az erőt, amely vezeti.
(Részlet George E. Vandeman „A fellázadt bolygó” című könyvéből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése