 |
| Árvai Márta festménye... |
Kedves barátom, ismerősöm! Kedves olvasó!
„Valamit hatalmadba van
cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed …” (Préd 9,12) – tanít minket az Úrnak igéje a
bölcs Salamon által. Ilyenkor én is visszatekintek az elmúlt évre, és felötlik
bennem egyik, másik esemény, vagy cselekedet, amely szembesülésre, értékelésre
és hálára kötelez. Ha csak nagy vonalakban is nézem az elmúlt 2017-es esztendőt,
azt látom, hogy mérhetetlenül többet kaptam a jó Istentől, mint amennyit adni tudtam
azoknak, akiknek mind lelki, mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban úgy
tűnik, hogy valamiért kevesebb jutott.
Ezzel semmiképpen nem akarom magam igazolni, hogy lám, mivel
a jó Isten megsegített, ez azért van így, mert mindig jó úton jártam. Sajnos
ezt nem mondhatom el, de azt igen, hogy aki Jézus nevében hittel a
mindenhatóban bízik, az nem fog csalatkozni benne. Elmondhatom neked kedves
olvasó, hogy az Isten tényleg jó és kézzel foghatóan szeret minden embert, akár
tudomást veszünk erről, akár nem.
1. Például elmondhatom, hogy az idén kimondhatatlan
segítséget kaptam az otthonteremtésünkhöz, ebben az időszakban a fizikai erőm
megsokszorozódott, el voltam látva baráti, jószomszédi és hittestvéri segítséggel.
A nyáron az egész héttagú családunk apraja-nagyja összefogott, és a szüleink
segítségére is számíthattunk. És az anyagiakból annyi jutott, amennyire éppen
szükség volt, mindez pedig a kellő időben. Ennek köszönhetően még ebben az
évben minden adóságunkat rendezni tudjuk. Mindezt a jó Isten különleges
kegyelmeként éljük meg, ezért én is tartom magam a bibliai elvhez, hogy „aki dicsekedik, az az Úrban dicsekedjék”
(1Kor 1,31), mert mindenért az Úré a hála és a dicsőség.
Három hónapon át megfeszített munkával lakhatóvá, és
otthonunkká tehettünk egy félkész házat, és a negyedik hónapra a központi
fűtést is megoldottuk. Ez a tapasztalat mindenképpen a 2017-es év hozadéka és a
jó Isten különleges kegyelme még azzal együtt is, hogy hisszük és valljuk, hogy
bizonyos értelemben „idegenek és vándorok
vagyunk ezen a földön” (Zsid 11,13), mivel, hogy „a mi hazánk a mennyben van, ahonnan, mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus
Krisztust” (Fil 3,20).
2. Ha keresztények vagyunk, akkor ez azt jelenti, hogy nem
foroghatunk saját magunk körül, mert a családunk és önmagunk szükségleteinek az
ellátásán és gyerekeink hitben történő nevelésén túl még más feladatokat is bízott
ránk az Úr. Hiszen sok nem hívő ember is gondoskodik a családjáról és emberhez
méltó, becsületes életet igyekszik élni ezen a földön. Aki viszont Jézus
tanítványa lett, az az ember örömmel, szabadon és szeretettel hirdeti és éli az
evangéliumot, a szomszédokkal is kölcsönös, egymást segítő viszonyt alakít ki, meglátja
a szükséget szenvedőt, mérlegeli az özvegyek és árvák helyzetét, hogy mit tehetne
a jólétük érdekében. Sok széthullott, fájdalmakkal teli család van a
környezetünkben. Ezeknek a szétesett és sérült családoknak a megszólítása nem
könnyű feladat, mert óriási veszteségeik vannak, egyiknek, másiknak
megaláztatásokat kellett átélnie, és többen közülük úgy érzik, hogy a jó Isten
is elhagyta őket. Emiatt haragszanak a jó Atyára, vagy teljes közömbösségbe,
vagy lázadásba menekülnek. Pedig minden megsebzett ember számára ott van a
remény, hogy ha Krisztusban bízva hordozza a keresztjét, akkor Isten
kijelentett szavában gyökerező bizonyossága lehet abban, hogy a mindenható
„kívánatos véget” és krisztusi jellemet fog adni neki.
3. Ezenkívül pedig nem kell sokáig tájékozódnunk, hogy ha
észre akarjuk venni a sok magára maradott idős bácsit és nénit. Ma már egyre
ritkább az az eset, hogy a felnőtt gyerekek elgondozzák szüleiket, vagy
gondoskodnak róluk idős koruk napjaiban. Mindegyiküké más és más élethelyzet,
de a nyomorúságuk hasonló. Egy átlag keresztény nem is hajlandó tudomást
szerezni arról, hogy a saját szülein túlmenően bárki másért is felelősséget
vállaljon anyagi ellenszolgáltatás nélkül, „erejéhez mérten”. Pedig Jézus szava
az ítéletkor mindenki számára hangozni fog: „Amit
egynek a legkisebbek közül tettetek, velem tettétek. Amit egynek a legkisebbek
közül nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt 25,40.45) Az a nemes
feladatunk, hogy a fájdalmat és a szenvedést enyhítsük ezen a Földön, és valódi
reményt nyújtsunk a megfáradt, meggyötört emberek számára.
A posztmodern embernek azonban az az egyik fő kifogása, hogy
„nincsen ideje”. És valóban meg kell állapítanunk, hogy egy felgyorsult
világban a munkahelyen gyakran több ember helyett kell helytállni, és estére,
hétvégére elfáradunk; hogy autóvezetés közben is fejhallgatóval
telefonálhatunk; a Facebookon egyszerre több emberrel is cseveghetünk; több
személynek is elküldhetjük ugyan azt a levelet vagy képet néhány kattintással.
Filmeket nézhetünk az otthonunkban nekünk alkalmas időpontokban. Mégsem elfogadható
Krisztus számára, hogy nincsen időnk, mivel a fent megnevezett foglalkozásokra,
- kivéve a megélhetésünket, - bezzeg van időnk. A Star Wars (A csillagok
háborúja) 8-dik részére az idén is többször megteltek a mozi termek; a pécsi
Árkád tetején és a bevásárlóközpontok mellett alig lehet parkolóhelyet találni,
annyira tele vannak. Felnőttek és gyerekek is napi több órát töltenek a
számítógép és az internet előtt, vagy az okos telefonjuk nyomogatásával
szórakoznak. A probléma csak az, hogy a keresztény ember is ennek a kornak az
embere és miközben lépést akar tartani a világgal, egyre távolabb kerül az
evangéliumi élet és szolgálat követelményeitől, mert egyre távolabb kerül
Krisztustól is. A kialakult rossz szokásai és szenvedélyei az idejét elrabolták,
azon a címen, hogy kapcsolatokat ápol, órákat szörföl a Facebookon, és így
önmagát csapja be. Életének jó részét a virtuális világban éli és fogalma sincs
a gyümölcsös vagy a kerti vetemények munkával járó gyönyörűségeiről, nem
beszélve az Istennel szerzett tapasztalatokról és annak a tapasztalatáról, hogy
az imáinkat a jó Isten meghallgathatja.
4. A hívő ember teszi a jót, ahol teheti a „felülről” kapott
isteni erőből erőt merítve, és ennek az erőnek a mértéke szerint. Ám közben
híreket is hallgatunk, interneten is tájékozódunk, és ennek nyomán szembesülünk
az újkori népvándorlás mind nagyobb és nagyobb hullámaival valamint értesülünk
Oroszország és Kína, valamint a NÁTÓ egymástól független nagyméretű
hadgyakorlatairól, amelyek aggodalommal töltik el a legtöbb Európában élő
embert. Mit lehet ehhez hozzászólni? Hogyan tudunk a várhatóan előttünk álló
eseményekhez helyesen viszonyulni? Két bibliai elvvel válaszolok a feltett
kérdésekre: az egyik elv szerint „elég a
napnak a maga baja” (Mt 6,34); a holnap kihívásaihoz, nehézségeihez a mai
napon még nem kaptuk meg az erőt. Ha ma hűségesek vagyunk Krisztushoz és belé
vetett bizalommal szeretve és szolgálva élünk, a holnap kihívásai során is
bizonyára lesz erőnk majd helytállni ott, ahol szükséges.
Helyénvaló egy kormány vagy az állam részéről, hogy törvényes
módon szabályozza azt, hogy ki lépje át Európa határait, ezt tegyék is meg a
hatóságok. De az egyénnek, a keresztény embernek sosem lehet kirekesztő a magatartása
senkivel szemben, és ez a másik bibliai elv, melyre Jézus tanít bennünket a
következőképpen: „szeressétek
ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, áldjátok azokat, akik titeket
átkoznak” (Mt 5,44). Az utolsó ítéletkor pedig így szól övéihez: „éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam
és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és
felruháztatok engem…” (Mt 25,35-36). A kárhozatra méltó tömegeknek pedig
ezt fogja mondani: „Amit egynek a
legkisebbek közül nem tettetek meg, velem nem tettétek” (Mt 25,45). A
kereszténységet úgy tudjuk a legjobban megvédeni, hogy ha a Megváltó tanítása
szerint élünk, mert ez világosságot gyújt a nem keresztények számára is. Ez
felhívás minden embernek, hogy „talán nekem is így kellene élni, ahogyan a
hívők élnek”. Úgy érzékelem, hogy egy olyan világban élünk, ahol a békesség
evangéliumát (Ef 6,15) élve és hirdetve egyre nehezebb lesz békességben élni,
mert az evangélium szembesít, megfedd, tanácsol, meghív, és a mai posztmodern
ember nem akar sem szembesülni, sem tanácsot megfontolni, legkevésbé feddést
elfogadni. Miért nem? Azért, mert büszke és öntudatos, és gyakran öntörvényű,
és nem akar tudni sem Isten beszédéről, sem Isten törvényéről, sem az érte
meghalt és feltámadott Jézusról, amely isteni szeretet őt is kötelezné arra,
hogy jobb emberré váljon. A hadgyakorlatok hírei nem jó hírek és egyáltalán nem
jó előzmények, ám ezeknek és azok következményeinek mind meg kell lenniük,
ahhoz, hogy a gyökerét veszített hívő ember ismét megtalálja Krisztust és
vágyakozzon arra, amiért állítólag mindennap imádkozik: hogy „jöjjön el a te országod, és legyen meg a te akaratod” (Mt 6,10).
Jézus szavai szerint az ő második eljövetele előtt ezeknek be kell következni: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk
híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell
lenniük. De ez még nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország
ellen, és lesznek éhségek és járványok és földrengések mindenfelé” (Mt 24,6-7).
5. A Krisztushívő ember semmivel sem bátrabb másoknál, de
bátorságot merít abból, hogy neki és hívő testvéreinek Jézus Krisztus a jó
pásztora, akinek a kezébe adatott minden hatalom a mennyben és a földön, aki
vagy megoltalmazza övéit minden körülmények között, vagy ha nem, akkor erőt ad
azok elviseléséhez, amelyeket el kell szenvedniük. Ezért „semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó” (Zsolt
112,7). Éppen ezért a 2018-as évnek ez a legfontosabb üzenete, amely az
Üdvözítő ajkáról való és amely Jézus Krisztus melletti személyes elköteleződésre
hív tégedet is: „jöjjetek hozzám
mindnyájan akik megfáradtatok” (Mt 11,28) , „én vagyok az élet” (Jn 14,6), „aki
hozzám jön, az nem éhezik többé, és aki hisz bennem nem szomjazik meg soha” (Jn
6,36). Vajon ma kiknek mondja Jézus ezeket a szavakat? „És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5,40) „Íme, az
ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az
ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázom és ő énvelem” (Jel 3,20). „Aki – hit
által – győz, örökségül nyer mindent, és
annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem” – mondja az Úr (Jel 21,7).
Ezekkel a gondolatokkal kívánok a családom minden tagjának, hittestvéreimnek,
barátaimnak és rokonaimnak, valamint ismerőseimnek kegyelmekben, és Isten
erejében gazdag új évet!
Pongrácz Róbert
www.szentirascom.blogspot.com
www.szentirascom.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése