Martin Luther: Erős vár a mi Istenünk...(József Attila fordításában)

 

Erős vár a mi Istenünk,

Kemény vasunk és vértünk.
Inségben együtt van velünk,
Megvált és harcol értünk.
Kél az ősi rossz,
Bajvető gonosz,
Csel vad fegyvere,
Erőszak ővele,
A földön ő az első.
 

Önnön erőnk csak délibáb
És bizony esnénk esten.
De harcba küldte Egy Fiát
Értünk maga az Isten.
Kérded-é, ki az?
Jézus, az igaz.
Sok had, Egy a fő,
Nincs Isten más csak Ő,
Krisztus a Győzedelmes.
 

S ha földön ördög nyüzsgene
És elnyelni akarna,
Meg nem riadnánk - ellene
Győz hitünk diadalma.
A világi úr
Tombolhat vadul,
Semmit sem tehet,
Ő megítéltetett.
Megrendül egy szavunkra.
 

Él, áll az ige igazul,
Akárki vesse-hányja.
Táborainkra száll az Úr
Szent Lelke, adománya.
Jóhír, nő, család,
Jószág, test, világ
Veszhet, vihetik
Veszendő kincseik', -
Miénk marad az ország.

(József Attila fordítása)

Erős vár a mi Istenünk, Luther Márton német evangélikus korálja, amelyet 1527 és 1529 között írt. A szövege a 46. zsoltár parafrázisa. Ezt a dalt a reformáció egyik legkedveltebb énekének tartják, és mozgósító hatása miatt a “harci dalának” is nevezik.