"...mert akkor leszel jó szerencsés..."

saját fotóm...

Emlékezés keresztségem 13. évfordulójára....

Megtérésem történetéről már olvashattatok a Kürtszó 2018/3. számában, A tékozló leány hazatérése
címmel megjelent írásban. A pécsi gyülekezetben 2007. május 26.-án volt a keresztségem. Tizenhárom évvel ezelőtt kötött az Úr velem szövetséget, és én Ővele. Lelki útravalóul kapott keresztségi igém így hangzik: "Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek..." (Ésa. 42: 6)
Immár 13. alkalommal érzek múlhatatlan késztetést, hogy hálámat és köszönetemet, nemcsak négyszemközt a jó Istennek, hanem a gyülekezetünkben is kifejezzem, ahogyan Jeremiás könyvében is olvashatjuk:
"Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz 
volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem." (Jer. 20: 9)
Az idei évben a Koronavírus járvány miatt ezt nem tehetem meg, így született meg bennem a gondolat, hogy Veletek is, itt a Kürtszó oldalán megosszam végtelen, kifejezhetetlen örömömet és az ebből az alkalomból született versemet is. 

Számomra az idei év nemcsak a járvány miatt különleges, hiszen az "Idők jelei", a szemünk láttára kezdenek beteljesedni, hanem a tizenhármas szám miatt is. A világi, hétköznapi életben a 13-as számról a szerencsétlenség jut eszébe általában az embereknek. Nekem ezzel ellentétben viszont az, hogy mennyire is "szerencsés" vagyok, hogy már ennyi éve hordoz a jó Isten az Ő végtelen kegyelmével és türelmével. Igen, valóban szerencsés vagyok, de nem világi értelemben gondolva, hanem ahogyan Józsué könyvében olvashatjuk az első fejezet 7-8. verseiben. 

"Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz." (Józs. 1: 7-8)

A tékozló leány...

Cseppnyi újszülöttként megérkeztem e földi planétára.
Az érzékeim még nem fogták fel a teremtett világ ezernyi
Hangját, csodaszép színeit, édes-keserű illatát.
Még magatehetetlenül bámultam a világba.
Még nem tudtam semmi rosszat elkövetni.

Miközben napról-napra fejlődtem. Napról-napra
Nőtt bennem a mindentudónak gondolt értelem.
Óriásira dagadt és minden jót maga alá temetett.
Ó, bárcsak maradtam volna meg csecsemőnek.

Kaptam mindent, mi emberséges emberré tehet.
Kaptam ingyen, és ó jaj mit tettem vele?
Eltékozoltam, mintha örökké tartana.
Mintha nem kéne elszámolnom vele.
 

Tékozoltam időt, életerőt, egészséget.
Kedvező alkalmakat mulasztottam el örökre.
Vesztegeltem, mint a vakvágányra állított vonat.
Nem tudtam hová, merre induljak.

Csak azt tudtam innen el, menekülni amíg lehet.
Amíg bírok, amíg van hová, amíg még nem késő.
Még nyitva a kegyelem ajtaja, ki tudja meddig?
Még visszavár mennyei jó Atyám, még van remény.
Harmati Gyöngyi
        S.D.G.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

 

Fodor Ákos: Terepszemle...

A Földi Élet
nem büntetőtelep; csak
t e h e t ő azzá.



Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Fodor Ákos: Metaoptika...

saját fotóm: Tükörkép...(H.Gy.)

Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.

Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Fodor Ákos: Figyelmeztetés...

saját fotóm: Kanyarodó út...(H.Gy.)

Úgy beszélj, hogy tudd:
szavaid mély nyomokat
hagyhatnak benned!






Fodor Ákos (1945-2015) magyar költő és műfordító,
a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.

Márai Sándor: Van saját arcod?

"Már csak kevés embernek van saját arca - fiatalok, öregek, mind a tömegálarcot viselik,
mind ugyanazt mondja, egyformán viselkednek, és ennek a tömegnek talán tud a technikai forradalom, a szuperindusztriális világ élelmet, fedelet adni, de emberszabású embereket nevelni belőlük lehetetlen. Ez a félelmesség néhány évtized alatt valósult meg, és beláthatatlan, hová vezet."

Márai Sándor (1900-1989), eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik magyar író, költő, újságíró. (Posztumusz Kossuth-díjas) Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.

Soós Attila: Ne veszítsd el békességed! 3. rész - A félelem vírusa.

Tőlünk csak pár száz kilométerre „apokaliptikus” állapotok vannak. A vírus olaszországi áldozatai már jóval túlhaladták a tízezret. Megrázó, ahogy tankokkal, harckocsikkal szállítják elhamvasztani a halottakat. Családtagjaim ijesztgetnek ; hamarosan nálunk is hasonló helyzet várható. Gyanítom, nem véletlen, hogy katonai ágyakat állítanak fel a Hungexpo területén. Ide azokat a betegeket várják majd, akik a kórházi férőhelyekről kiszorulnak. Hosszú orvosi leírást olvasok arról is, hogy a vírus milyen genetikai kóddal képes „belépni” szervezetemben, hogy légzésemet teljesen leállítsa. Csak reménykedhetünk, hogy ez a vírus nem csak akkor tűnik el, amikor megtalálják ellenszerét – mellesleg ezt 1-1,5 év múlva ígérik a tudósok - hanem, amikor képesek leszünk mélyen magunkba szállni! De már nem csak a „korona” az egyetlen ellenségünk, hanem a maszkok mögött megbújó „félelem vírusa” is. Ami legalább olyan veszélyes lehet, mint az igazi! De mi lehet az ellenszere? 

„Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (II.Tim 1,7) 

Nem félelem…

Először a bűnesetkor jelent meg a félelem az első emberpárban, anélkül, hogy erre bármilyen  veszélyhelyzet okot adott volna. „És mondta (az ember az Istennek): Szavadat hallottam a kertben, és elkezdtem félni, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejteztem.” (I. Móz 3,10) Azóta mindannyian félünk látható, vagy láthatatlan körülményektől. Nemcsak a halálos járvány miatt, hanem a napokban tömegével munkájukat vesztett emberek is létbizonytalanságot élnek meg. Míg egyeseknek ez „csak” egy belső szorongást, feszültséget jelent, másoknál fizikai tünetekkel járó pánikbetegséget is okozhat. Egy hosszan elnyúló szorongás, csüggedtség, levertség, kilátástalanság érzése nemcsak pszichés, de testi egészségünk romlásában is megmutatkozhat. De mit tanácsol a Biblia ilyenkor? 

„Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (II. Tim 1,7) 

Kezdjük a végéről! 

…józanság  

A „józanság" kifejezésnél a görög: „szófroniszmosz” kifejezést használja az apostol, ami magyarul önuralomnak, önfegyelemnek is fordítható. Vagyis képesek lehetünk negatív érzelmeinknek megálljt parancsolni. Ez nem azt jelenti, hogy meg sem érint bennünket a félelem, az aggodalom, a szorongás, a csüggedés – és tán nem is baj, ha ezek közben most kicsit elgondolkodunk(!) - hanem megtanulhatjuk ezeket fegyelmezni, uralni. Ahogy Mark Twain mondta, „valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét - nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.”

A jelenlegi járványhelyzetben az önuralom nemcsak félelmeink kezelésében segíthet. Ha eddig nem vettük komolyan, mostantól kénytelenek vagyunk belátni; tovább nem pusztíthatjuk felelőtlenségeink miatt embermilliók életét és Földünket. Korlátot kell szabni kívánságaink, felesleges fogyasztásaink nyakló nélküli kielégítésének. Most már láthatjuk hová juttattunk magunkat, „legfejlettebb” civilizációnkat! Ha ebből se tanulunk: mi menthet meg bennünket?

…szeretet  

Ahhoz, hogy józanságunkat megőrizhessük szükségünk van értelmesebb, „fenntarthatóbb” célok, vágyak megtalálására. És ehhez szükségünk van bölcs iránymutatásra, sőt annak belátására, hogy valakitől ajándékba kaptuk az életet, aki eddig is gondot viselt rólunk és ezután sem tesz másként irányunkba. A Biblia a lehető legegyszerűbben fogalmazza meg, hogy mi „űzi ki” a félelmet. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (I. Jn 4,18) Az önzés társadalma csak a „gyötrelmet” táplálja, egyedül „a szeretetben nincs félelem” - ha megtanulunk ebben élni! Még nem láttam, hogy emberek ezrei fejezzék ki egyszerre köszönetüket, hálájukat erkélyeikről, ablakaikból énekelve az értük fáradozó egészségügyi és közszolgálati dolgozóknak. Mégis van remény? De miért csak a bajban tudunk emberként viselkedni?

Az idézett szakaszokban, mind Pál, mind János apostol a „szeretet” -nél mindig az „agapé” szót használják, ami a feltétel nélküli isteni szeretetet jelenti. Vagyis nem kell azon aggódnunk, hogy megérdemeljük-e, méltók vagyunk-e erre a szeretetre sok-sok visszaélésünk ellenére, mert Isten áldást áraszt „jókra és gonoszokra, igazakra és hamisakra egyaránt” (Mt 5, 45). És persze nem azért, hogy továbbra visszaéljünk vele. Ő nemcsak jók és rosszak között nem válogat, hanem legértéktelenebbnek látszó teremtményeiről is személyesen gondot visel! Hát még rólunk! „Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.” (Lk 12,-6-7) 

...erő

Mindezek megélésében sem kell pusztán a saját erőforrásainkra támaszkodnunk. A józansághoz a szeretethez Isten ad erőt! Az erőnek fordított görög szó itt a „dünameos”, ami a számunkra is ismert dinamittal kapcsolatos. Tudjuk milyen ereje van! A görög kifejezés itt erőt, hatalmat, csodát is jelent. Ezt az erőt kaphatjuk, ha naponta kérjük önzésünk, félelmeink, szorongásaink legyőzését. De, hogy ebben miként is részesülhetünk, erről szólnak az alábbi bibliaversek:

„Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” (Fil 4,13)

 „…mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el… mert a mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (II. Kor 12,9-10)

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.” (Ef 6,10)

folytatjuk…

S.A.

Nyitott Szemmel magazin főszerkesztője

https://www.nyitottszemmel.hu/

Márai Sándor: Olyan világ jön...

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
             (1980)


Márai Sándor (1900-1989), eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik magyar író, költő, újságíró.
(Posztumusz Kossuth-díjas) Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 
1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott.