2018. május 14., hétfő

Nem gyógyuló sebek...

saját fotóm: Piros rózsák...(H.Gy.)

Lacika szepegve ment be a konyhába:
- Megint vérzik az ujjam, mama! – Kapott egy papírzsebkendőt, de az anyja szigorúan szólt hozzá:
- Megmondtam, Lacika, ha folyton hozzányúlsz a sebhez, akkor sokáig nem gyógyul be.
Sári jött haza, ledobta könyveit az asztalra, és mindjárt elkezdte volna a beszámolót, ha Lacika oda nem állt volna elébe:
- Nézd Sári, megint vérzik…
- Azt ne várd, hogy sajnáljalak! Láttam, tegnap is elkapartad a sebet, úgy látszik, ma is. Persze, hogy vérzik, ha nem engeded begyógyulni! És ráadásul el ne kezdj sírni!
- Mi volt ma az iskolában Sárikám? – kérdezte az anya.
- Jaj, mama, Joli azt hiszi, úgy bánhat velem, mint valami ócska cipővel. Múlt héten rám sem fütyült, most meg azt akarja, legyünk barátnők…
- De Sárikám, mi rossz van abban? Eddig is azok voltatok, és Joli már bocsánatot kért tőled azért, hogy nem hívott meg a születésnapjára.
- Hát persze – vonta meg a vállát Sári -, mivel korábban mondtam neki, hogy a nagymamához utazunk éppen akkor. De ha újra megkérdezte volna, megmondtam volna, hogy változott a programunk. Eh, nem is akarta, hogy ott legyek…
- Sárikám, gondolod, hogy jól van ez így, régi sérelmet tartasz nyilván. – Magához ölelte Lacikát, aki ott állt közöttük. – Te is ugyanezt teszed, mint Laci! Fölkaparod a sebedet, pedig akkor sohasem gyógyul be, sőt fertőzés is kerülhet bele! Végülis Jolival elég régóta tart a barátságotok, nem? Sári dadogott.
- De-de-de…lehet, hogy igazad van, mami, én is úgy tettem most mint Lacika!
- Te is megvágtad az ujjadat? – csodálkozott a kicsi.
- Nem az ujjamat, hanem a szívemet. De ez sem jó kifejezés, nekem az érzéseim sérültek meg. És azért nem gyógyultak, mert én is folyton azzal foglalkoztam.
- De nekem már nem vérzik –szedte le ujjáról a papírzsebkendőt Lacika – talán a tied is begyógyul, Sári!
- Egészen bizonyosan – válaszolta a mama, és Sárira mosolygott, aki hirtelen jókedvében fölkapta kisöccsét, és azt mondta:
- Látod Lackó, tőled is lehet tanulni! – Anyjának pedig odasúgta: - Igazad van , a sértett önérzet rossz tanácsokat ad! És különben még meg kell tanulnom az aranymondást, amelyben, ha jól emlékszem, szintén ilyesmiről van szó. Hozom a Bibliámat!
És olvasta: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is!” (Kol. 3:-13)
Ebéd után azt mondta még anyjának:
- Úgy szégyellem ezt a buta önérzeteskedést, mami! Mert az még rosszabb volt, mint amire az apostol figyelmeztetett, én nem akartam vagy nem tudtam megbocsátani! Meg is mondom Jolinak holnap. Vagy…
- Tudod mit, nem lakik messze, menj hozzá el még ma!

(A zárba illő kulcs c. könyvből)

2018. május 13., vasárnap

Pecznyík Pál: Mi az Ige?

saját fotóm: Biblia a fűben...(H.Gy.)
Isten igéje a hívők hű arcképcsarnoka, Abban látja meg arcát, az élet vándora.
Isten igéje, míg élünk, lelkünk hű tüköre, Azért kaptuk, hogy naponta, hittel nézzünk bele.
Isten igéje mint tűzláng, úgy lobog, szüntelen. Megtisztít, de nem hamvaszt el, Ne aggódj hát szívem.
Isten igéje mint mécses, utunkra fényt terít, Hogy e fénynél hazaérjen, akit honvágy hevít.
Isten igéje teljesség, örök az, végtelen, Azt csak a hit foghatja fel, s nem véges értelem.
Isten igéje tápláló, áldott lelki kenyér, Lelkünk táplálkozik vele, amíg a mennybe ér.
Isten igéje intő bot, mellyel tanít, nevel, Hogy a drága lelki nyájból, senki ne vesszen el!
Isten igéje, drága mag, amely szívünkbe hull, Gyümölcseit várja Urunk, hálaáldozatul.
Isten igéje, példatár, sok példával tele, Példáiból merít erőt ma is, sok gyermeke.
Isten igéje, csodás könyv, örökélet könyve, Örök életre vezérel, ha mi hiszünk benne.
Isten igéje, olvasmány, olvasd, amíg lehet, Megmutatja lelki ruhád milyen, S milyen lehet.
Isten igéje hűs forrás, lelket üdít vize, Aki e forrásból iszik, lelke mindig üde.
Isten igéje iránytű, mely felfelé mutat, Soha nem téved el, kinek úti célt ez mutat.
Isten igéje hajósnak világítótorony. Kis hajója szét ne essen, szirten, zátonyokon.
Isten igéje útjelző tábla az útfélen, El ne tévedjen a vándor, égi célba érjen!
Isten igéje mézédes, aki csak ízleli, Egyre jobban kívánja azt, más nem is kell neki.
Isten igéje hatalmas sziklazúzó pöröly, Javunk munkálja akkor is, ha minket összetör.
Isten igéje nem más, mint a Szent Isten maga, Gyermeke javát szolgáló, áldott Édesatya!
Isten igéje éles kard, mely véd, de támad is, Boldog, ki azzal vív csatát, mert győzhet százszor is.
Isten igéje, magad vagy, Megváltónk, Jézusunk, Te a kezdet és Te a Vég, Előtted hódolunk!

Pecznyik Pál (1920-2017) népi költő
Ézsaiás 45:8 „Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből!
                       Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele!...”

2018. május 11., péntek

Michelangelo: ÉLETEM IMMÁR...

saját fotóm: Fehér trombiták...(H.Gy.)



Életem immár lassankint elér, törékeny bárkán, tenger viharán át, a közös révébe, ahol számadását adja jó s rossz tettéről, ki betér. Most látom, a szenvedélyes szeszély, mely bálványommá a művészet álmát tette, valójában milyen sivárság, s milyen kín a vágy annak, aki él. Szerelmi álmok, hiúk, üresek! mi lesz most, hogy két halál is közelget? Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám. Már nem nyugtat meg véső és ecset, egyet kivánok; az égi szerelmet, mely karját tárja felénk a keresztfán. Michelangelo Buonarroti, teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni; (1475-1564),
az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak.

Luther Márton: Igaz vagy hamis Isten?

saját fotóm: fehér szirmok...(H.Gy.)










"Jól kérdezd ki és vizsgáld meg szívedet és 
majd meglátod,hogy egyedül 
Istenen csüng-e vagy sem. Ha olyan a szíved, hogy csupa jót remél Tőle
különösen nyomorúság és ínség idején, sőt Istenen kívül mindenről le tud
mondani és mindent tud nélkülözni, akkor az egy igaz Isten a te istened.
Viszont ha valami máson csüng, inkább vár attól jót és segítséget, mint
Istentől, s nem fut hozzá, hanem menekül Tőle...akkor valami más, hamis
istened van."

Luther Márton (1483-1546), protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor.
Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára.
 

Misszió a szeméttelepen..(1-4 rész)

Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 48. számában
www.nyitottszemmel.hu


Ki cserélné fel jómódú, sikeres életét egy szemétszedő mindennapjaira, elegáns köreit lecsúszott emberek társaságára? És ha mégis, mi indítja erre? 
Dr. Kovács Imre menő üzletember volt, amikor az élete értelme után kutatva bibliatudományt kezdett tanulni. Azután egy hulladéktelepen folytatódott a karrierje. Doktori titulussal a neve előtt, két egyetemi diplomával
elment kukásnak. És ott, a Budapest VIII. kerületi szeméttelepen kincsekre talált. 


1. rész:
https://www.youtube.com/watch?v=jq01TAT7xik
2.rész:
https://www.youtube.com/watch?v=77hILuCWrt8
3.rész:
https://www.youtube.com/watch?v=U2srZ4YxZr8
4. rész:
https://www.youtube.com/watch?v=f8pX8KOphVg



Aki keresett és talált...(Interjú Dr. Kovács Imrével)
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/05/aki-keresett-es-talaltinterju-dr-kovacs.html

2018. május 10., csütörtök

AKI KERESETT ÉS TALÁLT...(Interjú Dr. Kovács Imrével)

saját fotóm: Téli táj...(H.Gy.)


Ki cserélné fel jómódú, sikeres életét egy szemétszedő mindennapjaira, elegáns köreit lecsúszott
emberek társaságára? És ha mégis, mi indítja erre?
Dr. Kovács Imre menő üzletember volt, amikor az élete értelme után kutatva bibliatudományt
kezdett tanulni. Azután egy hulladéktelepen folytatódott a karrierje. Doktori titulussal a neve előtt,
két egyetemi diplomával elment kukásnak. És ott, a Budapest VIII. kerületi szeméttelepen kincsekre
talált. A hajdani gyógyszer-kereskedőt, az egykori utcatakarítót, aki most egy teológiai főiskolán
oktat, Király Boglárka hívta meg beszélgetni.


http://4d.rtvslo.si/arhiv/szines/174445546


Misszió a szeméttelepen (1-4 rész)
https://abekessegszigete.blogspot.hu/2018/05/misszio-szemettelepen1-4-resz.html

Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 48.számában
www.nyitottszemmel.hu 

2018. május 9., szerda

Harmati Gyöngyi: 5. rész - Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

                                              Mai kérdések - Bibliai válaszok sorozat




Van-e a Bibliának válasza a mai, modern kor emberének kérdéseire? Időszerű-e
a Szentírás üzenete napjainkban is, erre keressük a választ! 
 Pál apostol ezt a Rómabeliekhez (15:4) írt levelében így fogalmazza meg:
"Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes
t
űrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen."
Sorozatunknak ebben a részében arra a kérdésre keressük a választ, hogy lehetséges-e,
érdemes-e jónak lenni ebben a posztmodern világban?

            Lehet-e jónak (jóságosnak) lenni a mai világban?

Megjelent a Holnap Magazinban: https://holnapmagazin.hu/cikkek/68186/

Nemrégiben olvastam egy verset, melynek címe: Kérdés és Kálnay Adél (1952-  )
magyar pedagógus,  József Attila-díjas költ
ő, író tollából származik. A vers kezdő és
zárósora volt,  
ami különösen megszólított és elgondolkodtatott. Így hangzik:
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
A mai kérdések-Bibliai válaszok sorozat el
őző részeihez hasonlóan most is egy figyelemre méltó és aktuális témával szeretnénk foglalkozni. Mielőtt a kérdés
kibontásának neki kezdenénk, olvassuk el a teljes verset!

Kálnay Adél: Kérdés 
Poldijoe fotója...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között h
űnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?  



                  Ha feltennénk a kérdést egy iskolában a gyerekeknek, hogy milyen emberek szeretnének
lenni feln
őtt korukban. Vajon milyen válaszokat kapnánk? Hányan válaszolnák, hogy inkább
nagy emberek (sikeresek, gazdagok, híresek mai szóval celebek) szeretnének lenni. Ady Endre
1913-ban 
A perc-emberkék után c. versében, már több, mint 100 évvel ezelőtt írta: "Most perc-emberkék dáridója tart". Vajon választaná-e valaki, hogy ő mégis inkább jó ember szeretne lenni? Reményeim szerint igen!
De mit is értsünk a jó, a jóságos fogalma alatt, vajon mit is takar pontosan? A jó fogalma: talán, leginkább az ellentéte a rossz alapján járható körbe. A jó ember segítőkész, nem bánt senkit sem szóval sem cselekedettel, sőt még gondolatai és az indítékai szintjén sem.  Azonban nemcsak a hozzá jó és kedves emberekhez viszonyul így, hanem azokhoz is akik ezzel ellentétesen
viselkednek vele. Érezzük, hogy itt már a jónak, jóságnak egy magasabb dimenziói nyílnak meg el
őttünk. Erről szól a Hegyibeszédben Jézus:
"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat (jót kívánjatok nekik), akik titeket átkoznak,
 
jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Máté 5: 44) Ezt egészíti ki Jakab apostol (4:17):
"Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, b
űne az annak." Ebben az Igében pedig azzal szembesülünk, ha ugyan nem bántunk meg senkit sem, de jót sem teszünk vele már az is
b
űn, a mulasztás bűnébe estünk.  Pál apostol írja az Efézusbelieknek (2: 10) az egyik Levelében:  "Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre
elk
észített az Isten, hogy azokban járjunk." Ebből az Igéből is egyértelműen kiderül számunkra, hogy
a j
ó, a jóság kézzelfogható cselekedetekben nyilvánul meg, mellyel embertársaink boldogulását segítjük elő. A jó szándék ugyan szükséges, de önmagában mégis kevés. Bizonyára szembesültünk már azzal, hogy a legjobb jószándék, jóakarat mellett sem sikerült mindig a jót megtenni, illetve számos esetben félresikerült, balul ütött ki. Az emberi életnek ezt kettőségét
is j
ól ismeri a Szentírás: "Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó, mert
az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom." (Róma 7: 18)

Mi hát a me
goldás a Biblia szerint?  "Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: "( Fil. 1: 6 ) és az   "Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél." (Lukács 18: 27) igékből kiderül, hogy csak Isten segítségével, az Ő útján járva, Neki engedelmeskedve tudjuk
a j
ót megtenni.

                 A Szentírásban számtalan igét olvashatunk a jóról, ezek közül néhányat idézzünk most
fel a teljesség igénye nélkül, bátran lehet a felsorolást folytatni!
- Jézus pedig monda néki (a gazdag ifjúnak): Miért mondasz engem nak? 
Senki sem , csak egy,
az Isten. 
(Márk. 10: 18)
- Avagy megveted az 
ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván,
hogy az
t, hogy  Istennek  jósága  téged     megtérésre indít?  (Róma 2: 4)
Mivelhogy ízleltétek (megtapasztaltátok), hogy jóságos az Úr. (1.Péter 2: 3)
- De a Léleknek gyümölcse, mely a kívánatos jellemtulajdonságokat sorolja fel: szeretet, öröm, békesség, béket
űrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség." (Galata 5: 22)
„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki
a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.” 
(3. János 1:11) 
"Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét."  (Ésaiás 1:17).  Az árvák, özvegyek a legkiszolgáltatottabb emberek
voltak, abban az id
őben még nem működött a szociális háló, nem volt özvegyi nyugdíj, árvaellátás stb., ezért Isten különösen a figyelmünkbe ajánlja őket. 

Juhász Gyula (1883-1937) költőtől származik ez az idézet:  
"Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban!
Jóságversenyt még nem rendeztek soha."
           

Ezen az
idézeten elgondolkodva az én képzeletbeli jóságlistámra felkerült: 
Dr. Albert SchweitzerTeréz anya, aki India szegényeit ápolta (halálának napja, szeptember 5.-e
a jótékonyság világnapja), 
Jean Henri Dunant (1828-1910), svájci üzletember, aki a háború
borzalmain elszörnyülködve, a sebesült katonák megsegítésére létre hívta a Nemzetközi Vöröskereszt szervezetét.  
Florence Nightingale (1820-1910) a gazdag bankárcsaládba született lány, aki 17 évesen egy este Isten hangját hallotta,  amint egy különleges küldetést bíz rá. Florence ezt a betegek és sérültek ápolásában lelte meg, ezért úgy döntött, hogy felbontja jegyességét R. M. Milnes báróval és teljes életét a betegek, szenvedők megsegítésére áldozza. Miután egy  poroszországi Diakonisszaképző Intézetben kitanulta az akkor e téren létező  tudást, egy női kórházban lett főnővér Londonban. 1854-ben önként jelentkezett a krími háborúban megsérült brit katonák ápolására, és
Isztambulba utazott, itt 
őt nevezték ki egy katonai kórház ápolószemélyzetének vezetőjévé.
A férfi orvosok ellenséges viselkedése is nagymértékben nehezítette az életét. A kórház nyomorúságosan piszkos és elhanyagolt volt, de 
ő kitartóan nekilátott a munkának,
gondoskodott a betegekr
ől.  Az általa bevezetett reformoknak köszönhetően a kórházban a halálozási arányszám: 42% - ról 2 %-ra csökkent. Sok időt töltött minden egyes kórteremben és minden egyes sebesülthöz odament. Éjszakai körútjain vigasztalta a betegeket, ők ragasztották rá „a lámpás hölgy” nevet.   Florence  egyik leghíresebb mondása ez volt: „Sosem kerestem kifogásokat, és soha nem is fogadtam el kifogást.”  Az ő életének példája  is arra tanít bennünket, hogy: Ne arra figyeljünk mihez nincs tehetségünk vagy anyagi  lehetőségünk, használjuk azt, amink van, amit már megkaptunk Istentől. Minden év május 12-én, Florence születésnapján ünneplik világszerte az Ápolónők Nemzetközi napját. Ne keseredjünk el, hogy mi nem tudunk ehhez hasonló hatalmas dolgokat cselekedni.  A világban sokan éltek és élnek ma is, akik a jóság egyszerű, hétköznapi tetteit teszik önzetlenül, ők tartják össze ezt a szétesni akaró, önző világot.
Róluk így ír elmélkedésében Marcus Aurelius római császár:  
Poldijoe fotója...


"Van olyan ember, aki, ha embertársával jót tett, azonnal kész
a hálát számlázni. Van olyan, aki ezt ugyan nem teszi meg, de
azért befelé mégiscsak adósának tekinti a másikat, s nagyon
is tudatában van jótéteményének. Más viszont egyáltalában
nem tartja számon,
amit tett, hanem hasonlatos a fürtöt term
ő
sz
őlőtőkéhez, mely, ha egyszer meghozta gyümölcsét, semmi
m
ást nem kíván többé. A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott,
a kutya,
  ha vadra bukkant, a méh, ha mézet gyűjtött, nem veri
dobra tettét, hanem tovább folytatja áldásos munkáját, mint
ahogyan a sz
őlőtő, ha eljön az ideje, ismét meghozza a maga fürtjét."

Sík Sándor (
1889-1963) tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész, Tedd a jót! című versében
a jónak cselekvését egy soha meg nem szűnő életprogramként tárja elénk.

Tekintet nélkül arra, hogy
Másoknak tetszik
Vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem,

Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e

Sikere vagy nem,

Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig, szüntelen ez legyen
A programod!



         A Szentírás világosan tanítja, hogy nem Istentől származik a rossz és a gonoszság. A világban látott, tapasztalt sokféle nyomorúság, békétlenség, háború, betegség, halál Isten szeretettörvénye elleni lázadás következtében szabadult rá a Földre. (Erről E.G.White: Pátriárkák és Próféták című könyvének első 4 fejezetében olvashatunk bővebben. Lásd a Függelékben.) Isten mindent jónak,
sőt igen jónak teremtett, amint azt  1. Mózes 1. fejezetében olvashatjuk. Akkor azt kérdezheted,
hogy most miért nem ilyen? 
Prédikátor könyvében (7: 29) így vall Salamon király erről: "...Isten teremtette az embert igaznak, ők pedig kerestek sok kigondolást." Nemcsak az ember lelkében, de az ember lelkéért is folyik egy nagy küzdelem a jó és a rossz erői között. Ahogyan Florence Nightingale engedelmeskedett Isten hívásának úgy mi is engedelmeskedhetünk, azzal,
hogy saját környezetünkben következetesen tesszük a jóság egyszerű "csodáit". Melyek megnyilvánulhatnak egy mosoly, egy kézfogás, őszinte érdeklődés, apró figyelmességek
formájában. Valószínű, hogy  megszüntetni nem  tudjuk, de legalább mérsékel(het)jük valamennyire a rossz, önző cselekedetekből fakadó következményeket, negatív hatásokat.  A Bibliában, az 
Apostolok Cselekedeteiben (10: 38)  Jézusról írja az ihletett Ige, hogy: "A názáreti Jézust, mint kente fel az Isten Szentlélekkel és hatalommal, aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyított mindenkit, kik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt Ővele." Jézus szolgáló életet élt, személyválogatás nélkül, minden rendű és rangú emberrel fáradhatatlanul törődött. Az emberek meggyógyításával, testi jólétüknek előmozdításával együttesen a lelkük megmentése, örök életük biztosítása volt a legfontosabb számára. Élete a jóságos Istennek való engedelmesség szép példáját, követhető útját mutatja be a Földön minden korban élő embereknek, így nekünk is. Számomra egyértelmű, és remélem Neked is
Kedves Olvasó,
 hogy lehetséges, még ha nem is mindig könnyű jónak (egyre jobbnak) lenni egy rossz világban.
                                                                                                  Harmati Gyöngyi
                                                                                                          S.D.G.


FÜGGELÉK:
- E.G.White: Pátriárkák és Próféták c. könyv
- 1. fej.: Miért engedte meg Isten a bűnt?
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/1.htm
- 2. fej.: A teremtés:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/2.htm
- 3. fej.: Kísértés és bukás:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/3.htm
- 4. fej.: A Megváltás terve:
http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/pp/4.htm

Harmati Gyöngyi: Mindig van választás...

https://abekessegszigete.blogspot.com/2018/11/harmati-gyongyi-mindig-van-valasztas.html

Mai  kérdések - Bibliai válaszok sorozat előző részei itt olvashatóak: