 |
| saját fotóm: Piros rózsák...(H.Gy.) |
Lacika szepegve ment be a konyhába:
- Megint vérzik az ujjam, mama! – Kapott egy papírzsebkendőt, de az anyja szigorúan szólt hozzá:
- Megmondtam, Lacika, ha folyton hozzányúlsz a sebhez, akkor sokáig nem gyógyul be.
Sári jött haza, ledobta könyveit az asztalra, és mindjárt elkezdte volna a beszámolót, ha Lacika oda nem állt volna elébe:
- Nézd Sári, megint vérzik…
- Azt ne várd, hogy sajnáljalak! Láttam, tegnap is elkapartad a sebet, úgy látszik, ma is. Persze, hogy vérzik, ha nem engeded begyógyulni! És ráadásul el ne kezdj sírni!
- Mi volt ma az iskolában Sárikám? – kérdezte az anya.
- Jaj, mama, Joli azt hiszi, úgy bánhat velem, mint valami ócska cipővel. Múlt héten rám sem fütyült, most meg azt akarja, legyünk barátnők…
- De Sárikám, mi rossz van abban? Eddig is azok voltatok, és Joli már bocsánatot kért tőled azért, hogy nem hívott meg a születésnapjára.
- Hát persze – vonta meg a vállát Sári -, mivel korábban mondtam neki, hogy a nagymamához utazunk éppen akkor. De ha újra megkérdezte volna, megmondtam volna, hogy változott a programunk. Eh, nem is akarta, hogy ott legyek…
- Sárikám, gondolod, hogy jól van ez így, régi sérelmet tartasz nyilván. – Magához ölelte Lacikát, aki ott állt közöttük. – Te is ugyanezt teszed, mint Laci! Fölkaparod a sebedet, pedig akkor sohasem gyógyul be, sőt fertőzés is kerülhet bele! Végülis Jolival elég régóta tart a barátságotok, nem? Sári dadogott.
- De-de-de…lehet, hogy igazad van, mami, én is úgy tettem most mint Lacika!
- Te is megvágtad az ujjadat? – csodálkozott a kicsi.
- Nem az ujjamat, hanem a szívemet. De ez sem jó kifejezés, nekem az érzéseim sérültek meg. És azért nem gyógyultak, mert én is folyton azzal foglalkoztam.
- De nekem már nem vérzik –szedte le ujjáról a papírzsebkendőt Lacika – talán a tied is begyógyul, Sári!
- Egészen bizonyosan – válaszolta a mama, és Sárira mosolygott, aki hirtelen jókedvében fölkapta kisöccsét, és azt mondta:
- Látod Lackó, tőled is lehet tanulni! – Anyjának pedig odasúgta: - Igazad van , a sértett önérzet rossz tanácsokat ad! És különben még meg kell tanulnom az aranymondást, amelyben, ha jól emlékszem, szintén ilyesmiről van szó. Hozom a Bibliámat!
És olvasta: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is!” (Kol. 3:-13)
Ebéd után azt mondta még anyjának:
- Úgy szégyellem ezt a buta önérzeteskedést, mami! Mert az még rosszabb volt, mint amire az apostol figyelmeztetett, én nem akartam vagy nem tudtam megbocsátani! Meg is mondom Jolinak holnap. Vagy…
- Tudod mit, nem lakik messze, menj hozzá el még ma!
(A zárba illő kulcs c. könyvből)
