Kálnay Adél: Ki érintések nélkül él...

Ki érintések nélkül él,
az öntözetlen virág,
ha szavakkal sem simogatják,
megöregszik korán,
arca ráncos lesz és fáradt,
lelke gyötört és elhagyott,
szeretné, ha szeretnék, de hiába,
neki ez nem adatott.


Kálnay Adél (1952 - ....), magyar pedagógus, 
József Attila-díjas költő, író.

A szeretet himnusza orvosi szemmel...

saját fotóm: Pirosló bogyók...(H. Gy.)

“Lehetek híres tudós, gyakorló orvos, s irodámban diplomák és oklevelek tanúsíthatják,
milyen képzett vagyok, tarthatnak kiváló tanárnak s a legjobb diagnosztának, de ha nincs 

bennem együttérzés és szeretet, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehetek kiváló sebész, aki a legbonyolultabb betegségeket is felismeri, s ismerhetem az emberi test minden titkát, de ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

A szeretet kitűnő gyógyszer, és nincs benne semmi mérgező mellékhatás.

Nem elnyomja a szervezet védekező képességét, hanem felerősíti azt.

Bármely más gyógyszerrel együtt adható, csodálatos, jótékony hatása van.

Oldja a fájdalmat, s az élet számára a lehető legmagasabb minőséget biztosítja.

Mindenkit elvisel, mindenki szereti: nem okoz allergiát, sem türelmetlenséget. Bár egyeseknél a szeretet-kapszula függőséget okoz, amennyiben minden ismerősükkel és rokonukkal meg akarják osztani.

A közönséges gyógyszerek jönnek és eltűnnek.

Amit tegnap jónak tartottak, mára haszontalannak bizonyul.

Amit ma jónak tartanak, holnapra bizonyul haszontalannak.

A szeretet azonban minden próbát kiáll, s mindig hatásos marad.

Mai ismereteink töredékesek, gyógymódjaink egy része kísérleti jellegű.

Ez az egyetlen tényező, mely jó kapcsolatot tud teremteni betegek, rokonok és
orvosok között.

Ma még sok igazság csak tükörben, homályosan jelenik meg előttünk, orvosok előtt, és gyakran nem értjük az összefüggést némely dologban, de egy napon mindent egészen világosan fogunk látni.

Addig megmarad a három legfontosabb gyógyír:

a Hit, Remény és a Szeretet, de közülük a legnagyobb a SZERETET.
(1. Korinthus 13. fej.)

Forrás: Internet

Áprily Lajos: Ködös évszak előtt...

Árvai Márta festménye...

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,

ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd

és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,

ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon

még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd

és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,

s évmilliókig nem lesz sugarad.

Áprily Lajos (1887-1967), született Jékely Lajos József Attila-díjas költő, műfordító.
Jékely Zoltán édesapja.

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 15...

saját fotóm: Szentírás...(H.Gy.)

Szép könyvemet lassan becsuktam.
Hullatja tarka tollait a táj.
Árny béleli kicsiny szobámat,
vad lombokat hajt az indás homály.

Zöld csoda-fény dereng az égen,
a világ vége látszik most ide.
Szép könyvemet lassan becsuktam,
belédobtam a boldog semmibe.



Weöres Sándor (1913-1989), Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Ady Endre: Hogy, mikor és merre?

Árvai Márta festménye....

"A legerősebbnek is meg kell állnia egy percre olykor,
egy sziklára ülni, s gondolkodni, hogy: hogy, mikor és merre?"

Ady Endre: 1877. november 22. — 1919. január 27.

teljes nevén: diósadi Ady András Endre a huszadik század egyik 
legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Harmati Gyöngyi: Isten tenyerében...

                  Pillanatképek életem apró történéseiből...

saját fotóm: Havas kereszt...(H.Gy.)     
          

     Egy hideg téli napon a szobám ablakából figyeltem a szürke, ködbe burkolózó város utcáin közlekedő
embereket, milyen óvatosan lépdelnek a tükörfényesre fagyott járdán. Aki teheti ilyenkor nem mozdul ki
a jó meleg lakásából. Nekem azonban muszáj volt feladnom a közeli postán egy fontos levelet, ezért a
barátságtalan időjárás ellenére is kimerészkedtem az utcára. A házunk kapujában mielőtt az első lépést
megtettem volna a kinti világ felé magamban felfohászkodtam, kérve mennyei jó Atyánk segítségét. Már
fél úton járhattam a posta felé, amikor hirtelen kicsúszott lábam alól a talaj és a másodperc tört része alatt
teljes testemmel hanyatt vágódtam a kemény betonon. Arra eszméltem, hogy a hideg járdán fekszem és
a rémülettől és a meglepetéstől se szólni, se mozdulni nem tudok,
illetve nem is merek. Magamban csodálkoztam, hogy miért nem érzek fájdalmat, belém hasított a gondolat:
talán lebénultam? Óvatosan próbáltam megmozdítani előbb az egyik kezem ujjait, majd a másik kezem ujjait
is és azután a lábaim következtek. Leírhatatlan érzés volt, hogy minden végtagom működik, és sikerült szép
lassan egyedül felkászálódnom. Nem is tehettem mást, mert ebben a zord időben senki sem járt arra, így
segítséget sem tudtam kérni senki emberfiától. A "becsapódásom" erejét jól szemlélteti, hogy az ónos eső ellen védekezésül magam fölé tartott esernyőm, és fejemről a fekete karimás sapkám is messzire elrepültek. Csak
sok-sok méterrel arrébb találtam rájuk. A sapkám egy kisebb bokor alatt lapult, az esernyőm a közeli játszótér
egyik padjánál bújt el előlem. Feladtam ajánlottan a levelet majd óvatosan lépkedve hazafelé vettem az irányt.
Beérve a kellemesen meleg lakásunkba, első dolgom volt meggyőződni arról, hogy tényleg nincs semmi bajom. 

Máig hálás vagyok azért, hogy megúsztam egyetlen karcolás, parányi véraláfutás nélkül ezt a jeges kalandot, megkönnyebbülésemben egy hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem:

- Istenem, köszönöm, hogy megóvtál!
         És ekkor hirtelen belém hasított egy gondolat, elvonultak előttem életem eddigi történései és sok minden
a helyére került bennem. Rengeteg miértre megérkezett a válasz. Megértettem, hogy életem folyamán sokszor
ilyen hirtelenséggel csúszott ki a lábam alól a talaj: egy váratlan és tragikus haláleset, súlyos betegségek, munkanélküliség vagy más szomorú történések formájában. Megértettem, hogy sosem voltam sem akkor,
sem most egyedül, "valami nagyobb hatalom" az életemben eddig is, mindig megsegített, ahogyan Keresztury
Dezső: Valaki tenyerében című versének részletében is olvasható:

"Sokszor éreztem: vége van,
megölnek, elvesztem magam,
s mindig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
s a nap mindújra kisütött,
valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
valami nagyobb hatalom,
s elfértem tenyerében."

Harmati Gyöngyi
    S.D.G.

Hasonló családi történeteket, pillanatképeket az életünkből ezen a linken olvashatsz:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek

Harmati Gyöngyi: Idősíkok...

saját fotóm: Köztéri óra...(H.Gy.)

Az égi homokórán életünk gyorsan lepereg,
Nem tudhatjuk lesz-e még időnk változni és változtatni!
Milyen nyomokat hagyunk magunk után?

Múltunk fojtogató mocsár, mely folyton visszaránt.
Jelenünk csodás lehetőség vagy csalóka csapda,
nem tudhatjuk mibe sétálunk bele.
Jövőnk sötét börtön, mely félelemmel van tele.

Amíg élünk e hármasság mindig elkísér:
Volt - van - lesz,
Múlt - jelen - jövő.
Születés, létezés, elmúlás.

Múltunk a maga emlékeivel már történelem.
Jelenünk soha vissza nem térő lehetőség.
Jövőnk remény, mely folytonosan felénk halad.

Amíg élünk e hármasság mindig elkísér:
Volt - van - lesz,
Múlt - jelen - jövő.
Születés, létezés, elmúlás.

Harmati Gyöngyi
      S.D.G.

Megjelent a POET versoldalon:
https://www.poet.hu/vers/287609
Az alábbi linken további verseim olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Török Endre: Ki a szabad?

Arvai Marta festménye....

"Csak az az ember szabad, aki azon fáradozik,
hogy ne sértsen senkit és ne legyen sérthető."


Török Endre (1923-2005), Széchenyi-díjas irodalomtörténész,
russzista, egyetemi tanár. felesége: Jókai Anna írónő

Heltai Jenő: Szabadság...

saját fotóm: Repcemezőben...(H.Gy.)

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

Heltai Jenő (1871-1957), született Herzl Eugen Kossuth-díjas író, költő, újságíró, producer, dramaturg, Herzl Tivadar politikus, publicista és író unokatestvére.

Csokonai Vitéz Mihály: Zsugori uram...

Poldijoe fotója...

Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amelyről minden húst a párka lerága.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazarlását.
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba mely szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze –
Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –
Úgy tűnődik; s talán azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.


Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), költő. Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb
költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és
„poeta natusnak” is nevezték.

Harmati Gyöngyi: Szárnyashajóval POZSONYBA, látogatás az egykori magyar koronázóvárosba...

Január végén egy zimankós téli estén megszólalt a telefonom és egy kedves női hang megkérdezte:
- Nem volna kedvetek nyáron szárnyashajóval Pozsonyba látogatni? Hát lehet erre nemet mondani? Mi sem tettük. Az idei nyarunk bővelkedik kerek évfordulós családi eseményekben, így Férjemmel és Fiammal kapva kaptunk a jó alkalmon és közös családi ajándékul meg is valósítottuk ez a kis nyári hétvégi kikapcsolódást Szlovákia fővárosába. Kétnapos minivakációnk előtt kíváncsian nézegettem az időjárás előrejelzést, ami sajnos semmi jóval nem biztatott, mindkét napunkra esőzést jelzett előre.  Szomorúan láttam az aprócska ikont, mely sötét szürke felhőt, esőcseppekkel és villámlással kombinálva mutatott az előrejelzés honlapján. Így nem maradt más választásunk, mint esernyőket és esőkabátokat is becsomagolni. A várva várt indulás napján hajnalban keltünk, várt még ránk a behajózás előtt egy hosszabb autóbuszos utazás a fővárosba, ahová időben meg is érkeztünk. A hajónk már a Dunán ringatózva várakozott ránk, a Belgrád rakparton, a 3-as pontonnál hatalmas szállodahajók társaságában.  A szárnyashajó  a legkülönlegesebb és a leggyorsabb közlekedési eszköz a Dunán, kb. 60 km/óra sebességgel siklik a vízen.  A budapesti flottánál három fajta "vízimadár" teljesít szolgálatot: a legnagyobb a Sólyom, azt követi a Vöcsök és a legkisebb, a Bíbic.  Adataink egyeztetése után megkezdődött a beszállás, elfoglaltuk helyeinket és elindultunk. A  hajó hatalmas panorámaablakain keresztül gyönyörködtünk a gyorsan tovatűnő táj és a festői Dunakanyar szépségeiben.  Átsuhantunk a Megyeri-híd alatt, mely Magyarország leghosszabb folyami hídja.  Megpillantottuk a Visegrádi Fellegvár sziluettjét, az esztergomi Bazilika hatalmas kupoláját, a komáromi erődrendszer egy kis darabját.  Permetfelhőben úszó Vöcsök névre hallgató vízimadarunk szárnyai alá vett bennünket, közel négyórányi "száguldás" után kikötöttünk a pozsonyi hajóállomáson. 

Utazásunk legérdekesebb része kétségkívül a Bős-Nagymarosi vízlépcsőnél a zsilipen való átkelés, mely kb. 30 percet vesz igénybe.  A hatalmas zsilipkamra méretei lenyűgözőek: 275 m hosszú, 34 méter széles és 20 m magas.  A matrózok a hajónkat egy a vízszinttel együtt mozduló bójához kötötték ki. A zsilip hatalmas ajtajai lassan ránk záródtak és a víz szintje Pozsony felé menet a hajóval együtt 18 métert emelkedett velünk. A visszafelé vezető úton Budapest felé Bősnél (Gabcikovo) pedig 18 métert süllyedt a szárnyashajónk az óriási "medencében". 

  

POZSONY, a magyar korona városa...

Pozsony távolsága Budapesttől személygépkocsival 200 km. Autóval gyorsabban odaértünk volna, mi mégis inkább ezt  az érdekes és hangulatos utazási formát választottuk.  A szlovák főváros Pozsony történelme, múltja ezer szállal kötődik Magyarországhoz, erről tanultunk történelemóráinkon is. Pozsony (szlovákul Bratislava, németül: Presburg), lélekszáma: 425.000 fő, mára már csupán lakosainak 4 %-a magyar anyanyelvű.  A világ egyik legfiatalabb fővárosa, élhető  város, mely kellemesen nyugodt hangulatot áraszt magából. Egyedi arculatára 3 ország, 3 kultúra nyomta rá bélyegét: a német, a magyar és a szláv, erről a városban néhol 3 nyelvű cégtábla is ékesen tanúskodik. 

Bratislava egyben az ország kulturális, kereskedelmi, ipari,
oktatási és kutatási központja is.  Az itt előállított GDP alapján Pozsony 
az Európai Unió 5. leggazdagabb régiójának számít. A méltóságteljesen hömpölygő Duna folyam két partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelségében, a Kis-Kárpátok 100 km hosszan elnyúló hegyláncának előszobájában fekszik Bratislava.
A szlovák fővárosban a Duna felett öt kecsesen ívelő híd biztosítja az összeköttetést a folyó 2 partja között.  Az emberléptékű város,  Pozsony nem rendelkezik metróval, mégis kiválóan megismerhető a sűrűn közlekedő piros villamosokkal és autóbuszokkal.  Magyarországi testvérvárosa, szülővárosom Székesfehérvár, mindkét város egyben  koronázási városunk is volt. Mátyás király 1467-ben alapította meg Pozsony város egyetemét, az Academia Istropolitánát.  A város  jelentőségét az is mutatja, hogy a török hódoltság korában, a mohácsi vész és az ország 3 részre szakadása után fővárosunk és egyben koronázóvárosunk is volt.  1563 és 1830 között, 12 uralkodót és 7 királynét koronáztak meg a Szent Márton Székesegyház falai között, közülük legjelentősebb uralkodó Mária Terézia (1717-1780) volt. 

 

A város számtalan híres magyar szülötte közül megemlíteném Kempelen Farkas (1734-1804) magyar polihisztor, feltalálót, Lénárd Fülöp (1862-1947) fizikust, az első magyar származású Nobel-díjas tudóst, Brunszvik Teréz grófnőt (1775-1861) az első magyarországi óvodák megalapítóját, valamint Fadrusz János (1858-1903) magyar szobrászművészt is. Pozsonyban tartózkodott még egy rövidebb ideig Petőfi Sándor is, aki vándorszínészként érkezett a városban, megélhetését azonban kénytelen volt országgyűlési tudósítások másolásával kiegészíteni.  A  már gyermekként is rendkívül tehetséges  Bartók Béla  ifjúkorát a város főgimnáziumában töltötte,  Erkel Ferenc fiánál Lászlónál  tökéletesítette zenei tudását, aki az iskola tanára volt.  

 Felfedezőúton sétavonattal a városban...
Az időjárás előrejelzés szerint "megjósolt" esős idő ellenére tikkasztó kánikula fogadott bennünket a városban, ami után estefelé valóban lehűlés jött és megérkezett az eső is.  Addig viszont volt még időnk egy hangulatos sétavonatos városnézésre is.  A sétavonat mindenhol a turisták kedvence, kényelmes utazást biztosít jó és rossz idő esetére is és még a lábainkat is kíméli.  Eddig még akármerre jártunk,  mindig felültünk rá,  és még soha nem bántuk meg ezeket a vidám és hangulatos "furikázásokat". (Emlékszem egyik ilyen alkalommal Sárváron, a járművön egy mellénk letelepedő helybéli lakos mennyi érdekes dolgot mesélt nekünk a városáról.)  Pozsony felett már messziről kiemelkedik a Várdombon látható négy saroktornyos vár épületének masszív tömbje, melynek formája leginkább egy "felfordított asztal"-hoz hasonlítható. Falai között a Szlovák Nemzeti Múzeum Történelmi részlege talált otthonra. A vár hétfő kivételével mindennap ingyenesen látogatható, a múzeum kiállításai csak belépőjegy váltása ellenében tekinthetőek meg. A Szlovákiában vert euróérméken is megtalálhatjuk a város szimbólumává vált vár hiteles ábrázolását. A kastély udvarán ágaskodik Szvatopluk morva fejedelem közel 8 méteres bronzszobra. A 100 méter magasan fekvő épületegyüttes vízellátását a régi időkben csak nagyon nehézkes és fáradtságos munkával tudták biztosítani. Szamaras kordékon, hordókban érkezett meg az éltető víz. Ezen az áldatlan helyzeten változtatott "A török" elnevezésű sakkozógépéről elhíresült Kempelen Farkas vízkiemelő szerkezete, nagymértékben megkönnyítve a vár lakóinak ivóvízhez jutását. A vár teraszáról, melynek neve akár az is lehetne: "ahol szinte állandóan fúj a szél", csodálatos panoráma nyílik a fenséges Dunára.  Egy régi történet elevenedett meg szemeim előtt, amelyet Vörösmarty Mihály örökített meg a búvár Kund-ról szóló  versében. Felsejlett előttem a  süllyedő hajók látványa, melyeket évszázadokkal ezelőtt  Zotmund lovag I. András seregének egyik katonája a hajók alá úszva meglékelt és így azok az éjszaka csendjében szép lassan hullámsírjukba merültek.  A város és annak lakossága 1051-ben így menekültek meg egy hosszú és nehéz ostrom minden következményétől. 

Pozsony bájos óvárosa, a Stary Mesto...  

Izgatottan, érdeklődéssel vártuk az esti gyalogos városnézést az idegenvezetővel, melyre a kisvonatos városnézés már kellőképpen ráhangolt bennünket. Alaposan megismerkedtünk az Óváros híres-neves épületeivel, szobraival, szökőkútjaival.  A legtöbb középkori városhoz hasonlóan  Bratislavát  is régen fal vette körül,  mára azonban a városfalnak csupán a maradványai őrzik jelképesen a várost.  A macskakővel kirakott szűk utcákon a 18. században épült, pasztell színűre festett házak sorakoznak szép rendben egymás mellett.   A város meghatározó, központi elhelyezkedésű épülete a Grassalkovich-palota: az impozáns látványt nyújtó barokk kastélyt gróf Grassalkovich Antal (Mária Terézia bizalmasa) építette Mayerhoffer András tervei alapján 1760-ban.  Az épület napjainkban a köztársasági elnök rezidenciájaként funkcionál.  A palota előtti téren  Bártfay Tibor szobrászművész: Béke szökőkútja   c. alkotása helyezkedik el. 
Szembeszökő a hasonlóság a Gödöllői  Grassalkovich-palotával, ami nem a véletlen műve, mindkét palota  tervezője és építője  azonos személy.   A város másik meghatározó épülete a Prímás palota, tetején a 150 kg-os kovácsoltvasból készült bíborosi kalap ékeskedik.  E kalap hűen jelképezi, hogy a palota falai között  hosszú évszázadokig püspökök és bíborosok  tevékenykedtek. Belső udvarának látványossága  a Sárkányőlő Szent Györgyöt ábrázoló  Szökőkút,  a lovag harca a sárkánnyal, a katolikus egyház reformáció elleni  küzdelmét jeleníti meg.  A palota egyes részei múzeumként működnek, ahol  a Habsburg családról készült olajfestmények,   17. századi angol gobelinek, falikárpitok és a hatalmas csillárok gazdag választéka látható ill. látogatható.  A Prímás palota legcsillogóbb látványossága a Tükörterem, amelyet a versailles-i palota tükörtermének kishúgaként szoktak emlegetni. Fontos történelmi esemény zajlott a palota falai között, ill. a falait beborító tükrök előtt: Napóleon és I. Ferenc itt írták alá a pozsonyi békeszerződést 1805-ben, az Austerlitz-i csata elvesztése után. 

A vár alatt áll a háromhajós, gótikus stílusban épült koronázótemplom, a Szent Márton-dóm. A templom a 14. század elején épült egy korábbi templom helyén. Mai végleges formáját az 1895-ben végzett felújítással nyerte el. Neogótikus, zöld és arany színekben pompázó karcsú tornya 85 méter magasan tör az ég felé, tetején a katolikus templomoknál megszokott kereszt helyén (helyett) a 150 kg súlyú, 4 méter átmérőjű aranyozott Szent Korona másolata csillog fényesen. Jól látható, ékes bizonyítékaként annak, hogy közel 300 éven át itt koronázták meg a magyar királyokat.  Pár méterrel arrébb  egy különös formájú épület vonta magára figyelmünket:  A  Jó Pásztor háza,  melyet egy keskeny, trapéz formájú saroktelken emeltek.  A ház délkeleti sarkán, az első emelet magasságban elhelyezett szobor  Jézus Krisztust ábrázolja, mint Jó Pásztort, innen származik az épület neve. A 18. században rokokó stílusban épült négyszintes palotácska múzeumként funkcionál. Közben szinte észrevétlenül ránk esteledett, az eső is elkezdett cseperegni, így szomorúan, de  tudomásul vettük, hogy már csak a szállásunk elfoglalása maradt hátra az aznapi programunkból. 

Hangulatos utcai figurák a "mesék városában"...
Az óvárosban sétálva, nézelődve lépten-nyomon kedves utcai figurákkal, szobrokkal ismerkedtünk meg, "akik" még egy közös fotóra is kaphatóak voltak, ha volt türelmünk és időnk kivárni, hogy sorra kerüljünk.  Kétségkívül  a csatornából kikukucskáló "Kandi"  névre elkeresztelt  munkás mókás alakja a legfurcsább és legtöbbet fotózott bronzfigura  a városban.  "Kandi" Pozsony egyik jelképévé vált, az Úri és a Halászkapu utca sarkán nézelődik immár 1997 óta.  Sisakjának gombját fényesre simogatták a szerencsét remélő emberek. 

A másik népszerű alak „Schöne Nazi”, igazi nevén Lamár Ignác (1897-1967) a Fő tér sarkán a Rybárska brána utcán állva, arcán széles mosollyal és kalapját üdvözlésre emelve integetett felénk.   "Őkelme" közel negyven évig volt a város, máig pótolhatatlan színfoltja. Régi vágású elegánsan öltözött figurája naponta feltűnt az utcákon, a kávéházakban és a cukrászdákban.  Az állítólagosan egy szerelmi bánattól megbolondult cipész emlékét életnagyságú, mozgatható utcaszobor formájában őrizték meg a pozsonyiak. 

Hans Christian Andersen (1805-1875) dán költő és meseíró: A kis hableány, a rút kiskacsa, a rendíthetetlen ólomkatona és sok más hasonlóan tanulságos mese megalkotója 1841-ben szintén ellátogatott a városba. A világ meseirodalmának nagy alakjának,  Bártfay Tibor (1922-2015) szlovákiai szobrászművész állított maradandó emléket. A róla mintázott nagyméretű, 3 méter magas bronzszobor uralja a Nemzeti Színház előtti teret, ott "méregettük" egymást kíváncsi szemekkel, ő lenézett ránk, mi pedig felnéztünk rá. A járókelők szinte eltörpültek a nagy mesemondó különös alakja mellett. A figyelemfelkeltő szobron Andersen meséinek jellegzetes figurái  elevenedtek meg.  Az érdekes műalkotás mögött egy finom fagylaltokat kínáló üzletecske található, talán nem túlzás azt állítani, hogy az ott kapható fagylaltok mesések, amit saját tapasztalatból meg is erősíthetek. A városban azóta is kering egy legenda, mely szerint amikor Andersentől a város lakói mesét kértek, Ő ezt válaszolta kérésükre: - Azt kívánjátok tőlem, hogy mesét mondjak nektek. Minek? Hisz városotok maga a mese.

DÉVÉNY, Magyarország kapuja...

Milyen jó, hogy hallgattunk az időjárás előrejelzésre és vittünk magunkkal Dévénybe esőkabátokat is, jó szolgálatot tettek a terepen a ránk szakadó zivatarban. Pozsony kihagyhatatlan látnivalója a vadregényes tájba szervesen beleilleszkedő Dévényi vár, romjaiban is impozáns látványt nyújt.  Ez az erőd egy évezreden át védelmezte hazánkat a legkülönbözőbb irányból jövő támadásoktól. A törökök többszörösen is sikertelenül ostromolták. A 13. század elejétől kezdve a "porta Hungarica" (Magyarország kapuja) szerepét töltötte be. A Duna és a Morva folyók eltérő színű vízének összetalálkozásánál, az ún. Dévényi-kapunál emelkedik a 200 m magas mészkőszirten.  Az ősrégi településen már a rómaiak is emeltek őrtornyokat. A Rómába tartó borostyánút, majd a szentföldi zarándokút is itt vezetett keresztül.    A vár sorsa akkor pecsételődött meg amikor 1809-ben Napóleon katonái felrobbantották.   A hosszú évszázadok folyamán sokszor cserélt gazdát: Ottokár, I. Károly, Zsigmond, Garaiak, Frigyes főherceg, Báthori István, Keglevichek, Bethlen Gábor, Pálffyak fennhatósága alatt.  A dévényi vár 1960-as évek eleje óta védett műemlék, napjainkban múzeum működik a területén. A vár május és október között áll nyitva a látogatók előtt.   Megmaradt romos falai meglehetősen nagy területet ölelnek körbe. Az alsó kaput két oldalról íves alakzatú tornyok védelmezik. Kacskaringósan kiépített úton keresztül könnyen megközelíthető a felső várkapu. Innen a falak körül csigavonalban tekergőző lépcsőkön jutunk fel a lakótorony helyén álló kilátóhoz. A szemünk elé táruló fenséges panoráma kárpótol a fáradságos feljutásért.  A látványról Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én... c. versének sorai jutottak eszembe:  "Szabad-e Dévénynél betörnöm   

                          Új időknek új dalaival."  

Az erődítmény romjai alatt méltóságteljesen hömpölyög a Duna, mintha mindent el akarna mosni, ami útjába kerül.  Dévény hegyes vidékének adottságai a szőlő betelepítéséhez nyújtottak 
kedvező feltételeket, amíg a szőlők rettenetes ragálya, a filoxéra (szőlőgyökértetű) ki nem pusztította az ültetvényeket. Az ott élő emberek megélhetésük biztosítása érdekében ribizlibokrokat ültettek, azóta is ezen a vidéken készítik a legfinomabb ribizli-borokat, amikből 
kóstolni és vásárolni is lehet.   Itt tárul szemünk elé a lassan érkező sáros hordalékot hozó Morva folyó és a sebesen hömpölygő Duna találkozása. 

Hatalmas uszályok, szállodahajók és a Pozsony-Bécs között menetrendszerűen közlekedő hajók törik meg a táj nyugalmát. A folyók másik oldalán már Ausztria van, a hidegháborús időkben menekülés közben sokan veszítették itt az életüket.  Ennek a szomorú ténynek állít emléket  a vár alatt látható Vasfüggöny Emlékmű. (A vasfüggöny kifejezés Winston Churchill-től származik.)  

Szabadprogram a városban:
Sajnos a hazaindulásunk előtt már csak egy rövid időt tölthettünk el a városban, ezért búcsúzóul a kihagyhatatlan Mihály-kaput látogattuk meg.  Elegáns, hagymakupolás réztetője a város egyik legismertebb jelképe.   Pozsony városfalának négy kapuja közül mára már csupán ez az egy gótikus stílusban épült  kapu maradt meg épségben. Az 1300-as évek első felében rakták le a torony alapját, melyet később az 1500-as évek elején megmagasítottak. Mai látható formáját az 1750-es években nyerte el. A torony névadójának, Szent Mihálynak a szobra ekkor került fel az 51 méter magas, ötemeletes torony tetejére. Csodálatos kilátás nyílik innen  az óvárosra. Jelentőségét a város életében az is mutatja, hogy alatta haladt el a koronázási menet.  Nem messze innen  az egyik mellékutcában  nagyon finom  pozsonyi kiflik kínálgatták magukat. Mi is vásároltunk. Az én kedvencem a c betű formájú mákos, Balázs fiam kedvence pedig a patkó-alakú diós. A bejgli kistestvéreként ismert klasszikus süteményt már évszázadok óta szigorú és titkosan őrzött receptúra alapján készítik.  Annyira komolyan vették az előírásokat, ha valaki vétett ellene víz alá merítés lett a "jutalma" érte. 

  

          Pozsony csodaszép,  napfényes idővel köszönt el tőlünk a kisebb nappali záporok és a kiadósabb  éjszakai esőzések kárpótlásaként.  "Vízimadarunk" alig futott  ki a Dunára, amikor egy terjedelmes egybefüggő fekete felhőzet ereszkedett le fölénk, majd kisvártatva kitört a vihar. Az egyik matróz sietősen lezárta a járművünk ablakait, ajtajait és a szellőzőnyílásokat is. A  folyó  hullámain és partjain is a szürke számtalan árnyalata űzött velünk viharos játékot.  Az esti órákban érkeztünk vissza Budapestre, fővárosunk kellemes nyáresti idővel fogadott bennünket.  A hajó személyzete és az utasok is barátságosan elköszöntek egymástól.  Azt gondolom egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia ezt a felejthetetlen utazást nyújtó közlekedési eszközt, a szárnyashajót. Szent Ágoston egy gondolatával búcsúznék  a bájos és hangulatos Pozsonytól,  melyet a szívünkbe zártunk. 
"A világ egy könyv, és aki nem utazik az csak egyetlen lapját olvassa el." 

Harmati Gyöngyi
     S.D.G.


További útleírások az alábbi linken olvashatósak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28k%C3%BClhoni%29