2017. december 10., vasárnap

Moretti Gemma: Karácsonyi vallomás...

                                                       rvai Márta: Az első hó c. festménye...

Tudom, hogy vagy, tekinteted
s óvó kezeid érzem fölöttem
hol lennék már, - ha nem őriznél -
a sok rossz miatt, mi elmaradt mögöttem.
Voltak mélységek, az eget sem láttam,
és nyúlt egy kéz értem, hogy kisegítsen,
véget érni nemakaró sötétség...
de fénysugár jött, mikor már nem reméltem.
Én nem tudok “halált megvetőn” élni,
félek, s féltem minden szerettemet,
de nem csak élőlényt. Erdőt, kórót, virágot,
e rémisztő és gyönyörű világot.
Kint hó van, csend és a szívemben
már ünnepekre készülődöm,
számot vetek az elmúlt évvel,
s reménykedve azon tűnődöm,
Te tudod azt, mit is kívánok:
hogy legyen a lelkemben béke,
csak szeretet sugározzon,
mint fenyőnkön a gyertyák fénye.


.Moretti Gemma, Isztambulban született magyar, olasz származású szülőktől 1932-ben,
Magyarországon élő óvónő, könyvtáros, költő....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése