Dr. Vankó Zsuzsanna: Az ember értéke...Gondolatok a 2024. év küszöbén

 Van-e értéke az embernek, értékesnek tekinthető-e  akár csak egyetlen emberi élet is?
                                       Gondolatok a 2024. év küszöbén

„Uram, micsoda az ember, hogy tudsz felőle, az ember fia,  hogy gondod van rá? 
Olyan az ember, mint a lehelet, napjai,  mint az átfutó átnyék.” (Zsolt 144,3–4)

Az univerzum roppant nagyságához vagy bolygónk jelenleg több mint 8 milliárd lakosához
képest egy ember élete, sorsa szinte semminek, jelentéktelennek tűnik. Mulandó, mint a 

„lehelet”, könnyen szétoszlik, elillan, mint a pára. A történelem nagy időfolyamához mérve 

annyi csak, mint egy „átfutó árnyék”.
     Mintha semmilyen értéket nem képviselne az ember, illetve az emberi élet mai világunk
zord állapotai közepette. Meg sem rendülünk már a számok hallatán, hogy mennyien haltak 

meg a háborúban, katonák és civilek, mennyien pusztultak el természeti katasztrófákban,
mennyi arctalan, névtelen migráns fulladt megint a tengerbe, mennyien élnek mély,
kilátástalan nyomorban, hontalanságban, hajléktalanságban.
      A második világháború küszöbén, 1938-ban született Reményik Sándor Így emlékszem
című verse. Részletet idézek belőle, mert hasonló életérzés kerít ma hatalmába minket is:

Uram, kimondhatatlan rettegéssel
Nézem, hogy indul teremtett világod
Szakadni szerteszéjjel –
Hogy indul válni vérré és üszökké,
Amelyből nincsen feltámadás többé.
Szívszorongva számlálom mindenütt
 Közel és távol szeretteimet…

     Ha ezen a háttéren – a fent idézett zsoltárversre utalva – azt valljuk, hogy Istennél minden
emberi élet számít, értékes minden egyes ember, akkor kétkedő kérdések és lázongó gondolatok
merülnek fel: Hol van Isten – ha egyáltalán létezik –, miért nem védi meg az embereket, az
ártatlan gyermekeket, miért nem akadályozza meg a rettenetes tragédiákat, ha valóban mindenható,
ha megtehetné?

     Sok ember él olyan elvárásokkal Isten felé, mint amilyeneket az alábbi vers megfogalmaz:

Uram, tedd, hogy az éjszaka 

ne legyen sötét, nagyon félek.
Uram, tedd, hogy a nappal
ne legyen világos, így
mindenki láthat. 

Uram, tedd, hogy a betegség
ne legyen ember, 

ne kelljen szóba állni vele. 

Uram, tedd, hogy a baj
ne legyen állat, ne tudjon 

belemarni a húsomba.
Uram, tedd, hogy 

a halál ne legyen 

tárgy, ne kelljen megfogni
és odébb rakni otthon.
Uram, tedd, hogy az emberek 

bűnösök maradjanak,
nem tudnék másképp 

a szemükbe nézni. 

Uram, tedd, hogy a megbocsátás
olyan legyen, mint a levegő, 

hadd lélegezze be bárki, 

aki keserűen felsóhajt.1

     Sok ember szeretné, ha Isten rendre megakadályozná az „amit vet az ember, azt aratja” 2
 törvény érvényesülését. Szabadon cselekedhessen az ember bármit, bármiféle gonoszt,
Isten pedig jöjjön, tüntesse el annak törvényszerű következményeit. Isten együtt érez
minden emberi szenvedéssel, erkölcsi lényéből fakadóan.3 Szeretne minden embernek segíteni,
mindenkit megmenteni. Ahogy az Írás mondja: „Isten azt akarja, hogy minden ember
megmentessék, eljusson az igazság megismerésére.” 4 Tudja viszont, hogy a megoldás nem
az emberek által elkövetett cselekedetek következményeinek az elhárításában rejlik. A gonosz gyümölcsöket termő gyökér eltávolítására van szükség. A szívben fészkelő önzésből,
énközpontúságból kell kigyógyítani az embert, hogy az erkölcsi igazság, a felebarát iránti,
szívből jövő szeretetszolgálat készsége foglalja el a helyét. 

Ennek a változásnak az előidézése azonban még Isten számára sem egyszerű feladat, mivelhogy
az ember a szabad választás képességével rendelkező, magas rendű lény. Azoknak tud Isten
segíteni,  akiket mindezek belátására, valamint gyógyulásuk érdekében, vele való önkéntes,
szövetségi együttműködésre tud késztetni. A végső, egyetemes ítélet során Isten minden egyes
emberi élettel elszámol majd, nyilvánvalóvá fogja tenni, miért nem tudott mindenkit megmenteni. Ugyanakkor igazságot szolgáltat minden ártatlanul szenvedőnek.5

     Isten állandó és különleges figyelmet fordít mindazokra, akik nála keresnek menedéket, akik szövetségre lépnek vele, a legkisebbekre is közülük, azokra is, akik az emberek szemében jelentéktelennek tűnnek. Folyamatosan fáradozik azért, hogy lelkükben igazzá váljanak,
személyiségük kibontakozzék, a legkedvezőbb irányba fejlődjék, és a külső nehézségek,
veszedelmek közepette is éberen ügyel rájuk.      

     Néhány ígéret példaképpen: „Az Úr szemmel tartja az őt félőket, kegyelmében bízókat, hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket.” „Nemde két verebecskét meg lehet
venni egy fillérért, de egy sem esik a földre azok közül a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig
még a fejetek hajszálai is számon vannak tartva. Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok!” 7 Külön ígéretek szólnak arról, hogy az emberi történelem Jézus visszajövetelét megelőző legsötétebb, legnehezebb időszakában is Isten biztos oltalom alá helyezi a benne bízókat: „Mivel te megtartottad az én állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, és megpróbálja e föld lakosait.” 8 „Teremteni fog az Úr… [övéi] fölé nappal

felhőt és ködöt, lángoló tűznek fényességét éjjel, mert az egész dicsőségen oltalma lesz. Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, oltalom és rejtek, szélvész és eső elől.” 9 

    Jézus isteni hatalommal és dicsőséggel való megjelenésekor pedig – ami a végső szabadítást
hozza számukra – így örvendeznek: „Íme, a mi Istenünk, akit mi vártunk, aki megtart minket, ő az
Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában.”10

    Az emberiségre váró nagy megrázkódtatások félelmével szemben – amelyekről ma oly sokat
hallunk mindannyian – ez az egyedüli reménység, amely nem csal meg.

Vankó Zsuzsa
-------------------------------------

1 Vörös István: VI. Zsoltár, amit a Credo című folyóirat közölt (2023/1., 58. o.).
2 Bibliai idézet, Galata levél 6,7. 

3 Lásd pl. Ésaiás könyve 63,9; Máté evangéliuma 25,40.45.
4 Timótheushoz írt 1. levél 2,4; pontosított fordítás szerint.
5 Zsoltárok könyve 33,18–19
6 Utalás a keleti piacokra, ahol párban árultak madarakat élelmezés céljára.
7 Máté evangéliuma 10,29–31 pontosított fordítás szerint.
8 Jelenések könyve 3,10. 

9 Ésaiás könyve 4,4–5.
10 Ésaiás könyve 25,9