saját fotóm: Óra...(H.Gy.) Készült Londonban a Monument Emlékműnél. |
(Év-végi számvetés...)
Ó! mennyi, de mennyi év telt el már az életemből.
Egyik nap sebes léptekkel követi a másikat.
A napokból hetek, a hetekből hónapok lesznek.
A hónapok évekké, majd évtizedekké fonódnak össze.
Isten hatalmas óráján a mutatók rendületlenül
Haladnak, lassan elütik életem utolsó pillanatait?
Nem tudhatom - ezt csak mennyei Atyám tudhatja
Mennyi időt tölthetek itt ezen a Föld nevű bolygón.
Az év utolsó napjához közeledve lelkemben, mint
Száraz, szélfútta levelek az őszi utca porában,
Milliónyi megválaszolatlan kérdés özöne kavarog:
Voltak-e őszinte pillanataim, együtt-érző mosolyaim,
Segítő kézfogásaim, szívemben irgalom-szánalom
Mások és magam gyengeségei, erőtlenségei felett?
A patikamérleg nyelve ide-oda kileng, pozitív irányba
Ritkán, csak pár röpke villanásnyi időre fordul. Sokat,
Mérhetetlenül sokat időzik negatív tartományokba.
Sötét éjen kristályfényű lánggal felírva tündököl:
Milyen kis semmiség a nagy Összhangban az életem.
Istenem! Egy örökkévalóság is kevés megköszönni
Megjobbító szereteted végtelenül türelmes áramlását.
Lelkemből a HÁLA buzgó folyamai felfakadnak, így várom
Reménykedő szívvel az újabb beköszöntő esztendőt.
Ó! mennyi, de mennyi év telt el már az életemből.
Egyik nap sebes léptekkel követi a másikat.
A napokból hetek, a hetekből hónapok lesznek.
A hónapok évekké, majd évtizedekké fonódnak össze.
Isten hatalmas óráján a mutatók rendületlenül
Haladnak, lassan elütik életem utolsó pillanatait?
Nem tudhatom - ezt csak mennyei Atyám tudhatja
Mennyi időt tölthetek itt ezen a Föld nevű bolygón.
Az év utolsó napjához közeledve lelkemben, mint
Száraz, szélfútta levelek az őszi utca porában,
Milliónyi megválaszolatlan kérdés özöne kavarog:
Voltak-e őszinte pillanataim, együtt-érző mosolyaim,
Segítő kézfogásaim, szívemben irgalom-szánalom
Mások és magam gyengeségei, erőtlenségei felett?
A patikamérleg nyelve ide-oda kileng, pozitív irányba
Ritkán, csak pár röpke villanásnyi időre fordul. Sokat,
Mérhetetlenül sokat időzik negatív tartományokba.
Sötét éjen kristályfényű lánggal felírva tündököl:
Milyen kis semmiség a nagy Összhangban az életem.
Istenem! Egy örökkévalóság is kevés megköszönni
Megjobbító szereteted végtelenül türelmes áramlását.
Lelkemből a HÁLA buzgó folyamai felfakadnak, így várom
Reménykedő szívvel az újabb beköszöntő esztendőt.
Uram, a Te kegyelmed bőségesen elegendő útravaló.
Utam bármerre is vezessen, nem félek, ha velem jössz!
(2017/2018-as évek fordulójára íródott)
Harmati Gyöngyi
Harmati Gyöngyi: A HÁLA és az ÖRÖM MAGJAI...
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/12/minek-orulhetek-minek-orulhetunk.htmlHarmati Gyöngyi: HÁLAADÓ GONDOLATOK...
http://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/12/gondolatok-az-ujev-kuszoben.htmlTovábbi verseim ezen a linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM
Nagyon szép vers!!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen kedves szavaidat!
Törlés